Utáltam a fizikát, a biológiát, kémiát. Persze, a kísérletek az más tészta. Imádtam őket, de konkrétan 3 darab kísérletre emlékszem. Lehet, több volt, de fél tucatnál több, nem hiszem. Mindegyik tárgyból borzalmas tanuló voltam.
Nem emlékszem, mi volt az a pont, ami a tudományok irányába terelt, s mikor történt ez. Sok kis dolog összessége tetőzött be szép lassan.
A biológia saját magam miatt kezdett érdekelni. Az emberi test, szervezet. Izomzat, szalagok, tápanyag bevitel, ezek hatása, izomcsoportok mozgása, a szervezet leépülése, stb. Hihetetlen, hogy sokáig egyáltalán nem foglalkoztam a testemmel, ami otthont ad nekem. Hálátlan feladata van…
A fizika… Hát, itt megmutatkozik az igazi énem. Nem a sima fizika foglalkoztat, amiből kiindulnak a szakágai. =) Asztrofizika, kvantumfizika. Bumm, bele a közepébe.
A kémia a hétköznapi, minden napi szinten érdekel.
Azt már bizton tudom, hogy sosem lehettem volna szaki egyik ágazatban sem. =) Főleg a fizika, kémia vonalán. Olyan, mint a matematika (ki gondolná, hisz ez az alapjuk). Egy darabig tanulható, egy bizonyos szint után viszont csak megérthető. Vagy tudod, vagy nem. Vagy látod, miről szól, hogyan épül fel, vagy nem. Vagy látod a mátrixot, vagy nem. =)
De, amíg eléri az ember ezt a szintet, nagyon sok mindent megtudhat a világról. Kis-nagy csodák működését. Ha! Ha egyszerűen, izgalmasan, szerethetően van tálalva.
