Olvastam anno egy olyan posztot az egyik közösségi oldalon arról, hogy hiába változol, ha minden ugyanaz marad.
Nem értek egyet. Embernek lenni az embertelenségben például sosem hiábavaló. Nehéz, néha mission impossible, időnként összeomlós feladat, de SOSEM HIÁBAVALÓ.
Ha csak a fránya ego szemszögéből nézzük is, egyenes háttal, tiszta lelkiismerettel sokkal jobb, könnyebb a lét, még ha más oldalról bizony nehezebb is.
A másik, hogy nem a megfelelő környezetben vagyunk. Ki kell lépni, el kell szakadni, amennyiben persze tehetjük. Ha nem tehetjük, úgy magunkban kell rendezni sorainkat: eddig hasson, ezután a vonal után már nem szabad.
Én az utóbbit tanulom, mielőtt szó érné a ház elejét, hogy hát nekem biztos fenékig tejfel.
Megnyugtatlak: inkább nem megy, mint megy. Még…=)
Így megy? Nem. Az esetek többségében rengeteg munkával, kudarccal, de eredményesen.
Ha: akarod. Ha: kitartasz.
Mindig, minden folyamatosan változik. Természet adta törvény ez. Ha mégsem, úgy a hiba a Mi készülékünkben van és amíg ezt nem ismerjük fel és el, addig bizony marad a következő gondolatba süppedés: hiába változol, ha minden ugyanaz marad.
