• bolygonbolyongo@gmail.com
  • Hungary

 

A kezdet

Amióta az eszemet tudom, szerettem volna háziállatot. Kutyát.
Egy 8. emeleti panellakás elég korlátozó erő. A legnagyobb viszont az édesanyám borzasztó erős kutya fóbiája volt, nem tudni miért. Egyéb állatot sem engedett egy darabig, és ennyiben is hagytam a dolgot. Aztán egy albérletbe kerültem Vikingföldre, Dániába akkori párommal. Mind a ketten állatbarátok vagyunk. Náluk mindig volt kutya az udvarban. Odakint, sajnos nem engedték a körülmények a kutyatartást.
Egy szobás albérlet volt az otthon, így a kis lakás, kisállat elvét követtük.
A hörcsög jöhetett szóba. 2-3 hónapnyi várakozás, felszerelés beszerzés, online kutakodás után, jöhetett a már nagyon várt kis manó.

 

Lábjegyzet: Kicsi lakhely, kicsi kerék, nem megfelelő táp. A tudatlanok tipikus hibája. Akkoriban valamiért nem botlottam bele a valódi, rendes tartási körülményekről szóló oldalakba.

 

Életem első háziállata: Sir Gombóc, a dzsungáriai törpehörcsög volt Dániában, magyar neveléssel. =)

 

Ő még kereskedésben kiszemelt hörcsög volt, azt sem tudom megmondani, hogy tisztavérű vagy hibrid (dzsungáriai és campbell keverék). Nem ismerem a dán hörcsöglétet.

Szerelem pocok! Sok mindenben a leg-leg volt. Izgatott volt, amikor 1,5-2 hét magyarországi eltávunk után ismét megérezte a szagunkat, és a kezünkbe vettük. Boldog volt, amikor 1 idegen helyen, magára hagyott éjszaka, és műtét után visszatért a kis otthonába, és rájött, nem hagytuk el.
Egy ilyen kis csöppség hatalmas lelki támaszt nyújtott egy idegen országban, barátok és család tagok nélkül, ahol csak egy emberre számíthattam, senki másra. Ráadásul az első háziállat. =) De, nem csupán a körülmények miatt magasztalom az egekig. Tanított, és a maga kis önmagához képest átlag 60 grammjával óriási tükröt tartott elém. Sok mindent megtudtam róla, mint állatról, mint érző lényről, saját kis személyiségéről.
Mert, hogy van nekik. Rengetegen nem is gondolják. Én sem gondoltam, hogy ilyen rétegelt személyiséggel bírnak.
Legtöbben azt hiszem úgy képzelhetik el őket, mint egy kis mini robotot. Mivel picik, az agyuk is kicsi, nem férhet bele sok minden, így mindegyik egy kaptafa.

A lélek nem az agyban lakozik. Része, de nem az egyetlen alkotó eleme.
És, ha mini robotok is, a Természet alkotta őket. Hiszem, hogy amit a Természet alkot, sosem cél, és lélek nélküli.

Visszatérve. =)

 

Nem tudom, milyen lehetett az élet háziállat előtt.

 

Kevesebb voltam, ez biztos. Arra élesen emlékszem, hogy mennyire be voltam tojva az első 2-3 hétben. =D Jól van? Lélegzik? Minden rendben vele? Felelős vagyok érte, a lehető legjobbat kell nyújtanom neki, ha már, mi emberek beleavatkoztunk a természet rendjébe azért, hogy az otthonainkban szerethessük ezeket a kis lényeket.

A hörcsög hangtalan állat. Ha hangja van, akkor baj van. Vagy nem tetszik neki valami, vagy fizikailag van valami nagy baj (Amúgy tünetrejtő állat, nem fog csipogni neked, ha fáj valamije, lehet hogy látni se fogod rajta. Ha csipog, éktelen fájdalma lehet). Az a jó, ha csendben van. =) Emellett Sir Gombóc, elbújva aludt a faházában, az alomban, ahogy a legtöbb hörcsög.
Néhány lábon kihordott szívroham után kezdtünk összeszokni. Az ilyesfajta szívrohamok egyébként visszatérőek, csak ritkábbak. =D Ezért van az, hogy a legtöbb hörcsögtartó simán tud egy szobában aludni a pocokkal, mert a kaparászás, rendezkedés, kerekezés megnyugtat minket embereket. Azt jelenti, kis barátunk jól van. Persze vannak idegesítő zajok is… Kerékben kopogó magvak, fának/kerámiának ütődő pitypanggyökér, és társai…

 

A névről

Volt neki egy csőrendszere. Az egyik vége a ketrecből indult felfelé. A rácsok fölött futott vízszintesen, majd kanyarodott le ismét magába a ketrecbe. Első dolga volt kis barátunknak felspurizni a csőbe. Nagyjából a közepén megállt és összegömbölyödött kipihenni a nagy stresszt. Úgy nézett ki, mint egy szőrös gombóc. =) Így hát…
Akkor volt az első aggódó hullám, ugyanis nem mert lemászni a függőleges csövön. Nagy nehezen kiimádkoztuk, ne maradjon már ott étlen-szomjan rögtön az első éjszakáján! Mi volt az első dolga? Visszamászott…
Így hát, aggódva búcsúztunk tőle éjjelre. Reggel viszont nagy volt az öröm, amikor is első dolga volt megmutatni nekünk, hogy most már fel-le tud közlekedni, megtanulta. =) Aznap reggel kapta meg a nevét.

 

Bizalom

Ez volt a kezdet. Volt neki kint a szőnyegen elkerített helye is, de lényegében minden nap bejárta majd az egész lakást felügyelettel, felfedezett. Ha vissza akart menni, csak a szekrényt kaparászta, aminek a tetején a lakja volt. Bizony, jól olvastad. Összekötötte ügyesen, hogy hol is lakik ő, merre van az arra. =)
A szobában való kolbászolás később nagyon hasznosnak bizonyult, amikor is a kinti elkerített helyén nagyjából 1,5 év múltán felfedezett egy gyenge pontot, és meglógott. Nagyban filmeztünk, amikor is a szemem sarkából jobb kéz felől mozgásra lettem figyelmes. Megállt bennem az ütő.
Nyár volt, földszinten laktunk, volt egy kis teraszunk, mini kerttel, az ajtó nyitva volt, az elkerített rész az ajtótól nem messze. Az az ajtó bal kéz felől volt…

 

– Megszökött a hörcsög!

 

Ha jól emlékszem, ezt mondtam halkan, visszafogott pánikkal, de a fejemben kétségbeesve, sikítozva rohangáltam. Pattanj fel úgy, hogy nem hirtelen, de gyorsan és hangtalanul egy majd széteső fenyőből tákolt, nyikorgó ágyról… Egyikünk az ajtó felé vetette magát, másikunk a hörcsög irányába, aki teljes nyugalommal túrta a szőnyeget, ahogyan azt lassan 1,5 éve minden este, csak most felügyelet nélkül. =D

Sir Gombóc kinti helyének gyenge pontja bal kéz felé leledzett, a nyitott ajtó felé. Hatalmas szerencsénk volt.
Itt jegyezném meg, hogy a hörcsög csak és kizárólag emberi hibából tud megszökni. Tető nélküli doboz, nem babazáras tolóajtó, rosszul visszazárt/gyenge ketrecajtó, hibásan elkerített rész, stb.

Volt még egy szökése, amikor is csak úgy a szőnyegen kolbászoltam vele. Készült róla egy kép, és mire letettem a tabletet, eltűnt. Lekerítettem a szoba azon felét, ahol lehetett. Az ágy volt mellettünk, csak az alá tűnhetett el az 1 másodperc alatt, míg nem figyeltem rá. Sir Gombóc nagyon szerette a hasát, és újdonság sem volt neki a kinti lét (ismét egy érv a szobában való séta mellett). Bontottam neki szárított lisztkukacot, az volt a legszagosabb imádott nasija. Világítottam az ágy alá, és hipp-hopp megjelent. =)
Nem minden hörcsögöt lehet megfogni a hasánál, bár ez az általános. Második hörcsögömet, Láng-Osht nem lehetett finom falatokkal csalogatni, de ezt majd a róla szóló rovatban elmesélem.

Sir Gombócnak tulajdonítom az első ősz szőrszálamat is. Nem, nem a hajam. Egy szemöldökszálam fehéredett ki az első daganatos fülműtétje után. =D

 

2 szökés, 1 fogtörés, 2 műtét, és reumás öregkor.

 

Igen, daganata volt. És műtötték, mert ők is műthetők.
Csak nagyon kevesen értenek hozzá, még kevesebben tudják is, hogy mit kell, miket lehet csinálni. Nekünk szerencsénk volt, hogy egy tüneményes, hozzáértő doktornőt sikerült kifognunk. Igaz, a harmadik próbálkozásra.
A második műtétnél jelen is lehettem. Ő ajánlotta fel. Borzasztó hálás vagyok ezért is a doktornőnek!

Az első műtét előtti éjszakára bent is kellett hagynunk Sir Gombócot a rendelőben. Kíváncsiak voltak, hogy viselkedik, hogyan reagál a fájdalomcsillapítóra. Nem készültünk rá, nehezen aludtunk, alig, és a másnap idegesen telt. Maga a bódítás, az altatás a legkockázatosabb egy ilyen kis állat esetében, mivel borzasztó gyors az anyagcseréje az apró testüknek. Ott volt a félelem, hogy lehet, utoljára láttuk a pajtit, és még csak fel sem készítettük, el sem búcsúztunk.
Minden rendben ment. =) Kis barátunkat nagyon megviselte ez a dolog. Elcsigázott volt, lassú, mi sem érdekeltük, úgy került vissza a hordozójába. A műtétnek tulajdonítottuk ezt a viselkedést.

Hazaérve, szét se nézve kúszott be a lakjába a hídja alá. Aztán az otthon illata megcsapta. Látható volt rajta a felismerés öröme, egy laikus számára is felismerhető pillanat volt. Megtoprant, kikerekedett a szeme, és izgatott lett. Szagolgatta a saját kis dolgait, odajött a bejárathoz, minket is megszagolt, nem merte elhinni, hogy hazajött. Körbeszaladt minden zegzugban, kijött a tenyerünkbe, visszaszaladt.

 

Hihetetlen élmény volt tapasztalni egy ilyen kis állat, ekkora örömét! =)

 

Sir Gombóc idős korára felváltva látogattunk haza, hogy az egyikünk mindig mellette legyen. Ketten ismertük minden rezdülését, így teljesen logikus és egyhangú döntés volt részünkről. Úgy esett, hogy én Magyarországon voltam, amikor Sir Gombóc eltávozott arra a bizonyos szotyimezőre.
Ezt a mai napig nem tudtam megbocsájtani magamnak, szerintem nem is fogom. Ilyen az emberi természet.
Életem egyik legnehezebb feladata volt elengednem őt. Sokáig azt hittem, csupán az akkori körülmények miatt volt ilyen nehéz, de Láng-Osh és Csöpi elvesztése megdöntötte ezt a tévhitet.

A szeretet, önzetlenség, alázat, felelősség, a pillanatnak élés, más életterének tisztelete, az aggodalom, tehetetlenség teljesen új formáit ismertem meg általa, és mindazt, ahogyan ezekre reagálok, ahogyan kezelem őket. És látni, tapasztalni, a másik hogyan kezeli őket, hogyan áll mindehhez.
Egy házi állaton keresztül sok mindent megtudhatunk magunkról, a körülöttünk élőkről. Hálás kis tükrök, tanítómesterek egytől-egyig, ha megtanulunk figyelni, jól bánni velük.
Minden eddigi, és leendő pockom különleges, saját helyet foglal el a szívemben, de a Mester cím egyedüli tulajdonosa: Sir Gombóc.

Remélem, még találkozunk ilyen-olyan formában egyetlen Mesterem!

SIR GOMBÓC
/2014.04 – 2016.12.05/

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás