ARMSTRONG – VONAL

a magasság, ahol a víz forrni kezd

Először is a légkörünk rétegei gyorstalpalón a talajtól a világűr felé: troposzféra (hegycsúcsok, repülők), sztratoszféra (ózon, meteorológiai ballonok), mezoszféra (meteorok), termoszféra (sarki fények, űrrepülő, Kármán – vonal), exoszféra (világűr felé kirepülő részecskék).

Bővebben ITT olvashatsz róluk.

Nincs éles határvonal a különböző rétegek között; folyamatosan keverednek, vándorolnak kicsit lejjebb, kicsit feljebb. Míg a Kármán – vonal (ha netán asszociálnál rá) a termoszférában található 100 km – es magasságban, és a felhajtó erőhöz van köze, addig az Armstrong – vonal a sztratoszférában 18 – 19 km magasan, és az éltető vízhez kapcsolódik.

Idelent, azaz tengerszinten a víz 100 °C – on forr fel. Mivel a gázmolekulák többségét magához vonzza a gravitáció, itt található a legmagasabb légköri nyomás. Ennek következtében sűrűbb a légnyomás; értékben kifejezve ez nagyjából 101 kPa (kilopascal). A szervezetünkre ez azért nincs hatással, mert ugyanennyi nyomást fejt ki kifelé a testünkben lévő levegő, azaz nincs nyomáskülönbség. Ahogyan egyre feljebb haladunk, a légnyomás folyamatosan csökken, vagyis ritkább a levegő, kevesebb az oxigén. Ebben a magasságban (ahol 6,35 kPa nyomás uralkodik) már 37 °C – on kezd forrni a víz az alacsony légnyomás miatt.

Azaz az emberi test hőmérsékletével megegyező hőfokon.

1966 – ban Jim LeBlanc, a NASA akkori repülőmérnöke egy űrruha prototípusát tesztelte hatalmas vákuumkamrában. A nyomásbiztosító tömlő levált ruhájáról. Nem történt nagyobb baj, tartós károsodást sem szenvedett, viszont így emlékezett az eszméletvesztés előtti utolsó pillanatra:

„Ahogy hátrafelé botlottam, éreztem, hogy a nyál bugyborékolni kezdett a nyelvemen, mielőtt eszméletem vesztettem, és ez az utolsó dolog, amire emlékszem”

Ettől óv meg többek közt a nyomástartó öltözék. Meg a hipoxiától, vagyis az oxigénhiánytól (a vérben oldott oxigént a szervezetünk elveszíti), ami sokkal hamarabb a vesztünk lehet, minthogy felforrjunk. =)

Mert védőöltözet nélkül a nyomáskülönbség miatt, alig 60 – 90 másodpercig képes életben maradni szervezetünk.

Már 4 500 méteren a legtöbb embernek szüksége van kiegészítő oxigénre. Az utasszállító gépeknél is komoly előírásokat kell betartani a kabinnyomás fenntartására, és a kiegészítő oxigén biztosítására. Az ejtőernyősök általában nem érik el ezt a magasságot, és eleve nagyon rövid ideig tartózkodnak odafent.

És a serpák?

Ők 3 – 4 000 méteren laknak kis falvakban, Nepálban. Az ő szervezetüket is károsítja a tartós, vagy sorozatos oxigénhiány (főleg neurológiailag), ám biológiailag másként van berendezve ez a népcsoport. Kutatások támasztják alá, hogy genetikailag alkalmazkodtak a szélsőséges körülményekhez. Szervezetük hatékonyabban termel energiát, és sokkal több olyan energiahordozót ( kreatin – foszfát ), ami azt segíti elő például, hogy izmaik képesek legyenek összehúzódni, amennyiben kevesebb oxigénhez jutnak. A kevesebb vörösvérsejtnek és a magasabb nitrogén-oxid – nak köszönhetően érfaluk csupán jelentősen alacsonyabb nyomásnál szűkül össze, mint bármely más népnek Földünkön.

Az elnevezést egyébként Harry George Armstrong, az Amerikai Egyesült Államok Légierejének orvos-tábornoka ( 1899. február 17 – 1983. február 5 ) után kapta. Ő ismerte fel elsőként ezt a jelenséget. A repülés – gyógyászat területének úttörője volt.

Be a Nerdy Bird!