V.
hirdetések útvesztője
Megdöbbentő látni, hogy a Jelen korban még mindig ott tartunk, hogy nincsenek jól bevált sablonjaink egy munka hirdetésére és rá való jelentkezési formáira. Sőt, egyre inkább kerülnek a süllyesztőbe az eddig bevált sablonok, mert úgy vagyunk vele: akinek nagyon kell munka, mindegy mit írunk, úgyis reagál/akinek nagyon kell munkaerő, úgyis ránk ír akkor is, ha csak 1 szóval is jelzünk a hirdetésre.
A TISZTELET, KORREKTSÉG teljes HIÁNYA mind a két oldalról.
De, kevésbé drasztikusra veszem a továbbiakban. Néhány azóta is visszhangos dolgot emelek ki az elmúlt, munkakeresős időszakomból.
Elvárásaink
Popcornt bekészítve érdemes elolvasni a listát, amit a munkáltató elénk tár, mert az kilométeres szokott lenni. Amivel semmi baj nincs, hiszen jó tudni, mindent is csinálnunk kell úgy, mintha a miénk lenne a cég, minden munkakörben, bármikor, általában 1 alapfizetésért, készenléti díj nélkül, vállalkozói szemlélettel.
Itt súgom meg, hogy egy mezei dolgozó csak akkor fog „vállalkozói szemlélettel” tekinteni egy munkahelyre, ha százalékot kap a nyereségből. Addig csak simán kitapossa magából a lelket munkaidőtől túlóráig, mint egy mezei alkalmazott, azok fölött nem.
Mert hát oké, hogy minket száz bárkivel lehet helyettesíteni, de mi száz fele is tudunk menni dolgozni ám, mert ismerjük a dörgést – egyik kutya, másik eb, csak a feladat más – míg cégvezetőket, alapítókat olyan nagyon nem keresnek, ha esetleg…
Érted.
Ha lehet, képezzük is magunkat saját zsebből, vizsgára elengednek, de munkaidőbe ne kerüljön a tanulás. A legszebb az, amikor még örülnek is annak, ha olyat akarunk tanulni, amit kamatoztathatunk a cégnél és a főni áldását adja:
„Megengedem!”
Megszabadulunk dolgozó, saját magunk eltartó korunkra a szülőktől, élhetnénk szabadon, erre kattan a bilincs a bokánkon és kapunk egy gazdát. Szuper!
Abba bele se menjünk, hogy a saját zsebes továbbképzés, amiből a cég is profitálhat járna némi fizetés emeléssel jobb helyeken. Hiszen mi fizettünk az extra tudásért, akkor nekünk is járna extra az extráért.
A legjobb még, hogy beszélj legalább egy idegen nyelvet. Ami szerintem is alap lenne minimál szinten, de ma már országunkban diplomát is szerezhetünk NULLA idegen nyelv ismerettel.
Azt gondolnám, ez akkor rátesz ezen mérce alapján a fizetésre, mert a szakmás bér például alapjában egy szakmának az ismeretét fizeti meg(?), nem egy idegen nyelv ismeretéét. Gondolok itt arra, hogy egy idegenforgalommal kapcsoltan elhelyezkedőnek ezek alapján miért ugyanannyi a meghatározott alapfizetése, mint például egy hentesé, varrónőé, virágkötőé?
Na de, ez már csak szőrözés. Bár… nem zörög a haraszt…
A lényeg: legyél hiperszuperhős, csak akkor van esélyed pénzt kere… Életben maradni.
Amit nyújtani tudunk
A kedvenceim: öltöző, parkolóhely.
Hát… Fontos mindkettő, de… A parkolóhelyhez nem tudok hozzászólni.
Mivel 4 – 6 – 8 – 9 – tizensok órát vagyunk egy munkahelyen, nem árt mosdó. Ha annyira rossz az adott fix hely adottsága, hogy nem fér sehova öltöző, akkor megoldom a mosdóban az átöltözést. De, ha ez sem biztosított… Főleg úgy, hogy ahol ilyen szükséges, ott jogszabály írja elő négyzetméterre pontosan az 1 főre eső öltözőhelyet, és akár zuhanyzót.
…
Szóval, fogalmam sincs mire gondoljak azzal kapcsoltan, hogy kiemelt mézesmadzag egy öltöző.
Bizalomkeltő.
Mint egy A4 – es, hajtás vonalakkal rendelkező, asztalon széthajtogatott, kézzel írt önéletrajz fotójának csatolása e – mailben a CV gyanánt.
Igen. Szemtanúja voltam egy ilyen e – mailnek.
Szóval, ez a felsorolás az alapvető emberi jogainkat tartalmazza. Vagyis abból párat elénk dobnak. Már, ha elénk dobnak.
Ijesztő számomra a csapatépítő programok kiemelése. Ha jó a csapat, úgyis lesz (és az baromi jó móka), ha nem, minek erőltetni? Rengeteg olyan emberrel tudtunk szépen együtt dolgozni, akikkel eszünkbe sem jutott a szabadidőnkben találkozni, időt szánni egymásra. Mindenféle sértődés nélkül. Évente egyszer egy kötelező céges összeröffre munkaidőn túl vevő vagyok, de ennyi.
Többet vagyunk minőségi időben a kollégákkal, mint a szeretteinkkel, önmagunkkal.
Ez miért nem elég? És miért nem késztet mindenkit elgondolkodásra, megértésre ez a felismerés?
Jelentkezni az alábbi…
Ez volt a kedvenc részem. Amikor annyira professzionális egy cég, hogy a hirdető neve és születési száma az e – mail fiók, amire várják nagyon komolyan, professzionálisan összepattintott önéletrajzod, amivel elnyerheted életed tenderét. Tudod mennyi ilyen van? Ha már honlapra nem telik (2 domainnel, tárhellyel immár évi 27 ezret kóstál BoBó, én raktam össze, én működtetem; bemutatkozó, a cég leinformálhatóságát mutató oldalnak még fele ennyi sem kell), de közösségi oldala van az adott cégnek, akkor ahhoz egy céges e – mailt miért fáj létrehozni? Még a végén komolyan vehetőek lennének?
Hivatalos ügyekben a cég nevében az e – mail – es levelezések zseniálisak lehetnek…
– Nézd már vissza ezt a kiskeres rendelést!
– Mi az e – mail?
– sandortomi_910304.
Imádom! De tényleg.
A legjobb persze a munkavállalók részéről a jelentkezés a szoc. felületeken:
„Érdekel!!!”
Szuper.
…
Ezeket összekötném az olyan munkaadókkal, akik egy mondatban, ekezet nelkul egy e – maillel/telefonszammal keresnek munkavallalot:
„Eladot keresunk 709244642”
Easteregg: az első és utolsó 2 számjegy
Tök jól kijönnének egymással! Egy korsó sör erejéig érdeklődve nézném, hogyan viszik előrébb a világot karöltve. Mert valahogy viszik. Valahogy életben vannak. És én nagyon szeretném megtudni hogyan, mert:
Az éh(megbármilyen)halál az egyetlen, amiből nem tudok felállni.
Amennyiben tetszett a cikk és van Instagram fiókod, kérlek nyomj egy szívet visszajelzésként az alábbi posztra. =)
