Ez a póló nagyon sok mindennek jelképe.
Nem gondoltam volna, hogy az életemben, egyáltalán az ország életében lesz még magyar űrhajós.
Megélni, ahogy egy honfitársunk besétál a rakéta indítóállásának liftjébe, megnyomja a Space gombot, aláír az űrkabinhoz vezető folyosón és beszáll egy Dragon – ba…
Egy új Dragon – ba.
Amit ő és társai neveznek el.
Külsősként is lehet látni a teljes legénység (a tartalékosokkal együtt) közti példaértékű összetartást, csapatmunkát, egy célért mozdulást. Ami… Akárhogy is nézzük, csak bizonyos területeken működik stabilan, hosszútávon. A világűr néhány szegmense az egyik ilyen terület.
Ehhez képest a másik oldalról, itthonról, az itthoni programról, aminek keretében mindez megvalósulhatott, alig csöpög le valami hozzánk, halandókhoz. Nem árasztanak el minket hivatalos formában megvehető ajándéktárgyak. Logózott jelvények, akár érme gyűjtőknek, vagy bélyeg. Mappák, tollak, patchek, tornazsákok, „kiüti – a – szemem” nagyságú logóval nyomott pólók.
Ehelyett elénk dobnak egy együttműködést, néhány kizárólag férfiakra szabott (ettől még bárki hordhatja) ruhadarabról. Miniatűr felirattal, a gyártó márkajelzésével.
Meg egy űrcsokit (ami persze elsősorban technológiai nagy durranás, hiszen űrbe vihető állapotra kreáltak) , amit ugyanolyan csomagolással lehet kapni itt a bolygón, mint az elmúlt években.
Nem baj! Ennek is örülünk. A semminél több.
Aztán valaki rajzol valamit, bedobja a közösbe, hiszen a #teamspace így működik.
Egy a cél.
Rajz az űrhajósunkról és a tartalékos űrhajósunkról. Pólón, pulcsin, mindenen.
Aztán ezek eltűnnek, mert… Mert.
És itt állok a pólómban, már nem idióta vigyorral, hanem teljesen csalódottan, dühösen azzal a gondolattal, hogy inkább a poharat kellett volna megrendelnem, ha ezt tudom, mert azon a tartalékos űrhajósunk is rajta volt (az ő portréjával is akartam pólót). Úgy lett volna az igazi és az igazságos, hogy mindketten „itt” vannak.
És nem csak néhányunknak, akiknek piszok nagy szerencséjük volt, hogy szerezhettek ilyet.
Ránézek a pólóra és az emberiség két végletét látom benne: kollektív hozzáállásunkat a Világűrhöz és falánkságunkat a birtokláshoz.
Az Időtlen nagyság és a Percélet kicsinyességének szétszakító egyvelege egy ugyanazon tárgyban.
#sosemnövünkfel
