hangzott el néhány éve a fenti mondat a környezetemben
Amúgy, ez az „unalom” hajt igába és tart ott.
„Én nem politizálok. Én semleges vagyok. Engem nem érdekel. Költözök tanyára. Önellátó leszek. Emigrálok. A gyereket külföldre nevelem. Nem értek hozzá. Nem az én dolgom. Nincs idegrendszerem ezzel foglalkozni. Nincs időm ilyenekre. Nem tudok tenni semmit. Úgysem lesz más. Úgysincs jobb.”
Ez most egy ilyen Jelen. A picsogások, menekülések, ignorálások, a nincs rá időm és a nem, nem nekünk kellene ezzel foglalkoznunk korszaka. Miközben majd szétrobbanunk a méregtől, a dühtől, a tehetetlenség érzetétől. Akármelyik részével is értünk egyet: nem változik semmi.
Nem teremtünk Utópiát magunknak, gyermekeinknek, unokáinknak, a Jövőnek. Fejben lehet, de a valóságban nem.
Ugye milyen vonzó lett hirtelen a virtuális világ? =)
Emlékszel a 2022 – es választásra? Április eleje. Azon a hétvégén zárkóztam be elvonulva egy szállásra, hogy BoBó – ez a weboldal – utolsó simításait végezzem zavartalanul. Emelkedett napok voltak, hasznosak, zárásképpen a szavazással, a tettvággyal, hogy ha csak egy kicsit is, de változtassak.
Meg kell jegyeznem:
A kormánypárti szavazások alkalmával egyszer sem valami mellett, hanem valami ELLEN tettem azt a bizonyos X – et.
Ennek, egy egészséges társadalomban nem így kellene működnie…
A ’22 – es választás másnapja megrendítő volt. Akkor egy poszt került ki róla.
„Mivel annyi, de annyi „amúgy én azokat is szeretem, akik ismét ezt választották” vélemény jön szembe velem a nagy mindent is Elfogadunk korszakban, hogy cenzúra nélkül hagyom itt a tegnap hajnal fél 4kor, az első kávé előtt, a választás eredményére keletkezett jegyzetemet. De, előtte leszögezném, mint gyarló ember, akire hatnak az érzelmek, aki hagyja hatni őket, kiengedi, megvizsgálja, hogy aztán tiszta fejjel láthasson: én nem szeretek mindenkit. Főleg azokat nem, akik 12 év után is üdvrivalgással nyitnak ajtót (igazából hívják be az otthonukba) a jól ismert tolvajnak, aki kirámolás közben még a képébe is mondja röhögve: „Amúgy jó h@lye vagy!”
Én az vagyok, aki rombol, hogy Neked legyen hol elültetned az új világ magvait, amire remélem, egyszer leszülethetek, és ahol én is képes leszek szeretni Mindent és Mindenkit. 🙏🏻
Tehát 📝 :
Túl sok, túl össze – visszás, túl csapongó gondolataim vannak.
Szomorú, hogy a túlzott információáramlás korában még mindig buta az Emberiség, még mindig képtelenek vagyunk energiát fektetni a Valóság felkutatásába. Hogy még mindig a Tehetetlenség/Jólét mögé bújva mossuk kezeinket és csak vagyunk. Minden tükröt és azt tartót letakarva, elzavarva, ellehetetlenítve, megtörve, bezúzva.
Nem tudom, hogyan tovább. Menni, vagy maradni. Ha maradni, akkor belevetni magam valami olyanba, ami hatékony az eddigi és a majdani rendszer hibái, embertelensége ellen. Tud, és képes zabla lenni, ébreszteni.
Mert megdöbbentő, hogy mennyien nem látják a fától: már alig van erdő…
És az is csak addig marad, míg be nem darálja a Hatalom a Jelennek élve, önmaguknak, a mindenkit megillető Jövőt halálra ítélve.
És ez a Hatalom nem az az 1 ember és csatlósai. Ez a Hatalom az ország szavazó népének 53% – a, és a szavazóképes nem szavazóké.
Turista lettem, nem magyar. Se Istened, se hazám.”
Akkor a cél egyfajta kontroll kialakítása lett volna.
Az észszerű cél nem az volt, hogy szűnjön meg az addigi. A cél az volt: legyen kontroll az addigin. Kevesebb mozgástér, figyelő tekintetek rajtuk is, nem csupán rajtunk. Apró lépések, ám stabilak.
Jó néhány bolyongásomban visszaköszön az a gondolatmenet, hogy ezt a Jelen – t mi teremtettük, hús – vér emberek. És, ha képesek voltunk ilyenre teremteni, akkor miért lennénk képtelenek egy más fajta Jövő – t formálni?
Ez sem egyik napról a másikra történt. Hosszú évek szorgos és veszettül kitartó munkája. Legyen bármilyen is, azt el kell ismerni: nem volt olyan egyszerű mindezt létrehozni, mint amilyen egyszerű volt asszisztálni hozzá…
Ignoráljuk, nem nézünk oda, nem vesszük észre, hiszünk nekik. Adnak cirkuszt, meg kenyeret… meg azért csurran – cseppen, hát nézzünk el néhány dolgot! Felejtsünk el kételkedni, felejtsünk el figyelni. Csak most rossz, csak egy darabig. Csak az előzőek romjai miatt nyögünk sokáig.
És jöttek az újabb megpróbáltatások, amiatti módosítások, cirkuszok, kenyérmorzsák, miközben eltűntek a felépített magyarázatok. Már komolyan sem vesznek minket.
Mi lettünk a rendszer cirkusza.
A politika egyébként a kötelező rossz tantárgy a felnőttek világában. Megpróbálod kikerülni, elmismásolni, valahogy kidumálni magad belőle, de… Előbb – utóbb már nem megy. Belebuksz, ha fogalmad sincs róla. Ráadásul azt sem tudod miért. És azt sem fogod tudni kinek higgy.
Fenntartásokkal figyelem és fogadom a változás szelét, ami jelenleg zajlik. Ott villog a háttérben, a fejemben tompán:
ORWELL
1984
101 – es SZOBA
Az eszmék szépek, heroikusak, jól hangzanak. A habitus, az ész, a tudás megvan a hatalomhoz, talán annak kezeléséhez is.
A Nép – avagy mi – könnyű préda. „Alig” került valami az asztalra, és már csüngünk valakin szinte vakon, aki felállt jó helyen, jó időben. Más érdemi, komolyan vehető opció híján meg pláne kapaszkodunk belé. Ennyire ki vagyunk éhezve a levegővételre, a változásra.
Ezt a változást azonban nem egy ember fogja véghez vinni. Ahogyan az emlegetett Jelen – t sem egy ember hozta el. Elindíthatja, de csak egy üres héj lesz, tartalom és súly nélkül. Önmagát megválthatja… megválthatjuk, de mások helyett a világot és másokat nem. Önmagunk megváltása egyéni feladat. A világé kollektív. Nem megy az egyik a másik nélkül. Nem megy egyik sem áldozatok nélkül.
Az meg, hogy mennyire igazak az eszmék vagy sem, mennyire orwelli a fény az alagút végén vagy sem… Az csak akkor derül ki, ha kipróbáljuk. Valahol olvastam, hogy 50 % esély van arra, hogy nem csak szépen zengenek az eszmék és 50 % arra, hogy mégis szépen beleperecelünk.
Egy kérdésem van mindannyiunk felé:
Mik a százalékaid, ha minden így marad?
Itt vagy máshol, de a politika jelen van. Kövesd, figyeld, formáld, szólj bele. Muszáj. Mert nem lesz lassan emberlakta ország, ahová elmenekülhetnénk a személyes élettérbe taposó korlátok elől.
Amennyiben tetszett a cikk és van Instagram fiókod, kérlek nyomj egy szívet visszajelzésként az alábbi posztra. =)
