Tudod, vannak ezek az 1 – 2 mondatos, megmondom a tutit, szanaszét motivállak, megértelek és a keblemre ölellek. „Szétszeretlek”
…
Leírni is fájt.
Szóval, tagadhatatlan, hogy valakit ezek indítanak el az önismeret útján. Ez szakít ki a mélypontból, az ürességből. Ez tartja benne a lelket, és van értéke.
Személy szerint, nekem ez kevés. Nem, ez nem arról szól, hogy az ilyen típusú oldalakat leszóljam. Nem tisztem. Arról, nekem miért kevesek, én miért pörgetek át rajtuk, engem miért nem fognak meg. Tudod, kinek a pap…
Számomra az ilyenek szépen – kevésbé szépen hangzó üres szavak/betűk, amíg nem látom az embert mögötte. Ülj le, meséld el, honnan, hogyan jött mindez és Te hogyan építkezel belőle, igyekszel tartani magad a kihirdetett igédhez. Példálózz!
Azt hiszem ez a legfőbb oka annak, hogy képtelen vagyok isteni igazából, mélyről jövően rajongani imádott színészeim, íróim, zenészeim, zsenijeimért.
Fogalmam sincs ki az ember a rivaldafény mögött, így képtelen vagyok elájulni a személyüktől.
A munkásságuk és annak hatása más tészta.
Szóval, egyik napról a másikra, néhány percben nem fog menni önmagunk, tapasztalataink bemutatása. Azt gondolom évek kemény munkája a nagy közönség elé tárni szavahihetőségünket. A magánjellegű részek a Bolyongó – ban pont erről szólnak.
Felrázni szeretnék, ébreszteni, feljebb tolni. Az a célom, hogy láss, ne csak nézz. Hogy ne fogadd el zokszó nélkül azt, amit mondok, amit a televízió mond, amit akárki mond. Akard tudni, ismerni a Valóságot, a dolgok valódi menetét, Önmagad. Ismerned kell az éppen körülölelő világot és önmagadat ahhoz, hogy tudd, merre indulj, egyáltalán hol vagy.
Ehhez nem elég néhány mondatokat idepöfögnöm, amik szépek, irányt mutathatnak, de csak úgy a levegőben lógnak. Ehhez az kell, hogy Te akarj felébredni, Te akarj tenni, változni, megbizonyosodni, kutakodni, a dolgok mögé nézni. Mondhatom én neked, hogy világvége, de ez mégsem világvége. Hogy merj elengedni mindent, legyen semmid, hogy tiéd lehessen a minden, ha nem vezetlek csak egy kicsit is végig gyorstalpalón, én honnan, hogyan, miért.
Ne hidd el csont nélkül!
Én csak elmesélem hogyan láttam, tapasztaltam, éltem meg, mit hagyott hátra ez, meg az. Számomra milyen tanulsággal szolgált. Számomra, nem számodra. Persze, keresem az egyetemes Igazságot, ami van is bizonyos dolgokban, de nem mindenkinek ugyanabban és ugyanakkor, ugyanott, ugyanúgy.
És a hangsúly ezen van:
Másként működünk, másfelől, másképp, máskor ébredünk.
Ha.
Ébredünk.
Akárhogy is, ez csak belülről, saját magunk által történhet meg, a saját igazságainkkal, tapasztalatainkkal. Hosszútávon és stabil alappal, nem idegen napi/heti/havi, levegőben lógó idézetekkel.
Amennyiben tetszett a cikk és van Instagram fiókod, kérlek nyomj egy szívet visszajelzésként az alábbi posztra. =)
