a 2003 EH1 kisbolygó darabjai
Az üstökös egy olyan égitest, amit jég és por alkot. A Naphoz közeledve annak hője/sugárzása kezdi el olvasztani magját, aminek hatására gázok szabadulnak fel. Ez és a leszakadó porszemcsék alkotják az üstökös csóváját, fényét. A bennük lévő ilyen módon felszabadult anyagok meg a csóva színét. A testet elhagyó darabok a meteorok (amíg nem érik el a Föld légkörét, tehát az űrben vannak, addig meteoridák – nak hívjuk őket). Nevüket a radiánsuk – hoz eső csillagképről kapják, nem a szülőtestükről. Vagyis a látszólagos kiindulási pontjuk amelyik csillagkép felől látható, annak a nevét kapják meg. Általában.
A Quadrantida meteorraj nevét egy már nem létező csillagképről a Quadrans Muralis, avagy Falikvadráns – ról kapta. Ez a nem létező csillagkép a mai Bootes ( Ökörhajcsár ), Ursa Major ( Nagy Medve ), Draco ( Sárkány ) csillagképek között helyezkedett el. Ez a meteorraj középpontja.
Joseph Jérôme Lefrançois de Lalande ( 1732. július 11 – 1807. április 4 ) francia csillagász, szabadkőműves és író alkotta meg ezt a csillagképet 1795 – ben. 1922 – ben a Nemzetközi Csillagászati Unió ( International Astronomical Union, IAU ) által maradt ki végül a hivatalosan elismert csillagképek közül. Azóta csupán a meteorraj őrzi nevében valahavolt létét.
Szülőteste egyébként a 2003 EH1 jelű kisbolygó, amely kapcsolatban állhat a C/1490 Y1 jelű üstökössel, melynek megjelenését kínai, japán és koreai korabeli csillagászok is feljegyezték.
A Quadrantidák maximuma január első hete, ám csupán 4 – 6 óra. Optimális minél kevésbé fényszennyezett helyről kémlelni az égboltot. És minél többet kívánni, ha megpillantjuk őket. =)
Tiszta eget, Mindannyiónknak!
Be a Nerdy Bird!
