BoBó egy éves

 

Az előző év zárásával kezdve (amit fent olvashatsz):

 

„Hogy aztán a következő év überelni fogja – e ezt az elsőt… egyáltalán kell – e neki. Alig várom, hogy kiderüljön! =)”

 

Azt kell mondjam: nem kell, mégis megtette. =) Ám ebben az egy évben elsősorban Bolyongó, avagy személyes oldalról, míg tavaly azért inkább Bolygóskodtam, azzal kapcsoltan mentem ide – oda leginkább.

 

Szerintem, senkit nem fog meglepni, hogy azt mondom:

 

Úgy érzem, mintha 2 – 3 év telt volna el ez alatt az 1 alatt…

 

BoBó első évének vége egy brutális centrifuga volt. Kapaszkodtam, és próbáltam érdemben felfogni a rengeteg eseményt, ingert, történést. Nem volt rá időm. Az a bizonyos centrifuga a 2. évbe lépve kicsit lelassult, ám aztán megint bepörgött és az idei év januárjáig tartott. Már az első ilyen blokknál úgy voltam vele: a 2024 – et szeretném visszább venni. Hagyni, hogy leülepedjenek az eddigi történések, mert erre nem volt idő, hiába sikerült majdnem minden pillanatot megélni akkor és ott a Jelen – ben. És BoBó – val foglalkozni. Így idén a tavalyból táplálkozom, nem is hagytam el a megyét bő 3 hónapig. Aki ismer, tudja, hogy ez néhány éve nagy szó. =D

 

Bolyongás szakmázással

Ebben az évben nagyon összemosódtak BoBó és az én határvonalaim. Én voltam előtérben leginkább. Talán az első év (és az azelőtt lévő több, mint fél év előkészítő) megfeszített tempója, alárendeltségének jutalma lehet ez.

 

Mert mindezzel együtt idén áprilisban elérte a weboldal a 10 000 megtekintést. =)

 

Április 4 – én méghozzá. Van itt számmisztikus? Ez jelent valamit?

 

A mai nappal pedig elérte a tavalyi egész éves össz nézettség 100 % – át.

 

Ez azt jelenti, idén akár triplázhatunk is, ami már 5 számjegyű végeredményt hoz. A sok munka, meghozta gyümölcsét. =)

De, ezt tartani is szeretném és tovább haladni is. Így idén ismét BoBó az úr, hozzá igazítom magam és nagyon sok mindenen agyalok, dolgozom, amivel előrébb mozdíthatom, még többetekhez elérve stabilan, biztosan.

A szociális felületek emellett furcsa módon erősen haldokolnak. A Tik – Tok – ot teljesen, a kék – fehér cukorplatformot, a Facebook – ot úgy – ahogy elhagytam. Gondolkoztam utóbbin régóta, mert nagyon nem kedvelem azt az általános kommunikációt, felhozatalt, ami az utóbbi években ott megy. Társadalmunk, egymáshoz való viszonyunk egy olyan irányba rohanását támogatja, amivel kicsit sem tudok azonosulni. A weboldal által képviselt értékek meg pláne. Marketing ügyileg ez nagy érvágás ám, dehát az oldal belőlem van. Nekem meg szokásom ragaszkodni a becsületkódexemhez, ami jelen világban sokszor a saját magam szabotázsával jár.

Azt szoktam mondani halál magasztosan:

 

„Az én gerincem nem hajlik. Törik.”

 

Aztán persze sírva borulok az asztalra egy felesért könyörögve, mert nem ennek a nézetnek áll a világ. Sosem ennek a nézetnek állt a világ. =) Így jóval nagyobb átok, mint áldás.

Visszatérve: valami oknál fogva egyébként szétkapcsolt az Instagram és Facebook fiók. Csak a személyes oldalammal tudnám összekötni BoBó Insta platformját, azt meg minek? Így elengedtem. A posztok, amik megjelennek Instán, egyelőre oda is kikerülnek, más nem. A történetek sem, mivel azok a szétkapcsolásig az Instáról kerültek oda is automatizálva.

A Patreon – ba is életet leheltem. Ott nyomon követheted Bobó, a horgolt asztronauta hébe – hóba megjelenő hétköznapjait egyfajta képregény formában. Egyetlen tartalom az, ami csak a fizetős tagok számára van fenntartva: a heti összesítő, amit Instagram történetben szoktam megosztani (Weekly Update). Annyi a különbség, hogy a cikkek linkjei be vannak pakolva a Patreonon, így egy klikkel oda dob, nem kell keresgélned.

Durva privilégium. =)

Gyertek Instagramra, Patreonra. Ezen a 2 helyen érhettek el (Patreonon akkor is, ha a META bedől), és ezen a 2 helyen történnek dolgok. Ha nem szeretnél, sajnálom, ám remélem a weboldalt továbbra is figyelemmel kíséred!

 

BoBó és a képregény a Patreonon

Megmérettetés – siker vagy bukás?

Mindkettő. BoBó sikere és az én személyes bukásom. Na nem vészes a helyzet, sőt. =)

Életem minden területén szoktam olyat csinálni, némi idő után, hogy egy kis időre csak úgy elengedem a dolgokat és hátradőlve figyelem, hogyan reagál erre a környezetem. Mi történik mindazzal, amit alkottam, kialakítottam a másikban.

Kíváncsiság. Szűrő.

Kinek, mikor tűnik fel, hogy változott valami. Ki tesz úgy, mintha nem venné észre, hogy változott valami. Ki az aki rá is kérdez, ki az, aki észre sem veszi. Ki az, aki zokon veszi és ki az, akit érdekel: miért történik ez. Régen ennek „súlyos” következményei voltak részemről. Fiatalság bolondság…

Ma már sokkalta enyhébb vagyok, van aki nem is tudja, hogy már pontosan tudom, hova helyezzem a bizonyos ranglétrán, mert már „játszott”. =)

A ranglétra meg sajnos kell. Véges az életünk, és osztódni sem tudunk. Az Élet is ír olyan helyzeteket, amikor bizony rangsorolnunk kell. Szeretem tudni, kik azok akik valóban Jelen vannak az életemben.

 

Hogy velem mi a helyzet?

Mindig túlmegyek a határaimon a másért, másikért. Ez az egyik leckém: megállni csak egy lépéssel hamarabb a végsőnél. Ettől még a határomon túl vagyok, csak most már kötél van a derekamon.

Szóval, elég nagy igazságtalanság lett volna, ha ezt BoBó – val nem teszem meg. =)

 

Ez volt a valódi oka, hogy több mint egy hete csendbe burkolózott. Néhányan érdeklődtetek. 1 kezemen meg tudom számolni, ezt a néhányat.

És bizony nincs köztük egy olyan sem, akivel váltottam volna már legalább egy levelet, vagy beszéltünk volna akár egy szót is.

 

 

Emésztgesd csak.

 

 

Semmi baj. Ha valami hasonlóban érzed magad és most bólogatsz, hogy igen, ismerős, mennyire nem figyelnek oda rád az ismerősök, barátnak gondolt emberek, család… Csak egyet mondok:

 

Ez nem a mi szégyenünk.

 

Kell tudni hova helyezni magunkat a többiek polcán is, nem csak fordítva.

 

Aktivitást a Patreon követőim láttak (ingyenes a feliratkozás), és azok akik a weboldalra klikkeltek. Egyébként senki nem tudott erről a tervezett leállásról csak a 2 Beszti.

A szociális felület elérései csökkentek, de hogy őszinte legyek: ez nem oszt, nem szoroz. Jó ideje kukkeroló bandám van, nem aktív bagázsom, ami miatt az analitika jó ideje kizárólag rajtam múlik és a hestegjeimen, mert reakciók a posztokra nem érkeznek, csak hébe – hóba. Azok pörgetik pedig leginkább az eléréseket. És, ha nincs elérés, nincs növekedés. Nem jutok egyről a kettőre.

 

A weboldal szépen vizsgázott. És bár, új anyag nem volt rajta 6 napig, pinneltem 1 – 2 cikket, amit néhányan nyomon követtetek. =)

 

Na, most legyek okos…

Agyalok a további marketingstratégián, de mivel hiába próbálkozom ezzel – azzal – amazzal, elvonva az energiát a valódi, építő jellegű feladatomról, úgy vagyok vele:

 

„Ott szeresse meg a jó minden!”

 

Nem marketinges, sales-es és influenszer vagyok, nincsenek eladható termékeim. Én csupán írok (megélhetési munka mellett). Ennyit szeretnék továbbra is. A cikkek által gondolkodtatni, edukálni.

Ez a fő vonalam, a többi ne vonja el erről a figyelmem. Így hát, meg kell tanulnom lavírozni és más utat találni ismeretlenekhez a következő években.

Szakmázás – BOLYGÓ

Az első évben 2 külsős szakportálnál jelent meg cikkem, a másodikban sehol sem, pedig cél volt. 6 cikkem pihen a The Starset Society – nél: 5 tavaly március óta, 1 idén került elküldésre. Tudod, az amerikai portál, ahol anno a SETI megjelent. ITT ni. Immár több, mint 1 éve nincs kommunikáció részükről, így bármennyire is a birka türelem, a kitartás, és az alázat: elengedem őket. Ismerve azonban magamat, biztosan továbbküldésre kerül olyan cikk – amíg azt nem mondják, elég volt – , ami beleillik a profiljukba, de miattuk nem ülök neki éjjeli fordításoknak és nem gondolkodom olyan cikkek témáján, amik az én és ő profiljukba egyaránt beleillenek.

Amúgy, ezt a mondatot jegyezd meg, egy része különösen jelentős. =)

 

Mindezzel együtt rossz érzés csupán a kommunikáció teljes hiánya miatt van, a munkásságuk és minden hozzájuk kötődő tevékenységek iránt továbbra is tiszteletem és rajongásom. Új album még nincs a láthatáron, ellenben az új könyv már megjelent, elő is rendelve, stílusosan már a mumus Brüsszelben jár. =)

Ééééés: novemberben ismét STARSET koncert Budapesten. Emlékszel? Eredetileg 2022 – re volt tervezve a 2023 – ban megtartott, amire 2021 – ben megvettem a jegyet. A 2022 – es a pandémia globális utóhatásai miatt (az országonként eltérő oltva engedünk tömegrendezvényre, avagy sem) lett csúsztatva. Változott is az előzenekar a dán Vola együttesről a Smash Into Pieces svéd együttesre, amitől a skandináv mumusom (Dániában éltem majd 5 évet, nem volt kedvenc; sejtheted, hogy sírva röhögtem a dán előzenekar hírére) megszűnt létezni (ITT olvashatsz erről) és még egy decemberi Svédországba utazás is lett belőle giga hóval, mínuszokkal (avagy igazi téllel) Nobel nappal, Smash koncerttel, viking történelemmel, múzeumok garmadával. Többek közt. ITT meg ITT számoltam be róla.

Szóval, novemberben tali a koncerten. Gyere jó lesz! =)

 

Apró

Valójában 2 összefoglalója van a weboldalnak, csúsztatva. Az év végi, decemberi Széljegyzetek, amik szintén egyfajta évfordulóknak is számíthatnak tekintve, hogy a szociális felületen november végén indult. Nem ismételném magam olyan nagyon. A Széljegyzet 2023 – at ITT olvashatod. Abban megvan minden fontosabb, csodatörténés.

Az idei január első hétvégéjének egy napját ismét megyén kívül töltöttem. Tavaly a CSOPA (Csodák Palotája) – val vezettem be ezt a hagyományt. Idén Egerben jártam Beszti 2 – vel parkban, és a Várban. Aztán most, hónap elején szabadultam a LAM – Light of Art múzeumba és igazságért, válaszokért is meneteltem. Ha már mindig erről beszélek, meg hogy tenni kell, menni kell, akkor tegyem is. Legyek élő példa.

A LAM – ről lesz poszt (új installációk vannak), de a múlt heti Insta videoban már felbukkant, lesd meg ITT. =)

 

SUMMA

Így hát erre az évre a siker mellé némi bukás is jutott. Barátkozom ezzel, tavaly ilyen nem volt. Ám nem is volt honnan lentebb zuhanni. BoBó továbbra is tanít:

 

„… kiváló táptalaja a fejlődésnek: ugyanúgy a tudományos – furmányos oldalról, mint az élet kis és nagy dolgain elmélkedősről. Ő az én Kalandmesterem én meg az övé. =)”

 

Ezt, szerintem minden egyes szülinapos cikkbe bebiggyeszthetem. És itt a kulcs. Amíg úgy érzem lesz következő, meg azutáni szülinap, ergo még mindig tanulok általa, nincs vége. =)

 

„Hogy aztán a következő év überelni fogja – e ezt a másodikat… egyáltalán kell – e neki. Alig várom, hogy kiderüljön!”

Megint… =)

 

 

Hozzászólok