Hogyan tovább?

pocokpatrónusom van

Mostanában pedzegetni kezdtem, úgy hiszem idő előtt a „Hogyan tovább” kérdését.

Azért gondolom, hogy idő előtt, mert homályban tapogatózom és valahol azt érzem, most nem ez lenne az elsődleges feladatom. Ugyanakkor meg mégis, mert félelemmel tölt el. És, ha félelemmel tölt el, annak oka van. Ezt az okot meg meg kell találni, hogy bármit is tudjak kezdeni a helyzettel. De, ez – ezek az ok – okok kicsúsznak a kezeim közül pont amiatt, mert nincs itt éppen most az ideje.

…

Szuper paradoxon…

Járom a köröket: beledőlök a semmibe, alkalmazva a Letting Go – t, hogy majd lesz, ahogy lesz, de valami nem stimmel, hiszen újra és újra belesek ebbe a szobába, hogy „Na, bejöhetek már?„

Boom Boom Lemon, emlékszel?

Hát, nem. Úgyhogy most idevetem a hogyan tovább lehetséges forgatókönyveit, hátha jön az isteni szikra közben.

Nem fog. – by Universe

Szóval, a nagy álom, hogy egy szuper lakóbuszban tengethessem napjaim Törpével és egy befogadott kutyával országokon át dübörögve.

Elérhetőbb egy fokkal a külföld. Ezen is agyalok. Fel is ütöttem egy nap a mindent tudó Gugli barátomat és egy adott ország munkalehetőségeire kerestem. Hümmögve nézegettem, hogy azt hiszem ez az irány, de nem csapott le rám a felismerés akkora hévvel, hogy „Ez Azzz!”. Így 2 oldalt elmentve, be is fejeztem a további keresést.

Itthon maradni is opció, de az utolsó a sorban és azt kell mondjam erre a lehetőségre: „Meh…„

Megrekedtem. De, ez a megrekedés a várakozásról szól, a kivárásról. Eljön az idő, amikor ugranom kell. Vagy a semmibe, hogy utat engedjek a „Hogyan tovább” kérdés válaszainak, vagy egy konkrét dologba. Nem, ez nem az általam hőn gyűlölt virágnyelv. Tényleg, halvány dunsztom sincs arról merre az arra.

A másik, hogy amíg a srácaim a Pocokcsapat van, addig Külföldia, mint lehetőség, kizárva. Mikor Láng – Osh eltávozott, már akkor is gondolkodtam azon, hogy Csöpi marad az egyetlen pocok, mert ha menni kell, ha szeretnék, csak akkor, ha már ő sincs. Közbeszólt Bocs, nem véletlenül.

…

Ha nincs, BoBó sincs. Ez a cikk sincs. Törpe sincs (a teleszkóp). Tik sincsetek. TSS SETI cikk sincs. Nagyon sok minden nincs. =)

Micsoda gyönyörű példa a Pillangó – hatásra és a legnyilvánvalóbb felismerésre, hogy mi mindent hozott magával az én csacsi öreg medvém, Medvebocs. Agyam eldobom, de komolyan!

147 gramm sorsfordító.

Na de! Visszatérve a kiinduláshoz.

Ha Bocs sem lesz, Shackallor marad az egyetlen. Addig mindenképpen, amíg nem jön a tuti, hogy merre az arra.

Amit érzek: már nem itt van a helyem, kicsiny városomban. Halványan azt is, hogy nem az országban, de lehet, ez csupán a vágy vetítette érzet. A fene se tudja, tényleg vakon vagyok.

Akik az elejétől fogva követnek tudják, a jelenlegi munkám visszatérő, egyszer már megváltam tőle, időszakosan tértem vissza néhány hónapra. A néhány hónapnyi munka elhúzódott fél évre. Aztán 1 éve ott vagyok, ahol. Régen mumus volt, ma már ott tartok, keveset engedek. Talán kevesebbet, mint kellene, talán kicsit kamikaze módon. Lavíroznom kell még, ennyi érzetem van a hellyel kapcsolatban.

Nem tudom mi és mikor, hogyan fog berobbanni, pláne milyen irányba lökni, de én már nagyon várom akkor is, ha nehéz lesz (Kard nélkül csak bolyongó cikket ajánlom figyelmedbe). Addig is igyekszem nem elébe szaladni.

Ahogyan az szokásom…