szóval, Te is lehetsz az
Ha akarod, oszd meg, mutasd meg mennyire jó vagy rossz neked, nem vagyok egyik ellen sem. Csak a többségének a miért – je szomorít el. A túlhájpolása úgymond. Tudod, a divat része. A többségének, nem mindnek.
Sírós, kupis, fáradt, tökéletlenséget bizonyító képek.
Nem, nálam ilyen céllal nem lesznek képek. Nem azért, mert nem létezik. Egyszerűen csak nem szeretem mutogatni a taknyos zsebkendőim, a hétköznap bevetetlen ágyamat, a kétszer hordott, szennyesbe még nem, szekrénybe vissza már nem, ide – oda pakolgatott, akasztott ruháimat, a felrobbant konyhát, estébé.
A sírós fejemet pláne. Amúgy sem vagyok nagy szelfi mester. Nem szeretem megmutatni, hogy éppen milyen f@s nekem, és hogy emiatt te is tarts ki, és lehet neked is f@s.
Olyan világban szeretnék élni, ahol ezt nem kell bizonygatni. Sőt, igazából semmit sem kell bizonygatni (nem, mint hogyha most kellene, pláne vadidegeneknek), mert felérjük ép ésszel, hogy ilyen mindenkinél van. Jó és rossz napok. Energiával teli, világmegváltós és mocskos lusta, undorítóan semmit tevős. Vidám és szomorú, erős és gyenge napok. Stabil és labilis lelkiállapot. Okkal vagy ok nélkül.
Annyi minden rossz történik odakint, annyi minden negatív dolog ér minket, szívja el az energiánkat, hogy én ennek nem szeretnék ilyen formában emléket állítani.
Jelen van, visszatérően, hullámzóan, míg világ a világ.
Nálam is, nálad is, mindenkinél. Ne legyünk annyira agymosottak, hogy ez meglepjen minket és rácsodálkozzunk. A rossz dolgok sokkal mélyebb nyomot hagynak bennünk, sokkal inkább ezekre vagyunk fókuszálva, a fene se tudja miért.
Én szeretném átállítani magam. Na, nem struccpolitikával, ezt szögezzük le jó alaposan. Csak akkor lehet zsigerből felszabadult az ember igazán, ha foglalkozik a gondokkal és megoldja őket, törekszik rá, ergo szembenéz velük.
Személy szerint nagyon – nagyon sok pozitív dolgot szeretnék magam mögött, után, magammal hagyni, és ennek emlékeinek teret engedni, fókuszba tenni. Ami arra „érdemes” bússág, fájdalomság, szomorúság, arra úgyis emlékezni fogok. Minden más csak sallang, ami persze ugyanúgy formál, formálhat.
Mindez igaz a pozitívjára is persze.
Szóval: most éppen nem f@s nekem, de voltak, vannak, lesznek f@s napok, órák, akár tartós időszakok is. Ami említésre méltó, tanító, építő jellegű, azt úgyis megemlítem itt. A többi, számomra nem érdemel nagyítót és közönséget. =)
