Nagyjából 1 éve történt, hogy tavaly leesett az ünnep első hava. Egész sok, fél nap alatt. Klímaválság nincs, mégis alig akad már mifelénk hó, főleg decemberben, főleg maradandóan.
Azonnal kiszabadultam, akkor éppen megtehettem, itthon voltam. Ropogó, nyikorgó friss hó a talpam alatt, ruháimon megmaradó dagadt hópelyhek, hófehér táj. A bérházak közti kis parkban csaptam egy sétát. Gyorsan kiélveztem, mert ki tudja, mikor tehetem meg ismét. Fehér karácsony nagyon régóta nem volt már, ami nekem azért hiányzik.
Télen hó van.
Így nőttem fel, ezt szoktam meg és erre vágyom ünnepek tájt.
Hazaérve próbáltam összevadászni valakit egy esti forralt borozásra a belvárosban. A gejl karácsonyi hangulat tökéletes megéléséhez, amit jól elraktározok az ünnepekre. 1 pohár forró nedű, közben egy kör a vásárban és kész is. Látvány, illatok, hangulat. Városi betonkarácsony, évente egyszer jól eső embertömeg.
Az alábbi válaszok érkeztek:
„Hétfő van”
„Fáradt vagyok, dolgoztam”
„Majd máskor”
„Majd hétvégén”
Első körben magam tartottam szánalmasnak, hogy ilyen emberek vesznek körbe. A Beszti nem játszik ilyen esetekben, nagyon sok kilométer választ és választott el minket egymástól mindig is. Lehet, ezért is vagyunk besztik =D
Az megvan, hogy jó ideje rimánkodunk egy kis decemberi hóért, ahogyan fehér karácsonyért?
Ha leesik, menni kell. Mert lassan már csodaszámba megy a hóesés, pláne ünnepek tájt. Így nekiindultam, miután kidúltam – fúltam magam.
Egész meditatív volt egyébként és el is kapott a karácsonyi láz. Megvolt minden, ami kell: hó, jégkorizó nép, kenyérlángos, sültek, sült magvak és forralt bor illat mindenfelől, karácsonyi dalokkal, akkor még (!) mindenhol is ünnepi világítással, hatalmas városi karácsonyfával.
Megvan az is, hogy idén negyedannyi helyen lesz díszvilágítás a városban, ahol élek? Meglehet: tavaly láthatta a nagyérdemű utoljára, vagy sokáig utoljára úgy, ahogy, ráadásul hóval együtt.
A hó egyébként 2 napra rá elolvadt és, ha jól emlékszem nem esett az év hátralévő részében. Ha mégis, úgy nem maradt meg egy percre sem.
A karma majd bosszút áll egyébként rajtam is, mert kis mosollyal szájam szélén hallgattam a kesergést felkeresett ismerőseimtől, hogy igazán lehetne hó, mert jöhetne a séta benne azzal forralt borral ünnepieskedve, amire pár hete invitáltam őket.
Engem, azóta is az az este tart hangulatban, ha a karácsonyra gondolok. Azt kell mondjam: végre!
Nehezen szerettem meg a karácsonyt, volt pár felnőtt fejjel eltöltött csodálatos évünk egymással, aztán nagyon csúnyán bele lett rondítva. Nem is egyszer… Úgyhogy én még a visszaépítésnél tartok és bízom benne, hogy idén végre ismét gyermeki örömmel tudom mindenféle erőlködés nélkül megélni ezt az időszakot, mert nagyon, nagyon hiányzik ez minden giccsével együtt!
