• bolygonbolyongo@gmail.com
  • Hungary

Volt, hogy egy bárki által, köztérre kihelyezett rendezvényen szerettem volna hirdetni BoBó igéjét szórólapon. Én hirdetni, a háttérben, csendben. Nem hirdettetni, nem országosan.
Volt bennem annyi, hogy jelezzem ezt az egyik részvevő felé, mert hát na, mégis csak más hátán kapaszkodás szagú a dolog.

Azért annyira viszont vagyok dörzsölt, hogy ha adódik egy lehetőség, igyekszem kihasználni. Amennyiben összefér minden oldalról a dolog. Úgy ítéltem meg, összefér. Mert a környezet- és állatvédelem, mert a globál összkép, tudatszintek, gondolkodtatás, ismeretterjesztés ésatöbbi a másik oldalról is szívügy.

Jött a válasz. Rám van bízva, hogy látom, mennyire etikus a privát reklám azokkal a brandekkel szemben, akik súlyos pénzeket fizetnek önmaguk megerősítésére.

Vegyes érzelmekkel fogadtam. Körmönfontnak gondolt módon lett megfogalmazva, magas lóról, így végképp piszkálva lett a fránya ego – m. Mások értetlenül álltak az eset előtt. Egyáltalán minek szóltam? Egy szervezet szedhet elő, amennyiben engedély nélkül teszem ezt: a rendőrség. Nem elzárt rendezvény, belépőkkel, stb. Annyi, hogy itt egy csomóban vannak az emberek, nem szétszéledve, hamarabb letudható a fránya szórólap, amúgy sincs sok szabadidőm, csináljam!

Amúgy reklámozva volt privát személyként két iskola is az adott nap, máskor meg sok egyéb más cég az utca embere által országosan hallatva.

Nem, én nem tudok így reklámozni, nem akarok így. „Véletlenül”. Még mielőtt jön a kérdés.

Értem ezt a részét egyébként. Az etikai kérdést. El is tudnám fogadni, ha nem lenne a fent említett kettős mérce. Vagy az a fajta igazságtalanság, ami mindig kihoz a sodromból és végtelenül elszomorít. Hogy míg én odaállok, az egyenes utat választva, piros lámpát kapok girbegurbán rám hárítva, amit ha mégis figyelmen kívül hagyok, én vagyok a gerinctelen; addig a másik úgy téve mintha, vagy csak véletlenül simán eléri amit akar, mert báránybőrt húz, miközben egot simogat.

Az ott szereplő brand – ek egyébként ismert, élelmiszeripari és kényelmi cikkek, tárgyak forgalmazói. Némelyik nem csak országosan nagy név.

Az én privát reklámom egy internetes oldal, nulla bevétellel, reklámmentesen. Érdemben talán olyan 20-30 olvasóval. Nem fogyasztási, nem élvezeti, nem fizetős cikk, termék, akármi. Sosem lesz az. Ingyenesen, bárki által elérhető. Mert az olvasásnak, gondolkodtatásnak, a tudásnak így kellene működnie. Nem a megélhetésem függ tőle, nem keresek rajta semmit. Sajnos… Amit azért sajnálok, mert a megélhetési munka rengeteg időt és energiát vesz el BoBó – tól, és feleannyira sem hasznos, értékes, mint az amit BoBó képvisel.

Semmilyen formában nem tesz, vesz el, fedi le a támogatói brand – ekhez, brandek – től, brandek – et. Mert itt ez a kulcs azt hiszem. Támogató. Szponzor.

BoBó nem volt támogatója a rendezvénynek. És nem is lesz. Egyiknek sem ilyen formában.

Szóval, nem reklámoztam, nem nyomtam az emberek kezébe a szórólapot se szó, se beszéd egy mosollyal. Ennyi lett volna a terv. Mint egy zsebtolvaj, csak én zsebbeteszek észrevétlen. Maradt a kristálytiszta lelkiismeret a tolvajbecsület helyett.

Elfogadom a fenti etikára hivatkozó kitételt. És ezzel meg is született az első, saját szabály BoBó becsületkódexébe, amit ezúton köszönök.

Lesz reklám nagy valószínűséggel szociális oldalon idővel, szórólap is például. Ezek eddig is tervben voltak, mert organikusan BoBó megakadt. Viszont!

Minden reklámra szánt összeg felét eladományozom. Haladunk inkább lassabban, de nemesebben, másokat felkarolva, kitekintve.

Mert BoBó erről is szól. Kihozza mindenből a legjobbat, nem akasztja meg semmi, senki emberfia, -lánya.

Tanul, épül.

Mindenből, mindenkor, mindenhol.

Szabadon

Hozzászólok

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás