Sosem volt annyi időnk.
„Elkezdődött…
A Föld nevű bolygó, amelyet szeretünk a „mi bolygónknak” nevezni, körülbelül 4,4 milliárd évvel ezelőtt keletkezett.
Mi, emberek pedig csak egy nagyon, nagyon új, és talán csak átmeneti jelenség vagyunk rajta. Milyen jelentéktelenek is vagyunk, milyen alázatosnak kellene lennünk ezért, jól bemutatható egy kis számolási játékkal.
Ha a Föld bolygó eddigi története egyetlen év, azaz 365 nap alatt játszódott volna le, egy hónapnak 375 millió év felelne meg. Egy nap 12 millió év lenne, egy óra 500 000 év, egy perc 8500 év, egy másodperc 140 év.
Újév napján, január elsején kezdetét veszi a Föld születése. Már létezik a Nap, amely körül ősállapotú bolygók jönnek létre.
Januárban a Föld felforrósodik, a földgolyó folyékonnyá válik, vastartalma lesüllyed a Föld magjába.
Februárban kéreg képződik, a Földet víz borítja. Elkezdődik a kémiai evolúció.
Március elején kialakulnak az első kontinensek. Első biológiai létformaként létrejönnek a kékalgák és a baktériumok. Az algák anyagcseréje során oxigén szabadul fel.
Elkezdődik az atmoszféra átalakulása.
Augusztusban már elég oxigén áll rendelkezésre a legegyszerűbb állatok – például a kéthéjú rákok – megszületéséhez.
Októberben erőteljes lávaömlések során Kanada egész északkeleti területét lávaréteg vonja be. Jégkorszak veszi kezdetét.
November havának 16. napján új korszak kezdődik a Föld történetében: a kambrium.
November 17. körül megkezdődik a második eljegesedés.
November 19-én néhány óra leforgása alatt megszületik az összes élőlény „építési terve”.
November 27-én a szárazföldeken kifejlődnek az első növények.
December 3-án az első állatok kimásznak a szárazföldre.
December 4-én kezdetét veszi a karbon kor. A hüllőkből kialakulnak az első emlősállatok, madarak, óriásgyíkok és szauruszok.
December 8-án, a karbon kor végén, új nagy jégkorszak kezdődik, amely december 12-éig tart.
Az északi és a déli kontinens december 11-i összeütközésével felgyűrődik Észak-Amerikában az Appalache-hegység, Észak-Afrikában az Atlasz.
Még minden kontinens egyetlen szárazföld-blokkot alkot.
December 14. és 17. között az őskontinens négy nagy lemezre törik szét: megszületik Észak-Amerika, Európa/Ázsia, Dél-Amerika/Afrika, India/Ausztrália és az Antarktisz.
December 25-ig a szauruszok életformája uralja a Földet, december 25-ének délutánján azonban kezdetét veszi az emlősállatok karrierje.
December 27-én és 28-án a kontinentális vetők által közrefogott kőzettömegek összeütközése során kialakul az összes mai magashegység.
Ázsiában december 28-án India összeütközik Tibettel, s az ütközés a Himalája felgyűrődéséhez vezet.
Csak december 31. napjának estéjén bukkannak fel korai embertípusok jelei Kelet-Afrikában.
23 óra 50 perckor, egy átmeneti, melegebb korszakban, egy barlang a Düsseldorftól nem messzi Neander-völgyben már lakott.
23 óra 52 perckor megkezdődik a jégtömegek átmenetileg utolsó előre nyomulása, és Észak-Németország egyes részeit is beborítja.
23 óra 56 perckor, a jégkorszak alatt, Európában megjelenik az anatómiailag modern ember, a Homo sapiens.
23 óra 29 perckor olvadni kezdenek Észak-Németország és Skandinávia gleccserei.
Modell-évünknek ebben az utolsó percében, földtörténetileg a holocén korban kezdődik el az emberiség tulajdonképpeni kultúrtörténete.
23 óra 59 perc 28 másodperckor felépül Egyiptomban a Kheopsz-piramis. Éjfél előtt 22 másodperccel él Ábrahám, a zsidóság megalapítója.
20 másodperccel éjfél előtt megírják Mózes könyveit, valamint Homérosz Iliászát és Odüsszeiáját.
14 másodperccel éjfél előtt megszületik Jézus Krisztus, 10 másodperccel éjfél előtt Mohamed próféta.
3 másodperccel éjfél előtt Kolumbusz elindul Indiába, és felfedezi Amerikát.
Az év utolsó két másodpercében a Föld bolygón élő emberek száma egymilliárdról nyolcmilliárdra nő.
Modell-évünk utolsó másodpercében, földtörténetileg immár az anthropocénben, az első olyan korban, amelyben az emberé a döntő szerep, az emberiség elhasználja, elégeti összes szén-, olaj-, gáz- és érctartalékának nagy részét, a fosszilis tüzelőanyagokat.
Az ember nevű fajt ennek eredményeképpen az a veszély fenyegeti, hogy megsemmisíti a környezetet és lakhatatlanná teszi a Földet.
Hogyan pillantanak majd vissza ránk a gyermekeink? Lesz-e még egyáltalán, aki emlékezzen ránk…?”
– Dirk Rossmann
