Házasság

a házasság, mint üzlet, a házasság mint életünk megkeserítője

Ez most csak ilyen sebtében kikívánkozó gondolatmenet, amit képtelen vagyok bent tartani. Ismét csak a rendszer, és az ego van terítéken.

Tervben van a házasság, mégis csak akkor tesszük meg és hirtelenjében, ha adódik a lehetőség egy ház, lakás megszerzésére. A körülöttem zajló házasságok 90% százaléka az elmúlt alig 2 – 3 évből így született meg. Jójó, szerelem van mindben, nem elhamarkodott igenek repkedtek. Az esemény maga mégis azért, olyan amilyen formában és időben került megrendezésre, mert a hitel…

Meg tudod, amúgy is csak egy papír, mit számít… =)

A házasság, mint üzlet

Értem a pénz oldalát, az elszalaszthatatlan lehetőségét, de nem tudok mit kezdeni azzal ennek ellenére sem, hogy felfordul a gyomrom ettől. De, attól is, hogy nem létező gyerekekre kötünk szerződést, kérünk pénzt.

És, ha nem lehet, pedig biológiailag minden klappol? És, ha mégsem működik a házasság?

A pénz, mint örök kötelék. Vagyis:

Míg az utolsó hiteltörlesztő el nem választ.

Cserélhetjük a jól ismert mondatot… Értem. Tudom. Nincs más opció. Ez van, ezzel lehet gazdálkodni.

LEHET, nem pedig KELL.

Most jön a csúnyaság: innentől kezdve nem sírhat a szánk, hogy nem jött össze a gyerek, tönkrement a házasság, hogyan fizessük vissza ezeket a típusú hiteleket, életünk majdnem végéig olyanban kell maradnunk, ami megehet és a többi. Önként hajtjuk fejünket igába.

Eskü, mint anyagi szerződés. És vekengünk az ispán megnevezésen? Némely elvileg fejlett, nagy hatalmú országban, államban a méhemmel sem rendelkezhetem már. Lassan jön az első éjszaka joga, yay…

És persze, minél több gyermek, annál nagyobb presztízs, támogatás.

Az megvan, hogy a Föld már jó ideje nem tud ellátni mindannyiunkat? Szélsőséges időjárás, szárazság, élelem- és vízhiány.

Megint csak a rendszert teszem felelőssé, de a rendszert meg mi támogatjuk, mi alkotjuk. Mi hagyjuk mindezt megtörténni.

Ez is egy Nevörending sztori…

Az is egy szép dolog, amikor tervezéskor a menyasszonytánc lehetséges kereteivel kalkulálunk…

Aztán,

A házasság, mint papír, nem papír; tedd, ne tedd; szegény, menekülj, fuss, vége az életnek!

Nem élek/viselkedek másképpen egy kapcsolatban, mint ahogyan tenném ezeket egy házasságban, így teljesen értetlenül tekintek a vicchalmazok, lány/legénybúcsúk, eskü – félőkre/ – ellenesekre.

Tudom, tudom: a hiba az én készülékemben van, ez tény.

Kell a hivatalos része, amivel a világ számára nyilvánítjuk ki, tisztázzuk, hogy milyen kapcsolatban is vagyunk. Pont. Ennyit jelent számomra a házasság, mint fogalom, mint változás egy kapcsolatban. Nem fog jobban a másik mellett tartani az a papír, mint addig. De, a hiányát mélységesen zokon venném egy idő után =D

Magam részéről az álomesküvő mélyen az erdőben, mezítláb, patakparton, éjszaka, csak ketten zajlana. Dehát az nem hivatalos, így össz. 5 fő alatt nem úszom meg, ha egyszer eljutok oda. Pont hárommal több, mint akikre saját vonatkozásban tartozna…
Kitérő vége.

Az elejéhez visszatérve, nem igazán értem, az elváltak miért magát az intézményt ócsárolják. Nem az tehet a kapcsolat tönkremeneteléről. Ha meg mégis, úgy valamit nagyon rosszul fogtunk fel ennek az egésznek a lényegéből. Újabb hárítás, újabb „húzzuk ki magunkat a felelősség alól” típusú általánosítás. Könnyebb, egyszerűbb, tökéletes védőpáncél, és önmagunk lebeszélése a vágyról, hogy kötődhessünk életünk végéig a másikhoz. Minél többször, minél hangosabban hangoztatni, ha valaki esküvőt jelent:

„Ne!”

„Majd a válásnál ünneplünk!”

„Szegény!”

Mert, ha addig mondom, egyszer el is hiszem, hogy úgy van. Mint a mosoly, emlékszel az ÚGY TENNI cikkre? Addig, addig gyakoroltam, míg őszintévé nem vált, sőt! Ez itt is működik.

Amúgy, csak csendben kérdem: szerinted az esküvő alanyának ez a reakció hogy esik? Főleg, ha még meg is hívott…

Ne légy paaa… Önző. Az ő döntése nem rólad szól! A te kudarcod nem az övé lesz. Ne a másik bukásában keress önigazolást. Ez elég… gonosz dolog.

Alig marad már tiszta, egyszerű dolog a világon. Mindent bemocskolunk idővel, amihez csak hozzáérünk. Legyen az jó szándékból is akár. A nagy kérdés, hogy ez miért is lehet… Mi ebből a mi tanulságunk, leckénk?