Mert, hogy odakint, a Világűr majdnem légüres terében a galaxisok között köbméterenként kevesebb, mint egy darab atom van. Míg bennünk, egy átlagos felnőtt emberi testben 7 billió billió billió atom. Vagyis 7 oktillion.
A végén megérted, hogy jön ez ide. Na de…
Megint a felszínre bukkant az az egyetlen csomag, amit minden ízében kerülni igyekszem önmagammal szemben: szerelem. Már tavaly is bepróbálkozott, ITT olvashattál róla. Szemellenzősen szoktam elsétálni mellette, átlépni rajta, ignorálni és csak arra tartom, hogy az összes félelmem, gyávaságom ide irányítsam, hogy ezt táplálja inkább, ne mást.
De most annyira tenyérbe mászóan lebeg egyre közelebb, egyre jobban kitakarva látóterem, hogy képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni.
Elő kellett vennem a naptárat, hogy rájöjjek, mikor is szálltam ki (4 éve kb) ebből a párkapcsolati mizériából, annyira nem követem nyomon. Nem, nincs felírva a kezdet, sem a vég. Abból réges – régen kinőttem. Egyéb eseményekhez tudom kötni most már csak elmúlt kapcsolataim.
Ez a hozzáállásom nem csak ennek szól, minden téren elhagytam a dátumokat. BoBó – val is van, hogy vakon vagyok, mióta is (bár ez több összetevős okból).
Már nem számítanak az évek, a dátumok, ez is teljesen más perspektívába kerül szerintem annak, aki a csillagokban, bolygókban, a Kozmoszban keresi a megnyugvást, válaszokat, kérdéseket.
Nagyon sok minden jelentéktelenné válik a mi fajtánknak egyébként, minden pozitív és bizony negatív vonzatával. Mert az Élet egyszerre lesz felszabadultabb, ám fajunk közt élve egyre fullasztóbb.
Már letettem arról, hogy utolérjem a koromat. Már rájöttem, hogy sosem voltam és leszek annyira öreg, mint amennyinek érzem magam. Felesleges kergetni. Azt hiszem, egyébként ez nem is mérhető évszámokban, emberi léptékekben. Életekben, eonokban talán igen.
Mérhetetlen fáradt vagyok. Mérhetetlenül vágyom pihenni.
Felejteni.
Mindent.
Nem csak ezt az életet, meg a fejben megélt sok százat…
Minden, a kezdetektől a DNS – embe épült anyag… Az azt felépítő és az azokat is alkotó anyagok lenyomatait vágyom levedleni.
Úgy érzem szétfeszít, nem bírok vele. Nem erre lett teremtve lényem, hogy testbe tömjük egy csonka darabját.
Nem bírom el év – billiárdok emlékeit.
Nem bírok el több, mint 7 oktillion atomnyi teret önmagamban.
Hogy, a szerelem csomag?
Hát… most ezek után, őszintén:
Kit érdekel?
