21P/Giacobini – Zinner üstökös darabjai
Az üstökös egy olyan égitest, amit jég és por alkot. A Naphoz közeledve annak hője/sugárzása kezdi el olvasztani magját, aminek hatására gázok szabadulnak fel. Ez és a leszakadó porszemcsék alkotják az üstökös csóváját, fényét. A bennük lévő ilyen módon felszabadult anyagok meg a csóva színét. A testet elhagyó darabok a meteorok (amíg nem érik el a Föld légkörét, tehát az űrben vannak, addig meteoridák – nak hívjuk őket). Nevüket a radiánsuk – hoz eső csillagképről kapják, nem a szülőtestükről. Vagyis a látszólagos kiindulási pontjuk amelyik csillagkép felől látható, annak a nevét kapják meg. Általában.
A legrövidebb ideje ismert meteorraj szülőteste a 21P/Giacobini-Zinner elnevezésű, 6,5 évente periodikusan visszatérő üstökös. 1900. december 20 – án fedezte fel Michel Giacobini csillagász. Később, 1913. október 23 – án Ernst Zinner (Goldberg, 1886. Február 2 – 1970. Augusztus 30) német csillagász „találta meg” ismét.
1933 – ban volt a Drakonidák eddigi legnagyobb kitörése, amikor is percenként 500 meteort számoltak Európa szerte ebből a rajból. Ez volt egyben minden idők eddigi legnagyobb meteorzápora. 1946 is jó év volt a Drakonidák szempontjából: percenként 50 – 100 meteort számoltak az Egyesült Államokban. Ám volt olyan éve is, amikor nem mutatott aktivitást.
Manapság már kevésbé intenzív, óránként átlagosan 15 – 20 meteorral számolhatunk.
Radiánsa a Draco (Sárkány) csillagkép „feje”. A csillagkép az Ursa Major (Nagy Medve/Göncöl) és az Ursa Minor (Kis Medve/Göncöl) között helyezkedik el. A meteorrajnak van egy beceneve is: Giacobinidák.
A Drakonidák maximuma általában október 2. hetének elején teljesedik ki. Szabad szemmel észlelhető, leginkább a többi meteorraj hajnali óráival ellentétben bizony kora este. Optimális minél kevésbé fényszennyezett helyről kémlelni az égboltot. És minél többet kívánni, ha megpillantjuk őket. =)
Tiszta eget, Mindannyiónknak!
Be a Nerdy Bird!
