LÁNG-OSH

A kezdet

Sir Gombóc után tudtam, hogy lesz még sok pockom, de kellett idő, hogy elengedjem és az életem is kicsit helyrerázódjon. Már itthon éltem javában, amikor egymásra találtunk.

Láng-Osh előtt fél évvel már nagyon tűkön ültem egy kis pajtásért. Az akkori munkahelyem mellett volt egy kis állatbolt. Időnként élő állatot is árultak. Mindig megálltam megnézni a szőrmókokat. Volt is egy Sir Gombócra hasonlító tökmag, el is neveztem Pajtinak. Nevet kapott. Ez volt a jel, hogy sikerült elengednem Sir Gombócot sok-sok idő után. Készen állok!

Ellenben a körülmények nem tették lehetővé egyáltalán bármilyen élőlény fogadását. Végül nem vártam a csodára, megteremtettem a körülményt. =)

Sir Gombóc lakja, és hordozója megérkezett Dániából. Mert, az nem költözött haza velem. Már megvolt minden, de nem kapkodtam, amíg nem éreztem a „hívást”. Amikor ez megtörtént, a munkahely melletti kisállatboltban akkoriban éppen nem voltak állatok. Végül, egy este, ha jól emlékszem egy keddi napon szedelődzködni kezdtem azzal a tudattal, hogy vagy megtalálom a nekem szánt pajtit, vagy nem. Minden áron nem lesz pocok.

Egy másik kereskedésbe mentem, ahol voltak törpehörcsögök. Egytől egyig édesek voltak, de az egyikőjüknél akkorát dobbant a szívem, hogy csak na. Elbújt a házába, amit aztán az eladó leemelt róla. Egy kis vöröses-narancssárgás szempár meredt rám.

– Ő van itt a legrégebb óta. Nem kell senkinek, mert azt mondják gonoszak a szemei, pedig nem is gonosz.

– Gyönyörű! – elolvadtam.

Még egyszer végigsétáltam a pocokrészen, pedig tudtam, felesleges. Egymásnak voltunk teremtve. Eddig az egyetlen pocok, akivel első látásra összekapcsolódtunk, még mielőtt kiismertük volna egymást.

Az utolsó kereskedéses pocok volt, az utolsó nem megfelelő helyen lakó. Emlékszel arra, hogy Sir Gombóc mennyire szeretett a csőben pocolni? Láng-Osh is szerette, de leginkább kinyúlt benne, vagy átszaladt rajta időnként. És az egyik lemenő oldalát előszeretettel használta wc – nek…

A névről

A legnehezebb volt neki nevet találni. Elsőre egy titulus jutott eszembe, amit ki is mondtam. Abban a pillanatban megállt az addig rohangáló  hörcsög és nézett rám legalább egy percig a csodaszép narancsvörös szemeivel. Előtte is beszéltem hozzá folyamatosan, úgyhogy nem hirtelen hangtól, vagy mozdulattól dermedt le. Akkor tudtam, hogy valami tűzzel kapcsolatos neve lesz, a bundája és a szeme színe miatt is.

Több, mint egy hetet ültem a dolgon. Egy szó jutott eszembe újra és újra: lángos. Ezen mindig felkuncogtam, pedig első sorban tüzes értelemben jutott eszembe, nem ételként: láng – os. A szeme és a bundája színe miatt. De, ennyire snassz csak nem lehet! Viszont a szójátékok a gyengéim…

Megvan az ostábla játék? Klikk IDE.

Már az első pillanatoktól kezdve világos volt számomra, hogy Láng – Osh nem a tipikus hörcsög, zsákmányállat személyiségjegyeivel rendelkezik. Nem kapkodott, nem habzsolt, nem lehetett megvenni semmilyen finom falattal. Borzasztó megfontolt volt, ám nem lassú, nem elcsigázott, vagy beteg. Ösztön lényhez mérten, inkább a hideg logika jellemezte. Ha létezik újjászületés, ő már egy magasabb létformában születik újra, ebben biztos vagyok.

Így maradt a szójátékos név mindenre is utalva, sokkal több értelemmel felruházva, mint első hallásra, második gondolásra tűnik: Láng -Osh.

Bizalom

Kicsit olyan, mintha ő szoktatott volna magához, nem fordítva. Egyetlen élethelyzetben volt lassú egyébként: amikor felkelt. =D Olyan lassan, kómásan, elbambulva, nyílt terepen én még nem láttam közlekedni hörcsögöt. Begyűjtötte a magvai egy részét, és felment a csőbe, ahol kiterülve aludt még 1-2 órácskát, mielőtt megkezdte volna az éjszakai műszakot. Ez volt az ő szokása.

Sokszor gondolkodott el, vagy legalább is olyannak hatott a bambulásai többsége. Ezt sem láttam még rajta kívül más hörcsögön. A jég az első vihar alkalmával tört meg. Nyugtalan volt a lakjában a hangokra, azóta kiderült, magára a frontos esőkre. Beszélni kezdtem hozzá a lakja mellé ülve, beadtam neki egy szotyit és egy lisztkukacot, megsimizve a buksiját. Néhány kört rótt még, aztán elaludt a faháza emeletén. A többi alkalommal elég volt a simi és a hangom. Hihetetlen élmény! =)

A stabilitás jellemezte a viselkedését. Egyébként még így is egész izgága volt, amíg át nem költözött a nagyobb lakba, a már megfelelő mérettel rendelkezőbe. Ott végképp Buddha hörcsög lett. Bár a végleges átköltözés, nem ment zökkenőmentesen.

Neki is volt szőnyegen elkerített kinti helye, szerette is, igényelte is. Néha még ő is elszunyált odakint, mint anno Sir Gombóc.

Még rendezés alatt állt az új lakja, amikor időnként betettem, hogy szokja, jelölgesse azt a helyet is. Leálltak a munkálatok, mert urasága egyből bevette pocolásra az akkor még macskának kinéző Bat – lakot. Durmolt egy órát… Nem is lett volna baj, de még balesetveszélyes volt a hely, hiányzó felszerelések híján. Így mindig ment vissza a régi helyére, míg meg nem érkeztek a holmijai.

Aztán költözött, végleg. Napokig vissza akart menni a régi helyére. Már kezdtem kétségbeesni, hogy sosem fogja megszeretni az új, nagy helyét. Felesleges volt az aggodalmam. Annyira berendezkedett, hogy idővel elkoptak a szőnyeges mókák.

Volt még egy másik szokása. Felmászni a rácsra esténként, így nasit követelve. Ha nem vettem észre időben, egyre hangosabban rágta a rácsot. Zengett az egész ház. =D

Ő is izgatott lett, amikor néhány napig nem találkoztunk és hazatértem. Innentől kezdve bizton mertem állítani, hogy valóban fontos ezeknek a kis állatoknak is a stabilitás, állandóság.

Nála bukkantam rá a Hörcsögmentés – re, ami alcsoportja az Együtt a Kisállatokért Alapítvány – nak. Rengeteg információval gazdagodtam tartásukról, fizikai állapotukról, táplálásukról, mindenről velük kapcsolatban. Arról is, hogy ahogyan az ismertebb fajokat: kutya, macska, úgy őket is lehet örökbe fogadni. És szinte minden állatot, amit az ember „háziasított”.

Ezután költözött nagyobb lakba, teljes élelem és nasihad csere is volt. Egyedül a költözés viselte meg a nagyobb lakba, de nagy kedvence lett aztán. =)

Valami oknál fogva végtelen nyugalom kerített hatalmába, ha vele foglalkoztam. Nem az a fajta, ami a kisállattal való foglalkozással jár, ez belőle áradt. Zen – Mester – nek is hívtam többek közt. =)

Nem lehetek elég hálás azért, hogy keresztezte egymást utunk.

Kíváncsian várom, hogy milyen formában találkozunk újra Bölcs Buddhám!

LÁNG-OSH
/2019.01 vége – 2021.03.01/