Az egyik zsengének számító szósöl felületen egy ideje éppen a társkeresőkről és saját szabályokról futó diskurzusok a menők.
Ez volt az a platform, amire azt mondtam, még jó is lehet. Értelmes gondolatok, oda – vissza kommunikálás kerek, egész mondatokban, szóátírások és rövidítések nélkül.
Elkezdtük gyakorolni a magyar nyelvet és alkalmazni a fogalmazás, magyar helyesírás szabályait.
Hamar elvérzett a platform, de legalább írni még tudunk, ráadásul terjedelmesen…
De, vissza a társkereső oldalakon jelenlévő viselkedés mintákhoz. Az első ilyen, amibe belebotlottam, egy hölgyé volt. Több hónapos levelezés után videochat, és találkamegbeszélés. Nála így sikerült.
A második egy férfi leírása volt a saját 3 kérdés szabályáról, ami arról szólt hogy feltesz 3 kérdést és, ha nem kap viszont kérdést a válaszok mellett, el is dőlt.
Korrekt.
Hasonlóan működöm az online térben. Ha leveleztél már velem, nézd vissza, mikor fogytak el a kérdések, ha elfogytak, bár én nem számokhoz kötöm.
3 nap – 3 randi – 3 hónap
A harmadik ismét egy férfié volt, aki az alábbi szentháromság szerint keresi élete szerelmét a társkeresőn:
– 3 nap után igény a személyes találkozásra
– 3 randi után csók
– 3 hónap után szex
Vannak elvárásaim – ne áltasd magad azzal, hogy ez nem fair, elvégre pontosan tudod, hogy miket nem akarsz, nem? – , önbecsülésem (hajajjj), meg a többi, de azért na.
Bárcsak meg lehetne ennyire határozni, mikor mit teszünk egy hormonális/lelki katyvasz kezdetén, közepén, főleg ha minden is klappol. Vagy éppen minden, csak a körülmények nagyon nem.
Az egészséges felnőtt világban nem gondolom, hogy 3 nap alatt van annyi ideje bárkinek is, hogy éjt – nappallá téve egy idegenre szánja egy huzamban a szabad idejét az online téren csüngve. Mert, hát összesen néhány órás netes irkálás után nem feltétlenül jön az igény az azonnali, személyes találkozásra. Ha jön is, hol marad az egészséges szintű bizalmatlanság kis ördöge mind a magunk, mind a másik felé?
Ha meg mégis csak lenne ennyi ideje irkálni, online jelen lenni, felmerülne bennem néhány kérdés:
– Nincs élete? 1 – 2 barátja? Hobbija?
– Feszt rajtam fog csüngeni, ha össze is jön a dolog?
– Vagy ennyire kétségbe van esve?
– A társát keresi vagy csak egy olyat, akivel gyorsan a felállított társadalmi normáknak eleget tehet oszt majd lesz valami?
A másik:
Ahogyan sietne az egyik, hogy minél hamarabb kiderüljön az a fránya kémia, mert hát drága az időnk…
Úgy a másik oldalról van, hogy több kell, mielőtt egy vadidegenre szánjuk az értékes perceinket. =)
3 randi után csók, 3 hónap után szex
Egy kalap alá veszem, mert mind a kettő annyira ember és helyzet függő, hogy elképesztő. A másik ismerete nélkül erre saját kútfőből időt szabni önzőség. Tekintve, hogy egyiket sem egyedül csináljuk…
… legalábbis nem ebben a felállásban…
Szóval ehhez köze van a másiknak is, függ tőle is.
Ha a megszabott idő fölé megyünk, fiatalemberünk dob. Ha alá… Hát, az egy hangyányit más tészta. =) Na nem elsőre pattint le, nyugi…
A fiatalember útszéliként tart számon minden olyan hölgyet, aki néhány alkalmas találka után vagy elsőre, figyelj: „alám dobja magát„.
Ne nézz így, ő fogalmazta meg. És, mivel a mód nem feltételes, így gondolom, ő nem tehet mást: enyhítve bánatát, hogy már megint mellényúlt, a hölgy fölött marad a pásztorórára. Aztán mond „Istenhozzád” – ot.
Érett gondolkodás.
Persze, értem a miértjét, mégis blődségnek tartom a határállítás ezen formáját a felnőtt világban. Főleg komolyabb kapcsolati tapasztalatokkal a hátunk mögött.
Sajnos az ismerkedés, párválasztás, kapcsolat nem fekete vagy fehér.
türelmetlenül várom az AI és a robotika fejlődését továbbra is
Átbogarásztam még néhány ilyen bejegyzést, amiből semmi újdonság nem vonható le. A párkeresés évtizedein átívelve semmi nem változott:
Átlagosan a nőknek idő kell, a férfiak türelmetlenek.
Csak ez átkerült az online térbe és ezeregy indokkal magyarázzuk ezek miértjeit szerintem halál feleslegesen. Magyarázkodás, minősítés és előre, egyedül létrehozott szabályok helyett inkább a neked szimpatikus fél és önmagad megismerésébe feccöld az energiát. A többi jön majd magától akkor, amikor.
Társkeresők vs. én
Néhány éve 2 napig voltam valamelyiken. Eskü!
Nem emlékszem melyiken, ám számomra annyira mesterkélt és kényelmetlen ez az egész, hogy az valami félelmetes. És nem hiszek benne. =)
Annak ellenére, hogy vannak előttem példák a működésére. Annak ellenére, hogy online térből indulva volt részem szárba szökkenő szerelemhez, tipikusan költőien, a szó minden értelmében. Talán egyszer mesélek róla.
Érdemben azonban sem a személyes, sem az online térben történő társkeresésről nem tudok nyilatkozni, ITT olvashatod, miért is tartom távol magam ettől.
A tanulság? Az igazából fentebb elhangzott, ám valahogy mégis csak le kéne zárni ezt az írást.
…
Mások vagyunk.
A borsó keresse a héját, a zsák meg a foltját.
A többieket meg hagyjuk élni maguk hite és tempója szerint.
Amennyiben tetszett a cikk és van Instagram fiókod, kérlek nyomj egy szívet visszajelzésként az alábbi posztra. =)
