avagy Mesterséges Intelligencia
Nem egy ember kérdezte már, hogy miért nem használom az AI szövegíró részét a posztokhoz, cikkekhez, ötletekhez.
Röviden:
– Miért hagynám ki a felfedezés örömét, ami közben ezer és egy ötletbe, vagy megoldandó/megoldott önismereti gezemicébe botlok?
– Miért hagynám ki azt a Heuréka pillanatot, amikor megértek valamit sok – sok anyag elolvasása során és még sikerül is elferdítés nélkül, érthetően megfogalmazni saját kútfőből?
– Miért válnék meg az egyetlen dologtól, amibe teljes szívemből, örömmel őszülök bele időnként? =)
És miért dobnám el az egyetlen dolgot, ami alapján (talán még egyelőre) azonosítani lehet szavaim járása, gondolataim milyensége által, hogy azt amit olvasol, én írtam?
A modern ember utolsó generációja közt vagyok, aki még tollon és papíron nőtt fel. Nem azért, mert ezt követelték, hanem mert még akkoriban csak ez volt elérhető mifelénk a világban. Az utolsó generáció, aki még szeretne nyersen alkotni, esendően.
Az első régi motoros generáció.
…
Szerintem áááállat. =)
Ahogyan a fejlődés is, teszem hozzá. De…
Egy olyan korban ahol a gugli használata is erős hiányosságokkal bír, vagy maga a késztetés is, hogy rákeressünk valamire, ha a levegőbe böfögött kérdésre nem kapunk választ a környezetünktől, talán nem kellene elhagyni ezt az agytornát, és a saját fantáziánk alkotta egyéb dolgokat.
Amikor már képesek leszünk ezekre, és felismerjük, hogyan! használjunk bármilyen extrát a haladás előnyére és a butulás kárára, elképesztő dimenziók nyílhatnak meg előttünk.
A marketinget szó se róla, azonnal lepasszolnám A.I barátomnak egyébként. Epekedve várok egy ilyen opcióra (amit a mezei halandó is elérhet).
A másik, hogy láttam egy videot arról, hogy egy „vázba” fogattak egy lebénult embert függőleges helyzetben és az AI segítségével járt, mozdult meg újra a váz, ezáltal az ember. Zseniális! Felfoghatatlan élmény lehetett.
Ebben látom például az AI legnagyobb hatalmát.
Meg abban, hogy megkérdezzem tőle: „Mi történik az atomreaktorokkal, ha nincs ember, aki kezelje őket?”
A válasz elolvasása után 6 perc alatt megszületett életem hátralévő részének tervezete, ha ilyesmi előfordulna. =)
Tanul, tanít. Szimbiózisban létezünk vele.
Hogy mire használjuk, hogy mivé fajul, az még nagyon sokáig csupán rajtunk, embereken múlik.
Mert egyelőre mi vagyunk a szellem a gépben.
Amennyiben tetszett a cikk és van Instagram fiókod, kérlek nyomj egy szívet visszajelzésként az alábbi posztra. =)
