ORIONIDÁK

a Halley – üstökös darabjai

Az üstökös egy olyan égitest, amit jég és por alkot. A Naphoz közeledve annak hője/sugárzása kezdi el olvasztani magját, aminek hatására gázok szabadulnak fel. Ez és a leszakadó porszemcsék alkotják az üstökös csóváját, fényét. A bennük lévő ilyen módon felszabadult anyagok meg a csóva színét. A testet elhagyó darabok a meteorok (amíg nem érik el a Föld légkörét, tehát az űrben vannak, addig meteoridák – nak hívjuk őket). Nevüket a radiánsuk – hoz eső csillagképről kapják, nem a szülőtestükről. Vagyis a látszólagos kiindulási pontjuk amelyik csillagkép felől látható, annak a nevét kapják meg. Általában.

Az Orionidák a Halley – üstökös darabjai. Edmond Halley (1656. november 8 – 1742. január 14) angol csillagászról kapta nevét a Kupier – öv – ből származó üstökös. Maga az üstökös nagyjából 75 évente visszatér, láthatjuk a Földről, ő az egyetlen ilyen. =) Már időszámításunk előttről is vannak feljegyzések róla, ám nagyobb figyelmet csak Halley óta szentelünk neki, aki a későbbi európai feljegyzések alapján úgy vélte, ugyanaz a fénylő égitest tér vissza periodikusan, és ne különböző jelenségekről van szó. Az volt a kérése, hogy amikor legközelebb visszatér, ezzel igazolva elméletét, arról nevezzék el, aki aki kiszámította visszatérését. 1758 decemberében az égitest visszatért, ahogyan azt az ekkorra már elhunyt Halley megjósolta.

Ezt az égitestet MESSIER is nagyban kereste, de a visszatérés első észlelése Johann Georg Palitzsch amatőr csillagásznak adatott meg.

Maga a meteorraj onnan kapta a nevét, hogy az Orion csillagképben észlelhető a raj középpontja a Gemini csillagkép fele minden év októberében. Maximuma általában a hónap harmadik hetének végén teljesedik ki. Szabad szemmel észlelhetőek és optimális minél kevésbé fényszennyezett helyről kémlelni az égboltot éjfél után.

Az Orion csillagkép Betelgeuse nevű csillaga amúgy haldoklóban van. Vörös óriás, mint a Napunk. Viszont több, mint 700x nagyobb nála és több, mint 500 fényévre van tőlünk. Az utóbbi 20 évben kezdte látványosabban „felélni” saját magát. Ennek következményeként halványulni kezdett és kisebb lett. Nagyjából a most – tól néhány százezer évig terjedően szupernóvává alakulhat. Fénye olyan erős lesz, hogy a nappali égbolton is látni lehet majd néhány hétig, aztán csupán csillagköd marad utána. Ezzel megváltozik a csillagkép „rajzolata” (eltűnik a kotyogósra hajazó formarajz), más módon kell összekötni az Orion csillagkép csillagait.

View this post on Instagram

A post shared by Bolygón Bolyongó (@bolygon_bolyongo)

Tiszta eget, Mindannyiónknak!

Be a Nerdy Bird!