Széljegyzet - 2022 * BOLYGÓN BOLYONGÓ

summa magamnak, publikálva

89 cikk
176 poszt
kialvatlanság
őszhajszálak
ráncok
tikkelő szem
örömforrás
önazonosság
teremtés
a helyes út

Brutálisan felemelő visszatekintés =)

2021 augusztusában pattant ki a fejemből ez az egész. Fél óra sem volt az alap összeállítása. Emlékszem, a Besztinek írtam Viber – en, hogy szerintem nekikezdek ennek a blogos cuccnak, amivel rágja a fülem évek óta… Aztán, ahogy írtam neki, oda született minden. Onnan írtam ki a jegyzeteket.

2021 november 25 – én pánikolva indult el a szociális felületeken (Instagram, megatöbbi) ennek az oldalnak az előszobája. Későbbre terveztem, de olyan fél év kell a nagykönyv szerint, hogy olvasó közönséget szerezzek. Főleg organikusan, ami brutálisan nehéz.
Az Instagram a fő szociális felület, a Facebook – al nem foglalkozom. Twitter is van, de egyelőre nem igazán tudom, akarok – e vele kezdeni bármi komolyabbat. Majd, ha Musk rendbe tette… =)
Szóval, sokáig az Instagram „élőben” működött. Minden koncepció, szöveg frissiben született, mert csak januárban terveztem volna az indulást. Így novembertől megnyílt az Asylum a fejemben…

Menet közben átíródott az elképzelés a tudományos részről. Piaci rés: az űrvilág bemutatása sokkoló számadatokat és élien nyelvet nélkülözve. Szimplán halandóknak. Haladóknak szuper portálok a cikk végén, amiket igyekszek időnként megmutatni. Szóval, főleg a világűr lett a Bolygó rovat főfője.

2022 április 22

A Föld napja. Ezt a napot tűztem ki BoBó indulásához. Nem csak ezért maradandó ám ez a nap. A munkahelyen egy régen barát „fát vágott”, ám ezen a fán nem az volt, akit ő gondolt, hanem én. A kimerültségtől túlhajszolva pont annyi kellett, hogy eltörjön a mécses. Bőgtem, és senki nem értette miért is annyira, amennyire. Elfáradtam, rengeteg feszültség jött ki akkor, és még a benti balhé is, ami előtt értetlenül álltam. Na meg, a csalódottság a másikban. Átszakadt a gát. Sírtam volna napestig, ha otthon lehetek.

Egy olyan napon, amit nagyon régóta vártam. El is felejtettem tán posztolni, hogy amúgy: „Hellósziarobogunk!” Sebaj. Pont erről szól a Bolyongó rész. Nem baj, ha nem sikerül, vagy nem úgy ahogy tervezted. Az sem baj, ha nem sikerül felülkerekedni. Attól még megy tovább minden. BoBó is, hiszen erre hivatott. =)
Aznap nem tudtam örülni. Csalódott voltam, borzasztóan fáradt, de legbelül már végtelenül nyugodt. Furcsán vegyes érzés volt a lét akkor este. Kíváncsian várom, jövőre mit tartogat ez nap…

SUMMA

Események tekintetében BoBó – nak nagyon sokat köszönhetek. Innen tudom, hogy az úton vagyok. A sajátomon. Hogy meddig tart, azt nem tudhatom. Örökre tervezem, de hát mint közismert, ez nem így megy. Többet jövök megyek a világban, hogy legyen miről beszámolni. Legyen az mozi, tudományos előadás, vagy csupán egy baráti kiruccanás, egyedüli séta, sütizés, bármi.

Ahogy én kaput nyitottam itt a világomba, ez a világ is kaput nyitott nekem.

Az Agórát is neki köszönhetem, Törpét is, a teleszkópomat. Mert hát, hogy lehetnék Bolygón Bolyongó, ha meg sem vizsgálom közelebbről mikről is beszélek? Ehhez van egy szuper égboltom, bár város közepén, de sebaj. Így is szépeket látok Törpe szemén át. Többségét nem tudom megörökíteni, nem vagyok asztrofotós, nem is leszek.

Csodaembereket is megismertem általa, némelyikükkel meg is volt a személyes találkozás, vagy tervben van jövőre, hogy lesz. =)
Az egyik legnagyobb dolog, hogy a Beszti büszke rám. Bizony! Példakép motiváció tekintetében ( is ). Mert, amit el akar érni, juszt is eléri, kitartóan menetel a cél felé, embernek maradva. Na meg, ha Ő nincs, ez az oldal sincs, következésképpen a fel- és fel nem sorolt vonzatai.

Fárasztó, olykor nyűg, olykor nem olyanok kerülnek ki a kezeim közül, amikkel meg vagyok elégedve, de mindezzel együtt: