útmutató Mindannyiunknak
Akad némi félreértés/navigálási gond a blog résszel kapcsolatban.
A Bolyongó rovat (és a #coffeeandcontemplation meg társai Instagramos 24 órás történetekben) lényege, hogy TE elgondolkodj azon, mit hoz ki belőled, mit csinálnál másképp, hogyan vélekedsz, miért reagálsz rá úgy, ahogy, stb.
Én elmesélem, néhány dolgot hogyan éltem/élek meg, hogyan hat rám és hogyan igyekszem megoldani. Te meg kiszemezgeted magadnak azt, ami talán segíthet Neked.
És mondjuk erről diskurálunk. Nem életrajzi és egyéb vonatkozások tekintetében teszem magam boncasztalra, hanem hogy ébresszek és megmutassam: anélkül senki sem fejlődhet, erősödhet, hogy ne nézne újra és újra tükörbe és csobbanna mélyen önmagában. És perecelne ezekbe bele esetenként.
És, hogy a világ magától nem fog változni, tök mindegy milyen jó, okos, kitartó, stb. ember vagy és mennyire nem érdemled azt amit.
Magamból kiindulva pedig: hiszem, ha látom, mutatják, ha tapasztalatból beszélnek. Nagyon szívesen elbeszélgetek veled az adott gondolatokról, fejtek ki bővebben néhány dolgot, de van egy határ, amin tovább nem engedlek csak úgy.
Említettem már, hogy a felnőtt élet velejárója a rangsor, ha akarjuk, ha nem (előbb – utóbb az Élet úgyis felállíttat veled egyet). Ez nálam kölyökkorom óta nagy hangsúlyt kap. Nagyon figyelek arra, hogy a legbelsőbb köröm, a szívem „kitüntetett” kis polcán ücsörgő embereknek a legnyilvánvalóbb módon is értésükre adjam, hogy igenis, nagy becsben tartom Jelen – létüket és kiemelt személyek az életemben.
Ilyen az, amikor velük osztok meg először/kizárólag „kulisszatitkokat”, kétségeket, terveket, gyengeséget, legmélyebb gondolataimat, de viselkedésben is ők azok, akik kapják minden oldalamat teljes egészében (boccs…).
Ők az én tükreim, kulcsaim Önmagamhoz.
Nem mindig, de az esetek többségében ők a szűrőim is. Általuk tisztul le egy – egy blogbejegyzés. Ők kapják a legelső külvilágnak szóló gondolatot nyersen. Ez mindig is az ebbe a körbe tartozók privilégiuma (átka…) lesz. Aztán van, hogy ezek a nyers gondolatok szinte egy az egyben kerülnek ki ujjaim közül és érnek el a szemed világához.
Már, ha elérnek…
Mert van olyan is, hogy még csak az Insta posztot látod, vagy a 24 órás sztorit, és már reflektálsz, a cikket, a lényeget figyelmen kívül hagyva. Ne csodálkozz, ha válaszként a cikkhez irányítva lepattintalak. Tiszteljük meg egymást azzal, hogy tudjuk miről is szóljon a diskurzus.
– snitt –
És, ha már tisztelet, némi kitérő.
Nem ez van hangsúlyozva a kommunikációmban, mert ritkán releváns BoBó szempontjából, de ha üzenetváltásba kezdesz velem, értelemszerűen a személyemmel kezdesz beszélgetni. És én nem a haverod vagyok, a besztid (kivéve akinek igen, de azok tudják), Józsi az udvarról annak ellenére, hogy mélyérzelmi dolgokról szívesen diskurálok.
Birkatürelemmel bíró személyem egy közel 40 éves nő, aki nagyon nem burokban élt és él.
Bizony… Az a Józsi az udvarról is Éva lenne, ha lenne. Nem véletlenül emelem ezt sem ki…
Elvárom a tiszteletet és a káromkodások, szűrés nélkül nálam landoló kiborulások nélküli kommunikációt. Főleg, ha Te kerestél fel, nem én Téged. Ha tiszteletlenséget vélsz felfedezni részemről kommunikációmban: az már egy reflektálás a tiédre.
Annyira tudlak komolyan venni, amennyire Te engem.
Ne kápráztass el magaddal, a saját egom is teher.
Továbbá a higgadt eszmecserére vevő vagyok, a fröcsögésre azonban nem. Nem egy cikkemben találsz arról pár mondatot, mi utóbbiról a véleményem és én miért igyekszem javarészt kerülni. Rögtön a legelső ilyet egy induláskori 2022 – es BEJEGYZÉS datálja, ami minden ilyenre ráhúzható:
„Nem vágyom napi kívülről sugárzott, egyoldali, alantas idegbajra az otthonomban (sőt, sehol), legyen az reklám, televízióműsor, híradás. Ez nem jelenti azt, hogy ne figyelnék, ne tájékozódnék, vagy ne bosszantana, meg egyebek. Csupán mások a forrásaim, és igyekszem nem hagyni, hogy elkapjon eszetlenül az elém tárt hangulat, amivel minden áron ki akarnak csikarni belőlem egy „velem, vagy ellenem” felfokozott érzelmi állapotot. Mert, amíg ezen vekengek, addig sem azon gondolkozom, mi a hallottakból az igaz, mi az előzménye, vagy hová vezethet. Cirkuszt és kenyeret a népnek…
A fenti magyarázat mellé itt a másik kérdés egyvelegem, amikor nagyon belelovalja a másik magát egy – egy nyugalom megzavarására alkalmas közvetítésbe:
Tudsz változtatni rajta?
Fogsz változtatni rajta?
Teszel ellene?
Tudod jobban? Ha igen, meg is mutatod?
A válasz eddig minden esetben: nem.
Akkor miért is hagyod, hogy mérget tápláljanak beléd és tovább fröcsögd?”
Amikor elér az idegbaj, tedd fel magadnak a fenti kérdéseket, mielőtt belelovalnád magad. Én is ezt szoktam tenni és, ha a válaszom minden esetben nem, veszek egy nagy levegőt és csendben maradva, higgadtan vizsgálódom az ügyben, vagy továbblépek.
Azt se felejtsd el: nem a privát elérhetőségeim egyikén kommunikálunk és ez az oldal, az egész nagyon fontos számomra, de nem ez adja a megélhetésem (én fizetek a létéért), nem ezzel foglalkozhatok napi 8 – 10 órában és van szociális életem, meg hétköznapi halandó tevékenységeim. Nem gondolnám, hogy el kell magyarázni, ezek mit is jelentenek.
Végezetül, az sem egy utolsó szempont: nem Te vagy az egyedüli akivel kommunikálok. Bár örülök, ha így érzed. Ez azt jelentheti, képes vagyok Jelen lenni a kommunikációnkban, és csak rád fókuszálni akkor éppen. Szólj kérlek, ha tévedek, mert nem szeretném torz tükörből szemlélni magam… =)
– snitt vége –
Visszatérve a Bolyongásokkal kapcsolatos posztok és 24 órás történetekre való ráugrásra: kérdéseidre a válasz rengeteg esetben ott van a cikkekben.
Olvass, aztán hallgatlak és érdemben reflektálok.
Sok mindent látsz belőlem a blog oldalról, ám nem mindent. Amit megosztok, az tartozik az ilyen széles körű nyilvánosságra. Minden egyéb ugyanúgy működik nálam, mint nálad: vagy kialakul egy bizalom, egy barátság és mehetünk tovább, vagy nem. Ami nincs leírva, vagy még leírva, az csak rám tartozik, vagy a belső körömre. Kikerül, ha arra megérett, nyugi.
Bulvárkodni meg máshova menj, mert a Bolyongó az útról szól, ajtókról, lehetőségekről, csupán az én példáimon keresztül mutatva.
Vagy egy tükör. Ezt szoktam még emlegetni. Fáj néha bele lesni, de örökre nem fordulhatunk el saját magunktól, mert akkor hogyan várhatjuk el azt, hogy mások se forduljanak el tőlünk?
Azt meg pláne, hogy ismerjenek is.
Amennyiben tetszett a cikk és van Instagram fiókod, kérlek nyomj egy szívet visszajelzésként az alábbi posztra. =)
