Északi és Déli Tauridák
Az üstökös egy olyan égitest, amit jég és por alkot. A Nap – hoz közeledve annak hője/sugárzása kezdi el olvasztani magját, aminek hatására gázok szabadulnak fel. Ez és a leszakadó porszemcsék alkotják az üstökös csóváját, fényét. A testet elhagyó darabok a meteorok (amíg nem érik el a Föld légkörét, tehát az űrben vannak, addig meteoridáknak hívjuk őket). Nevüket a radiánsuk – hoz eső csillagképről kapják, nem a szülőtestükről. Vagyis a látszólagos kiindulási pontjuk amelyik csillagkép felől látható, annak a nevét kapják meg. Általában.
A Tauridák meteorraj több csoportból áll. Vannak az úgynevezett éjszakai: Északi és Déli Tauridák. És van a Béta Taurida, amely a Nap felől érkezik, a Föld nappali oldaláról, így nem tudjuk megfigyelni őket úgy az égbolton, ahogy éjjeli társait.
2005. november 7 – én Bill Cook, a NASA Marshall Space Flight Center (MSFC – Marshall Űrrepülési Központ) csillagásza szerint nagy valószínűséggel a Tauridák meteorraj egy 12 cm – es darabja csapódott a Hold felszínébe 27 km/s sebességgel, melyet Robb Suggs, a NASA MSFC kutatója és Wes Swift rögzített.
DÉLI TAURIDÁK
Az Encke üstökös darabjai. Pierre François André Méchain (Laon, 1744. augusztus 16. – Castellón de la Plana, 1804. szeptember 20.) francia csillagász – aki a MESSIER KATALÓGUS – t is bővítette – fedezte fel az üstököst 1786 – ban. Sokáig az ő nevén emlegették az üstököst, végül azonban Johann Franz Encke (Németország, Spandau, 1791. szeptember 23. – Berlin, 1865. augusztus 26.) német csillagász után nevezték el, aki kiszámította periodikusságát. Mindössze 3,3 év a keringési ideje, magja egyre kisebb és sűrűbb.
ÉSZAKI TAURIDÁK
Szülőtestük a közepes méretű 2004 TG10 aszteroida, amely valószínűsíthetően az Encke üstökös egy leszakadt darabja. Nagyobb, mint az aszteroidák 99 % – a: átmérője 1,32 km (nagyjából akkora, mint az amerikai Pentagon). Besorolása szerint földközeli, potenciálisan veszélyes aszteroida. Számítások szerint 2068 – ban 21 312 366 km-en belül halad el a Földtől.
A Déli Tauridák maximuma általában október 2. hetének elején teljesedik ki. Szabad szemmel észlelhető, leginkább a hajnali órákban. Optimális minél kevésbé fényszennyezett helyről kémlelni az égboltot. És minél többet kívánni, ha megpillantjuk őket. =)
Az Északi Tauridák maximuma általában november 2. hetének vége felé teljesedik ki. Szabad szemmel észlelhető, leginkább a hajnali órákban. Optimális minél kevésbé fényszennyezett helyről kémlelni az égboltot. És minél többet kívánni, ha megpillantjuk őket. =)
Tiszta eget, Mindannyiónknak!
Be a Nerdy Bird!
