VOYAGEREK

a legismertebb űrszondák és néhány szó elődeikről

Mert bizony nem a Voyager – ek az első bolygókutató űrszondák üzenetekkel felszerelve, és Naprendszerünk elhagyására kiküldve. Ilyen célokkal a Pioneer páros az első.

A Pioneer program keretein belül többek közt vizsgálták a Napot, Holdat, Vénuszt. A Pioneer 10 – 11 szonda a Jupitert és a Szaturnuszt kapta feladatául.

Ők voltak az elsők, akiknél tervezetten alkalmazták a hintamanőver – t, és nem napelemtáblákkal oldották meg az energiaellátást.

Ezekről bővebben majd lejjebb, a Voyager – ek kapcsán olvashatsz.

És kaptak egy – egy fémplakettet is.

A plaketteken szerepel egy térkép, hogy hol is található néhány könnyen azonosítható pulzárokhoz képest a Naprendszerünk. Rajta vannak még Naprendszerünk bolygói is, külön jelölve van Földünk, és a szondához képest méretarányos férfi, női test is szerepel ezen a plaketten.

Pioneer – 10

1972. március 3 – án indult útjára, és ugyanezen év december 3 – án érkezett a Jupiterhez. Az első űrszonda, amely áthaladt a belső aszteroida – övön (ITT olvashatsz róla) és közeli képeket készített a Jupiterről. Leképezte a bolygót és holdjait, méréseket végzett légköréről, belsejéről, magnetoszférájáról, stb. Egészen 1998 – ig ő volt az első és egyetlen, aki a legmesszebbre merészkedett Földünktől.
1997. március 31 – ig végzett tudományos vizsgálatokat Naprendszerünk külső régióiban, utána útnak indult elhagyni azt.
Hogy mi van vele, azt nem tudni. 2003. január 23 – án vettük az utolsó jelet tőle, az is nagyon gyenge volt. Ha még úton van, úgy az Aldebaran nevű csillag felé tart, amely a Bika csillagkép „szeme”.

Pioneer – 11

1973. április 6 – án indult testvére után a Jupiterhez. 1979. szeptemberében a Szaturnusz mellett is elhaladt. Mind a két bolygónál végzett méréseket, készített képeket.
1995. szeptemberében megszakadt vele a kapcsolat. Ha még úton van, úgy a Sas – csillagkép felé tart.

VOYAGEREK

1960 – as években már számításokat végeztek a NASA – nál, hogy mikor érdemes szondákat kiküldeni Naprendszerünk bolygóihoz felfedezni. Olyan bolygó együttállást fedeztek fel, ami több, mint 130 évente következik be. A számítások szerint majdnem egy vonalba sorakozik fel a Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és a Neptunusz 1978 – ban. Naprendszerünk külső bolygói, a gázóriások.

A Voyager – eknél is alkalmazták a hintamanővert, ami annyit tesz, hogy az előre kiszámított pályán haladva, belépve az adott égitest gravitációs mezejébe, az lényegében megdobja az űreszközt, ami extra sebességet kapva halad tovább a kiszámított irányba (gellert kap, mondhatni). Így elegendő volt az űrszondákat csupán a Jupiter – ig eljuttatni rakétákkal, üzemanyaggal. Így haladtak bolygóról bolygóra a Voyager – ek. =)

Ehhez kellett a fent említett ritka bolygóegyüttállás.

Az előkészületek

Megkezdődtek a szondák tervezései, és a röppályák minél pontosabb kiszámításai. Eredetileg 2 – 2 szonda indult volna útnak, de a költségvetés ez nem engedte.

Az egyik legnagyobb probléma az energiaellátás volt. A napelem nem jöhetett számításba, mert túl messze van már a Jupiter is ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű energiát legyen képes előállítani az eszköz.
Az atomenergia jöhetett számításba. Egy mini atomerőművet kellett megtervezniük és kivitelezniük a mérnököknek, ami képes a szonda folyamatos energiaellátására.

Kaptak hatalmas parabolákat, amikkel képesek 100 millió km – ről is kommunikálni a Földdel. Különböző eszközöket, mint például plazmaspektrométer, infravörös és ultraibolya tartományban dolgozó spektrométer, képalkotó rendszer, stb.

Carl Sagan (1934. november 9 – 1996. december 20) amerikai csillagász, planetológus, biológus, asztrobiológus, békeaktivista ötlete volt, hogy helyezzünk Aranylemezeket a szondákra. A Pioneer – eknél említett plakettet is ő patronálta, ami Eric Burgess (Anglia, 1920. május 30 – USA 2005 március 15) újságíró fejéből pattant ki.

Róla már olvashattál a SETI cikkben.

Mind a két szonda kapott egy – egy arannyal bevont lemezt, amiken hallhatóak a Föld hangjai (állathangok, szél), 55 nyelven üdvözlet (köztük magyarul is), az akkori kor nagy slágerei. Emellett kerültek rájuk képek ( egész pontosan 115 db, klikk IDE ), mozgóképek is. Borítóján szerepel a lejátszáshoz szükséges instrukció, és egy térkép.

És, miért arany? Mert bírja a strapát. =) Legalább egymilliárd évig nem okoz kárt a lemezekben a kozmikus sugárzás az aranybevonatnak köszönhetően.

1977 – ben mind a két szonda elkészült. Eredeti úti célja mind a kettőnek a Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz volt, aztán a legközelebbi csillagrendszer: az Alfa Centauri.

A Voyager – ek számozásai az útitervet jelölik, nem az indítás sorrendjét. =)

Úton

1977. második felében indultak több, mint 2 hetes különbséggel. Több, mint 2 évbe került elérniük a Jupitert, 4 évbe a a Szaturnuszt. Elképesztő felvételeket készítettek, és rengeteg adatot gyűjtöttek a bolygókról. Felfedeztek új holdakat, rengeteg képanyagot készítettek Naprendszerünkről, nem csupán a bolygókról.

Viszont, csak egy szonda vette az irányt az Uránusz és a Neptunusz felé.

Voyager – 1

1977. szeptember 5 – én indult mai napig tartó útjára, 16 nappal a Voyager – 2 indítása után. 1979. március 5 – én ért közel a Jupiterhez, majd 1980. november 12 – én a Szaturnuszhoz.

Ez az űrszonda végül csupán ezt a két bolygót és a Szaturnusz legnagyobb holdját, a Titán -t vizsgálta.

A Titán miatt módosítottak az eredeti terveken, már az indítást is így tervezve. Abban a reményben mondtak le a másik két gázóriásról, és irányították a Titán felé, hogy azt is feltérképezi minden lehetséges módon. Ez a kitérő azonban nem a várt eredményeket hozta, ugyanis annyira vastag a Titán légköre, hogy a Voyager – 1 nem látott keresztül rajta műszereivel, így kudarcként könyvelték el, mert emiatt nem tarthatott társával végül.

Én azt mondom, ez az információ is információ, bár tagadhatatlanul nagy ára volt. Ezután indult a végtelenbe és tovább gyorsabban és jóval hamarabb, mint társa a Voyager – 2. =)

De, ha már…

Carl Sagan ötlete volt, hogy ha még maradt annyi szufla felderítőnkben csak az alaprendszert futtatva, akkor forduljon vissza egy pillanatra, és készítsen képet Naprendszerünk addig elhagyott darabkájáról.

Földünkről 1990. február 14 – én készítette a fenti képet. Ilyen messziről azóta sem láttuk kicsiny kékünket. =)

2012 -ben elhagyva Naprendszerünket, kilépett a csillagközi térbe.

Voyager – 2

1977. augusztus 20 – án indult még mindig tartó útjára. Ő 1979. július 9 – én ért a Jupiterhez, majd 1981. augusztus 25 – én a Szaturnuszhoz. Áthaladt a Szaturnusz gyűrűin, amire azért volt szükség, hogy a megfelelő pályáján maradjon.

1986 január 24 – én érkezett a kék és viharos Uránuszhoz, ahol olyan szelek is fújnak, amik gyorsabbak a hang sebességnél (kb. 1234 km/h).

1989. augusztus 25 – én megérkezett a még kékebb és felhős Neptunuszhoz.

A Voyager – 2 szondának köszönhetően tudjuk, hogy mind a négy gázóriásnak vannak gyűrűi.

2018 – ban lépett a csillagközi térbe, elhagyva Naprendszerünk, letérve számolt pályájáról, aminek következményeként a háromból, már csak 1 darab mélyűrkommunikációs központ tudja felvenni vele a kapcsolatot a Földről, Ausztráliából, amit korszerűsíteni kellett, így majdnem egy teljes évre magára maradt az űrszonda. Csupán nyomon követni tudtuk, parancsokkal ellátni nem. Persze, akkor történt valami zavar a szondával, így elvesztették vele a kapcsolatot. Aztán 2020. októberében küldtek neki ismét parancsot, amikor is a Voyager – 2 visszaigazolta meglétét, kommunikációra való alkalmasságát. =)

Egyéb érdekességek

Nagyjából 2 milliószor kevesebb memóriával rendelkeznek, mint a mai okostelefonok, és 38 ezerszer lassabban továbbítják az adatokat, mint az 5G rendszer. Azt is megtudtuk általuk például, hogy a kozmikus sugárzás úgy nő, ahogyan a napsugárzás csökken. És körülbelül 40 000 év múlva érik el az Alfa Centauri csillagrendszert.

Hogy hol is járnak most? ITT megnézheted. =)

Ajánlott video:

Űrkutatás magyarul

Pandora.hu

Be a Nerdy Bird!