A projekt alapjául szolgáló ötlet Stanisław Marcin Ulam (Ilyvó, 1909. április 13. – Santa Fe, Új-Mexikó, 1984. május 13.) zsidó származású lengyel – amerikai matematikus, kutató, matematikai fogalmak és tételek kidolgozójától származik. Teller Ede (Budapest, 1908. január 15. – Stanford, Kalifornia, 2003. szeptember 9.) magyar – amerikai atomfizikus csapatában dolgozott a II. Világháború idején a MANHATTAN TERV – en.
1946 – os emlékiratában vetette fel a nukleáris meghajtású rakéta ötletét, amit messzebbre, rövidebb idő alatt, még több hasznos teherrel lehetne eljuttatni A – ból B – be a világűrben.
1950 és 1960 között a Defense Advanced Research Projects Agency – DARPA (Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának kutatásokért felelős részlege) és a NASA az Orion – projekt keretében elkezdte kidolgozni, mindez hogyan is valósítható meg.
A projekten számos tudós dolgozott, többek között:
– Kármán Tódor, született Kármán Tivadar Mihály, német nevén Theodore von Kármán, (Budapest, 1881. május 11. – Aachen, 1963. május 6.) fizikus, alkalmazott matematikus, gépészmérnök, feltaláló, csillagász (Kármán – vonal, a világűr határáról ITT olvashattál)
– Carl Sagan (1934. november 9 – 1996. december 20) amerikai fizikus, asztrofizikus, csillagász, planetológus, biológus, asztrobiológus, egyetemi oktató, író, békeaktivista
– Freeman John Dyson (Anglia, 1923. december 15. – USA, 2020. február 28.) matematikus, elméleti fizikus, magfizikus, professzor, statisztikus, fizikus
Dyson volt a projekt egyik vezetője. A projekt célja például az űrrepülés forradalmasítása mellet már akkor is egy marsi utazás elérése volt.
Az alapötlet az volt, hogy termonukleáris robbanások sorozatával, azok lökéshullámaival gyorsítanak egy űrhajót.
Ismerős? =) Igen a Háromtest – probléma könyv/sorozat.
Annak ellenére, hogy ígéretes volt a program, rengeteg aggály merült fel. Leginkább a robbantásoknak a biztonságával és a töltetek robbanása utáni sugárzással kapcsolatban. Emellett a költségek is igen magasra rúgtak, és az sem segített, hogy az Apollo – program felbukkanásával, arra lett irányítva minden erőforrás.
Ez idő tájt kísérleteztek nukleáris töltetek vízben/vízen és a sztratoszférában való robbantásával is és tervet is dolgoztak ki egy Hold felszíni nukleáris robbantásra. Ezekről ITT és ITT olvashatsz bővebben.
A nukleáris robbanófejek használata azonban rengeteg etikai és technikai kérdést is felvetett már akkor is.
1963 – ban aztán törvényt hoztak létre a nukleáris tesztek részleges tilalmáról. Majd 1967 – ben megszületett Az űrtörvény (röviden ITT olvashatsz róla), mely szerint a világűr mindenkié, egy ország, nép sem birtokolhatja, uralhatja. Odakint a béke az úr, és ehhez bizony nagyon sok mindent jogszabályba kell és kellett foglalni, és mai napig az űrkutatás fejlődésével új paragrafusok jönnek létre. Ma már több, mint 100 ország írta alá az egyezményt.
Így az Orion – projekt végül nem valósult meg. Ennek ellenére azonban hatással volt az űripar fejlődésére leginkább a hő- és sugárvédelem területén és továbbra is inspirálja a tudósokat az űrutazás hatékonyabbá tételének kidolgozásában.
Be a Nerdy Bird!
