meg a hidrogénbomba is
A Manhattan – terv indulásával kezdetét vette az atomkorszak, a nukleáris fegyvekezés és a hidegháború.
1946 és 1962 között az Amerikai Egyesült Államok kísérleti területe volt a Csendes – óceánon található Marshall – szigetek egy része és néhány más helyszín a területen. Hidrogén és atombombákat teszteltek szárazföldön és vízben, vízen, némivel arrébb a levegőben is. A kísérleti helyszínek Pacific Proving Grounds gyűjtőnév alatt futottak.
1944 – ben a Marshall – szigetek amerikai fennhatóság alá kerültek, pontosabban az amerikai haditengerészethez. 1946 – ban kezdődtek meg a kísérletek a lakosok kitelepítése után, a világ szeme előtt, immár nem titokban.
CROSSROADS
A Crossroads hadművelet részeként a Bikini – atollnál három bombát terveztek robbantani: Able (ma már Alpha), Baker (ma már Bravo), Charlie fedőnévvel. A hadművelet célja a nukleáris fegyverek hadihajókra való hatásának megismerése volt.
Körülbelül 90 céljárművet „használtak fel” a tesztelés során: csatahajók, cirkálók, rombolók, anyahajók, tengeralattjárók, kétéltű járművek, köztük japán és német hadihajók. Némelyik minimális személyzettel vezetve érkezett a helyszínre, többségüket vitték, és a helyszínen helyezték a vízre, minimális lőszerrel és üzemanyaggal felszerelve. Bizonyos célhajókra élő állatokat vittek. Számuk közel 6000 – re tehető.
Able – Gilda
Az Able teszt 23 kilotonnás bombáját Gildára keresztelték. Plutónium töltettel bírt, másolata volt a Nagasakira dobott Fat Man – nek. 1946. július 1 – én egy B – 29 – es nehézbombázóról dobták le és a kiszemelt 22 hajóból álló célflotta fölött közel 160 méterrel robbant. A bomba felépítéséből adódott pontatlanság miatt több, mint fél km – el célt tévesztett, ám hatásában megfelelt a kísérletnek. 5 hajó elsüllyedt, 14 megrongálódott. A robbanás vagy a sugárzás következtében legkésőbb napokon belül elpusztult a célflottán tartózkodó állatok 35 % – a.
A bomba kisebb kárt okozott, mint azt becsülték, hiszen a legtöbb radioaktív bomlási anyag felfelé távozott, a Sztratoszféra „szívta” magába.
Baker – Helen of Bikini
Az első víz alatti robbantás 1946. július 25 – én történt. Ez volt a második, a Baker teszt, aminek bombája a Helen of Bikini nevet kapta. Ugyanúgy ez is a mása volt Fat Man – nek, plutónium töltettel, 21 kilotonnával. Egy partraszálló aljához rögzítették felülről egy nyomásálló tartályban, 27 méter mélyen a felszín alatt.
A robbanás következtében ez a hordozójármű szinte elpárolgott a maga 700 tonnájával.
A kialakult tűzgömb gázbuborékká válva először a vízzel érintkezve lökéshullámot hozott létre, aztán a talajnak ütközve a tenger fenékig 60 méter mély lagúna alján egy 10 méter mély, 610 méter átmérőjű krátert robbantva gejzír és felhő egyvelegeként tört a felszínre. Egy 27 ezer tonnás hajót a magasba dobva felborított, beszakította annak hajófenekét. 10 hajó süllyedt el. Majd’ 2 kilométer magasba 2 millió tonna víz, homok, koralltörmelék lövellt elnyelve néhány távirányítású repülőt. Hatalmas szökőár keletkezett, melynek első hulláma 29 méter magasra tört.
Itt viszont már semmi nem jutott a sztratoszférába.
A vízpermet nukleáris esőként hullott vissza, a nukleáris törmelékkel (homok, korall) több, mint 40 percen keresztül.
Ennek következtében még azok a hajók is sugárfertőzöttek lettek, amelyekre nem hatott a robbanás. Ezeken a halálos dózis hússzorosát mérték.
Egy órával azután, hogy minden elcsendesedett küldtek be először a lagúnába távirányítású hajókat, amik vízmintákat gyűjtöttek. Sokkal nagyobb sugárzást mutattak ki a mintákból, mint amivel eleve számoltak. Nem vették számításba a visszahulló szennyezett vízpermetet, a radioaktív csapadékot. Napokkal később kezdtek műszeres egységeket küldeni a területre, ekkorra már a kísérleti állatok majd mindegyike elpusztult. Megkezdődött a járművek sugárfertőtlenítése, ám sokáig nem tartózkodhattak a területen a tengerészek azzal együtt, hogy a megengedettnél így is jóval többet voltak sugárfertőzésnek kitéve. Ekkor még a plutónium alfa sugárzását nem mutatták ki az akkori műszerek.
Antoine Henri Becquerel (Párizs, 1852. december 15. – Bretagne, 1908. augusztus 25.) francia fizikus felfedezte az urán radioaktivitását. Egy teljesen más kísérlet hozadékaként derült ki, hogy a sugárzás nyomot hagy a fotópapíron. Stafford Leak Warren (Új – Mexikó, 1896. július 19 – Kalifornia, 1981. július 26) orvos és radiológus figyelmeztetett a veszélyre, ám csak akkor vették komolyan, amikor a lagúnából kifogott halak fotópapíros eredményeivel támasztotta alá igazát: a halak, így a terület is erősen sugárfertőzött. Részt vevője volt a Manhattan – terv – nek is, a mammográfia többed magával neki is köszönhető.
Néhány héttel a robbanás után, augusztus 4 – én leállították a megmaradt hajók sugármentesítését és kiürítették a lagúnát.
A flottából összesen 9 hajót sikerült sugárfertőtleníteni, a maradékot el kellett süllyeszteni. Arról nincs információ, hogy tengerész hunyt el a sugárfertőzés következtében. A Bikini – atoll máig alkalmatlan a letelepedéshez, azonban sétálni rajta, az óceánmélyi roncsokat megtekinteni nem tiltott.
Charlie
1947 elejére tervezték a harmadik robbantást, amely 1000 méter mélyre helyezve robbant volna volna. Elsősorban a tengeralattjárókra gyakorolt hatása vizsgálataként.
A tesztek 1954 – ben kezdődtek újra a területen, más projekt nevek alatt. Másképp, más néven, de a Charlie teszt is megvalósult, ahogyan az első hidrogénbomba tesztje is.
És, hogy mi van azóta a területtel?
A 80 – as évek végén, 90 – es évek elején küldtek le először búvárokat az addig mért sugárzási adatok miatt. Akkor is csupán néhány roncsot tudtak megfigyelni. Néhány évvel ezelőtt azonban már a fejlettebb szonár technológiának köszönhetően még több mindent megtudtunk.
A sugárzás sokat mérséklődött, de az atombomba által robbantott kráter ugyanúgy megvan, a roncsok egyre rosszabb állapotban vannak. Például a Saratoga amerikai anyahajóból szivárog az üzemanyag.
Ennek ellenére „a Természet utat tör magának”. Addig legalábbis biztosan, még szét nem hullanak az üzemanyaggal tankolt roncsok, amik így – vagy úgy, az óceánba nem kerülnek sugárszennyezetten.
Kaktusz – dóm, a szárazföldi lerakat
A Runit – szigeten található a Kaktusz/Runit – dóm, az atomkupola, szarkofág. Nevét a Kaktusz – kráter – ről kapta, mely az 1958. május 5 – i robbantás következtében keletkezett a 110 méter széles, 30 méter mély kráter.
A robbantások után egészen 1979 – ig tisztogatás szempontjából érintetlen kísérleti területen megkezdődött a tisztogatás, mivel a ’70 – es években elkezdtek visszatelepülni a lakók.
Ezt a Kaktusz – krátert nevezték ki a területen keletkezett és összeszedett sugárszennyezett törmelékek temetőjének. A kupola 115 méter átmérőjű, 358 darab, 46 cm vastag betonlapokból áll és 73 ezer köbméternyi törmeléket fed le.
Azonban maga a kráter nincs bélelve, folyamatosan szivárognak a talajba, óceánba a sugárszennyezett anyagok, mint például az egyik legveszélyesebb a Plutónium – 239. Legutóbbi vizsgálatok szerint maga a talaj már sokkalta szennyezettebb, mint a törmelék, ami a szarkofágban van.
Hivatalosan 1980 – ban engedélyezték a lakók visszatelepülését, azóta nagyjából 1000 fő él itt. A szigetet, a dómot bárki megközelítheti. Semmilyen tiltó, sugárfertőzés veszélyre figyelmeztető tábla nincs a kupolán, környékén és a szigeten.
A 2008 – as vizsgálatok kimutatták, hogy a betonlapok is repedezettek, a vízszint fokozatos emelkedése miatt ez különösen nagy probléma.
Legutóbb 2013 – ban vizsgálta a dómot az USA. Kiadott nyilatkozatukban az áll: a benne tárolt sugárfertőzött anyagok nem jelentenek közvetlen veszélyt az óceánra.
A kráterben található törmelék a szennyezett terület 0,8 % – a, melyet 8 év alatt tisztított meg az USA. A dóm felépítése után szerződés rögzíti, hogy a terület és minden velejárója eztán a Marshall – szigetek – é. A szigetek éves GDP – je egyébként nem éri el a 0,2 % – át Magyarország éves GDP – ének, így a költségvetésből nem futja további tisztításokra, a kupola erősítésére.
A dóm eredetileg átmeneti megoldásként épült. Elkészülte óta semmilyen javítás, szerkezet erősítés nem történt rajta.
Be a Nerdy Bird!
MANHATTAN TERV
NUKLEÁRIS BOMBA A VILÁGŰRBEN
Amennyiben tetszett a cikk és van Instagram fiókod, kérlek nyomj egy szívet visszajelzésként az alábbi posztra. =)
[…] – a Kaktusz – kráter után néhány hónappal -, egy 1958 novemberétől 1961 szeptemberéig tartó atommoratóriumnak […]
[…] ATOMBOMBA A VÍZBEN […]