változás, várakozás, körforgás, Starset és a Smash Into Pieces

 

*the English translation is the second half of the article

 

Az örök körforgás

Az őszi/téli utazásban az a legszebb, hogy a napkelte már úton talál. Jobban el lehet veszni benne.

Nem is emlékszem, melyik volt az utolsó napkeltés utam. Már a február eleji utazás indulása is világosban történt. Már amennyire a masszív felhők mögött át tudott szűrődni a kelő nap fénye. Némi melankóliát véltem felfedezni a felismerés hozadékaként a hiányérzet mellett.

Hiába tudom, hogy minden változik, a körforgás örök, ilyen – olyan formában legalább is. Szóval, hiába tudom, mégis hajlamos vagyok megfeledkezni róla. Erre persze akkor jövök rá, ha jön egy emlékeztető. A beállított, előre kalibrált Természet adta kis pittyegés. Mert, ez nálam szerencsére már így működik. Nem kell tréningezni magam arra, hogy átálljak az állandóságra nevelt, génkódolt létemből a Természet gyermekévé. A világ valódi rendjének, működésének befogadójává ellenkezés nélkül:

 

a változás örök.

 

Pontosabban… Van, hogy van ellenkezés. =)

Főleg, ha a jó múlik, halványul. Halványul, ez a jó szó. Mert megmarad, nem tűnik el nyomtalan, mindig van egy visszhangja, csupán más intenzitással. De, el kell engednünk, hagynunk kicsit távolodni, hogy amikor legközelebb visszatér, más szemmel láthassuk, más oldalról nyúlhassunk hozzá, fejlődhessünk általa, értékeljük Jelen – létét. Ugyanez van a rosszal is. Csak, hát… Az rossz. =)

Jó például a várakozás. Gyűlöltem régen, és most is ki tud még idegelni. Tudod, mindent és azonnal…

Régi ismerősöm tanított egy toporzékolós, sürgetős hisztinél: „De ez jó! Állj meg, vizsgáld meg! Éld meg, élvezd ki minden pillanatát. Bánni fogod, ha nem teszed!”

Azóta ez a zabla rajtam. Ne rohanjak, ne ignoráljam. Üljek mellé, várjunk együtt.

 

Starset

2021 nyarán vettem meg a jegyet az amerikai együttes koncertjére, kicsivel később csaptam hozzá a VIP – t. Ekkor még BoBó gondolatának se híre se hamva nem volt. Az talán 1 bő hónap múlva pattant ki a fejemből.

Aznap készült a NASA – Starset tetoválás, amikor bejelentették: eltolják a turnét. 2 héttel a bejelentés előtt foglaltam időpontot…

Akkor még tartott a Pandémia utóhatása, országonként teljesen eltérő szabályokkal. Január vége volt, 2022. Nem olyan sokra rá, kijöttek az újrakalibrált dátumok: Magyarország, 2023. március 18.

Közben elindult a weboldal, utolsó pillanatban lett egy menüpontja a Starset – nek és a Society – nek. Megszületett a SETI cikk is, a The Starset Society (TSS) gondozásában megjelent THE PROX Transmissons könyv adta ihlet alapján. Több, mint fél évre a magyar cikk megjelenése után gondoltam egyet és elküldtem a TSS – nek angolul. Idén megjelent náluk, SETI Search címen. Január első szombati napján.

Nem tudom, megtörténik – e, ha hamarabb túl vagyok a koncerten eredeti dátum szerint. Az biztos nem, hogy a saját, TSS – en megjelent cikkemet tolom az orruk alá szignózni. =)

Az első és eddig egyetlen magyar, akinek a cikke ott jelen van. Határozottan büszke vagyok erre.

Na, de!

 

A Várakozás

Amennyire vártam, annyira nem is a koncertet. Mert:

Sajnálom elengedni a várakozást, mert az azt jelenti, már nincs mit várni. Már most van. Már történik, zajlik. Zajlik, tehát múlik. És, azért több, mint 1,5 évig társam volt a várakozás. Kicsit melankolikus elengedni és ennyi időt felölelve, nem is múlik el nyomtalan. Valami, ami a zsigereimben létezett ennyi ideig, megszoktam, elfogadtam, már – már magamhoz öleltem, most nincs ott. Űrt hagyott maga után.

Akármi másra levetítheted, nekem ez a legfrissebb és szerintem eddigi leghosszabb ideig tartó élményem a „várni egy konkrét valamire” dologgal.

Úgyhogy barátkozom ezzel az ürességgel, mert erre nem készültem fel, hogy egyszer majd nem lesz. Oké, ott van az élmény. De, az egy teljesen más helyen lakik, más helyet tölt ki/meg. Egyébként a legtutibb Letting go!, az egyszer biztos.

 

Smash into Pieces

Ők a bizonyos kavics a tóban. =)

Ez egy érdekes, túlontúl friss élmény. Nem is akartam írni róla jó darabig, de ha már… Kövessük azt a fehér nyulat és nézzük meg, milyen mély az ürege.

Dánhonban éltem néhány évet. A szél hozta tenger illata, a tengerből pár napja kiemelt hajóroncs illata (tudom, valójában szag, de nekem marad illat), a régi árbócosok (mjó, igazából minden hajó) látványa, a sirályok hangja… A télen – nyáron kint vagyunk, megyünk a dolgunkra, nem szidjuk az időjárást, mert az ilyen és kész… Emberként mit tudsz tenni ellene? Semmit. A napsütéses 8 fok van, izzítjuk a szenet a grill alatt, kezdődik a kerti – teraszos szezon. =) Na meg a Julemanók, drømmekage (brutál cukros, ma már egy falatba is belehalnék süti), Risalamande med kirsebærsauce (mandulás tejberizs meggyszósszal) és a mindent vivő svéd Prinsesstårta (több rétegű piskóta szerű tészta, erdei gyümölcs lekvár, főzött vaníliakrém, tejszínhab, marcipánnal bevonva)…

Az Akvavitet és a Lakrids – os holmikat a mi népünk messzire kerülje el. Az előbbi nem pálinka, utóbbi léte számunkra értelmezhetetlen. =D

 

 

Szerelem volt. Most is az.

Ezeknél többet viszont nekem nem adott. Hiányoztak a hegyek, a mennydörgés, a villám, az a mély, lusta morajlás. Tudod, hogy ezek a mindeneim. Fájt a néma eső, zivatar. Fájt a kényelmes tempójuk, amiből sok egyéb észszerűtlen kényelmetlenség fakadt. Nem nekem való a dán lét, mégsem tudok szabadulni egy részüktől. A viking lét.

Náluk halvány szikráját sem láttam ebből, bár olyan sok társaságban sem mozogtam. Sosem szerettem, mégis az ő nyelvükön cikázik át néhány gondolat, kifejezés ritkán a fejemben (Pas på!, nej, Det ved jag ikke., hygge, Hvad sagde du?, kylling, sjovt, på beløbet, tusind tak, skål, øl, jule, selvfølgelige, syv, tretten). Újra és újra felötlik, amikor egy újságcikket elolvasva ujjongtam, hogy megértettem. Aztán vettem észre, hogy pontok vannak bizonyos betűk felett, holott a dánoknál nincs ilyen.

 

Svédül íródott a cikk. =)

A beszéd teljesen más tészta, ég és föld a 2 nyelv hangképzése.

 

Mégis, valami megmagyarázhatatlanul Északra terel. Fogalmam sincs mi, soha nem vágytam feléjük. Japánon kívül mindig is az írek, skótok vonzottak országaikkal egyetemben. Néha motoszkált Új – Zéland, Grönland, Izland. Feléjük mégsem mozdul egy sejtem sem, vágy ide vagy oda.
Újra és újra visszanyúlok a Korpiklaani néhány dalához, a Wardruna – Helvegen – je időnként repeat – en megy. És, valamiért a dániai lét megszűnte után kezdődött mindez. Akkor jött az északi mitológiáról szóló néhány könyv is. Azóta dobok el mindent, ha belebotlok egy ősi északi témájú akármibe (Assasins Creed – Valhalla). A Valhalla szó hallatán… Hát, ezt képtelen vagyok megfogalmazni, nem is nagyon merem, mert mi jogon… Na meg, ezt érezni kell. =)

 

Amúgy, az Aurora Borealis is az északiaknál van ám. Tudod mennyire szívszerelmem a napszél szította részecskék játéka, főleg ha hanggal is megadományoz. Norvégia… Tromsø, vagy Alta. Ezzel azonosítom valamiért.

Talán valami van Északon, ami nekem terem. Talán a svédeknél (észak, vagy Norvégia felé), talán a norvégoknál. Bár előbbi egész évre vetítve a teleszkópos tiszta éjszakáknak jobban kedvez, ami pro a pro – kontra listán. =) Talán ideje engednem ennek a hívásnak, és beleengedni magam a tengerillatú szélbe, had vigyen magával addig, ameddig tanulnom kell általa.

És, hogy mi avagy kik tolták elém a tükröt, hogy mindezzel szembesüljek?

 

Smash into Pieces

 

Ezt te sem gondoltad volna, igaz? Én pláne. =)

Főleg, hogy azt sem tudtam mi fán teremnek. Rémlik, hogy régebben párszor a zenéjükbe botlottam, még a Starset előzenekari bejelentésnél is belehallgattam egy dalukba, ami nagyon jó volt, de… De.

Aztán jött az élő és rántottak magukkal. És már akkor alig vártam, hogy ott lehessek még egy koncertjükön, ígérem, addigra rongyossá hallgatom az albumaikat, hogy velük együtt túráztathassam a hangszálaim!

 

Lábjegyzet: az eredeti meghirdetett dátumra a Starset előzenekara egyébként a dán Vola lett volna. =)

 

Egy svéd zenekar kellett ahhoz, hogy hagyjam magam. Hogy ne fordítsam el a fejem pusztán, mert nem a megfelelő országba csöppentem anno. Hogy ne ódzkodjak zsigerből egész Északot kizárva, mert vannak rossz emlékek egy nem rossz, de nekem nem való helyről.

Talán kezdésnek belenézek a svéd nyelv rejtelmeibe. Talán keresek olyan közösséget, ahol tudom gyakorolni a nyelvet, ahonnan első kézből kaphatok információt, tudást. A lehetőségek utáni kutakodást minden esetre megkezdtem.

 

Epilóg

Exvőlegény. Dánia. Pandémia. BoBó. Starset. Smash into Pieces.

Gyönyörű Pillangó – hatás. Mind kellett ahhoz, hogy itt és most az legyen velem, ami.

Mennyi minden lehet sorsfordító. És mennyi mindent felsorolhatnék még ezalatt a címszó alatt, amiről, akikről soha, de soha nem gondoltam volna, hogy azok. Mindegyik ezer felől érkezett, ám mind egy irányba terelve fut össze, csatlakozik, kapcsolódik egymásba és egyként tol tovább. Valahova.

Ez a valahova nem hiszem, hogy A csomópont, egy szakasz vége, egy másik egyedüli kezdete. Csupán egy becsatlakozás, ami megint tovább vezet majd valahová.

 

Valahová, ami nem itt van. Nem a Szülőföldemen.

 

Úgyhogy… Reszkess Észak, vigyázó szemeim ismét feléd fordítom. =)

 

 

 

 

The Butterfly – effect

change, wait, cycle, Starset and Smash Into Pieces

The eternal cycle

The best thing about the autumn/winter trip is that the sunrise catches up on the road. It’s better to get lost in it that kind of way.

I don’t even remember when was my last „sunrise trip”. Even the start of the trip at the beginning of February was a light sky. As far as the light of the rising sun could filter through behind the massive clouds. I thought I discovered some melancholy as a result of the realization, along with the feeling of loss.

Although I know that everything changes, the cycle is eternal, at least in one form or another. So, even though I know, I tend to forget about it. Of course, I will realize this when a reminder comes. The adjusted, pre-calibrated little beep given by Nature. Because, fortunately, this already works for me. I don’t need to train myself already to change from my gene-coded being raised for permanence to a child of Nature. To accept the true order and functioning of the world without opposition:

 

Change is eternal.

 

More precisely… There is some opposition. =)

Especially when the good ends, it fades. It fades, that’s the good term.  Because it remains, it does not disappear without a trace, it always has an echo, just with a different frequency. But, we have to let it go, further away a little, so that the next time it returns, we can see it with different eyes, touch it from a different side, develop through it, appreciate its presence. It is the same with bad things. It’s just, well… Those are bad. =)

An old friend of mine taught me when I really wanted to urgent to something: „But, this is good! Stop, examine it! Live it, enjoy every moment. You’ll regret it if you don’t!”

It’s been restrain it on me ever since. Don’t rush, don’t ignore it. Sit by its side, and waiting together with those caothic feelings.

 

Starset

I bought the ticket in the summer of 2021, a little later I added the VIP. At that time, there was no news or ashes of BoBó’s idea. This website popped out of my head after more than a month.

I booked the appointment 2 weeks before for the NASA – Starset tattoo, what was made on the day when it was announced that the tour would be postponed.

At that time, the aftermath of the Pandemic was still going on, with completely different rules for each country. It was the end of January, 2022. Not so long after that, the recalibrated dates came out: 18 March, 2023, Hungary.

In the meantime, the website was launched, and at the last minute, Starset and Society got a menu item. The SETI article was also born, inspired by the book THE PROX Transmissons published by The Starset Society (TSS). More than half a year after the publication of the Hungarian article, I thought to sent it to TSS in English. It was published by them this year under the title SETI Search. On the first Saturday of January, this year.

I don’t know if it will happen if the concert had been held according to the original date. It would certainly not have happened that I would push my own article published on TSS under their noses to be signed.

I am the first and so far the only Hungarian whose article is present there. I’m definitely proud of that.

But, back to the Earth!

 

The Waiting

I was both waiting and not waiting too for the concert. Because: I’m sorry to let the Waiting go, because it means there’s nothing to wait for.

It is already now. It’s already happening. Here and now, so it’s pass. And the waiting was my companion for more than 1.5 years. It’s a bit melancholic to let go, and after encompassing so much time, it won’t go away without a mark. Something that existed in my guts for so long, I got used to it, I accepted it, I embraced it, now it’s not there. It left a void.

You can replace it with anything else, for me this is my latest and I think the longest experience with the „waiting for something specific” thing.

So I have to making friends with this emptiness, because I wasn’t prepared for it, that one day it won’t be there. Okay, there’s the experience. But, it lives in a completely different place and fills me up a different way. Anyway, the best Letting go!, that’s for sure.

 

Smash into Pieces

They are the particular pebble in the pond. =)

It’s an interesting, extremely fresh experience. I didn’t even want to write about it for now, but… Let’s follow that white rabbit and see how deep the hole is.

I lived in Denmark for a few years. The scent of the sea brought by the wind, the scent of a shipwreck pulled out of the sea a few days ago (I know, it’s actually a smell, but for me it’s a scent), the sight of the masted ships (well, actually every ship), the sound of the seagulls… We are outside in winter and summer, we go about our business, we don’t blame the weather, because that’s the way it is… What can you do about it as a human? Nothing. It’s 8 degrees sunny weather, we’re heating the coals under the grill, the garden and terrace season is starting. =)

And the Yulemand, drømmekage (brutal sugary, I could die in one bite of this cake today), Risalamande med kirsebærsauce (rice dessert with almond top of sour cherry sauce) and the all-in: Swedish Prinsesstårta (multi-layered sponge cake, forest fruit jam, cooked vanilla cream, whipped cream, coated with marzipan)…

Our nation should avoid Akvavit and Lakrids products. The former is not hungarian homemade fruit spirit (pálinka), the existence of the latter is incomprehensible to us. =D

 

 

It was Love. Still now it is.

 

But it didn’t give me more than that. I missed the real mountains with forests, the thunder, the lightning, that deep, lazy rumble from the sky. You know they are my everything. The silent rain and thunderstorm hurt to me. Their comfortable pace hurt, which led to many other unreasonable discomforts. Danish life is not for me, yet I can’t get rid of some echo of them. Being a Viking?

I didn’t see even a faint spark of this with them, even though I didn’t move around in that many companies. I’ve never loved the dannish language, but sometimes some thoughts and expressions run through my head in their language (Pas på!, nej, Det ved jag ikke., hygge, Hvad sagde du?, kylling, sjovt, på beløbet, tusind tak, skål, øl, jule, selvfølgelige, syv, tretten). It comes up again and again when I read a newspaper article one time and cheered that I understood. Then I noticed that there are dots above certain letters, even though the Danish ones don’t have them.

The article is written in Swedish. =)

Speech is a completely different matter, fire and water are the sound formation of the 2 languages.

 

Yet, something inexplicably draws me to the North. I have no idea what it is, I did never desire these places. Apart from Japan, I have always been attracted to the Irish and Scots, along with their countries. Sometimes emerged New Zealand, Greenland, Iceland. Yet not a single cell of mine moves towards them, desire here or there.

I go back to some of Korpiklaani’s songs again and again, Wardruna’s – Helvegen – goes on repeat from time to time. And, for some reason, this is it all started after the Danish existence ceased. Then came some books on Nordic mythology. Since then, I’ve been throwing everything away when I stumble upon something with an ancient Nordic thing (Assasins Creed – Valhalla). Hearing the word Valhalla… Well, I’m unable to articulate this, and I don’t really dare, because what right… And, this is what you have to feel it. =)

By the way, the Northerners also have the Aurora Borealis. You know how much I love the play of particles make by the solar wind, especially if it also gives us sound. Norway… Tromsø, or Alta. I identify it with these for some reason.

Maybe there’s something in the North that grows for me. Maybe with the Swedes (north, or towards Norway), maybe with the Norwegians. Although the former is more favorable for looking at a whole year for the clear nights, which it’s necessary to my brain off nights with my telescope, which is a pros on the pros and cons list. =) Maybe it’s time to give in to this call and let the sea-scented wind take me as long as I need to learn from it.

And what or who pushed the mirror in front of me to face all of this?

 

Smash Into Pieces

 

You wouldn’t have thought that either, would you? Me neither. =)

Especially since I didn’t even know what tree they grew on. I think I stumbled upon their music a few times in the past, I even listened to one of their songs during the opening band announcement for Starset, which was really good, but… But.

Then the live show came and dragged me away. And even then I couldn’t wait to be there at one more of their concerts, I promise, by then I’ll listen to their albums until I’m bored, so that I can make my vocal chords killing with them!

 

Footnote: on the originally announced date, Starset’s backing band would otherwise have been the Danish Vola. =)

It took I needed a Swedish band to let myself and the past go. So that I don’t turn my head just because I fell into the wrong country a long time ago. So that I don’t shy away into my gut, excluding the whole North, because I have bad memories of a place that’s not bad, but not for me.

Maybe I’ll start looking into the mysteries of the Swedish language. Maybe I’m looking for a community where I can practice the language, where I can get information and knowledge first hand. In any case, I started researching the possibilities.

 

Epilogue

Ex fiance. Denmark. Pandemic. BoBo, aka this website. Starset. Smash into Pieces.

Beautiful Butterfly – effect. It took everything to be what it is here and now.

How many things and people can be fateful. And how many more things I could list under that heading that I never, ever thought they were. Each of them came from a thousand directions, but they all converge in the same direction, connect with each other and push forward me as one. To the Somewhere.

This Somewhere I don’t think is the junction, the end of one section, the only beginning of another. It’s just another connection that will continue to lead somewhere.

 

Somewhere that isn’t here. Not in my Homeland.

 

So… Trembling North! I turn my watchful eyes towards you again. =)

 

 

🇸🇪 🇸🇪 🇸🇪

Inte än… =)