olyan vidáman, mint egy kiskutya hőn imádott gazdáját
Volt néhány nap, ami dulifulisággal telt. A nagy emelkedés után várható volt a visszaszállingózás a földre. Számítottam is rá, mégis olyan váratlan módon csapott le rám, hogy ihaj. És váratlan helyről… Mert, hogy éppen nem azon agyaltam, nem az kezdett kikörvonalazódni, ami végül kiborított.
A feszültség érezhető volt már előtte 1 – 2 héten keresztül, mégsem tört ki. Az a felszín alatti folytonos morajlás volt jelen. Ha figyeltem rá, visszább vett, ha nem, folytatta a maga „higgadtságában”. Akkor tört ki, amikor elszállt BoBó, a weboldal. Pontosabban, nem töltött be. Aztán az admin oldalról is kilökött. Nem voltam ideges…
2 napig tartott ez a hol volt – hol nem volt állapot. Mindent is elkövetve a tárhely szolgáltatómmal, magammal, bővítményekkel, estébé. Egyébként, a net szolgáltatóm egyik panele lehetett a bűnös.
Ilyenkor, amikor valami nagyon fontos dolog létezése kerül veszélybe, előbukkan az ember valódi lelki állapota. Még akkor is kétségbe esik, ha Buddha közeli állapotban van, de olyankor azért pár szitokszó, és néhány perc „miért?” – ezés után neki is esik higgadtan megoldani a helyzetet.
Hát, én most ebbe belepereceltem.
Annyira nem, mint amúgy várható volt, de jobban, mint számítottam rá. A túlhajszoltság, a fáradtság is rátett erre, de nem ez volt a fő gond.
BoBó az élőlényeken felül a legfontosabb dolog az életemben. Kapaszkodóm, egyben tartóm, ha én már lemerültem, horgonyom. A biztos pont, az állandóság, az utam. Világom egy darabja, ahová legálisan menekülhetek, és nem csak tanulhatok, de még taníthatok is általa. Hasznos nekem, hasznos másoknak.
És pont ez a legfontosabb dolog össze akar omlani?
Nem értettem a miért – jét.
Mindig beszélek itt a Letting go – ról, meg a veszíts el mindent, hogy meglegyen mindened – ről. Hát tessék!
BoBó az egyetlen, amit ezeken a körökön kívülre helyeztem és nem akarom elengedni, ragaszkodom hozzá.
Így aztán, úgy döntöttem: elengedem. Ha el is tűnik, majd folytatom máshogy. Vagy nem. Vagy ugyanúgy, vagy újraépítem. Ha BoBó – nak egyszer el kell tűnnie, vagy át kell alakulnia, akkor is meg fog történni, ha nem akarom.
És, most ezzel a gondolattal barátkozom. Vagyis, meglepően könnyen veszem így néhány napnyi belegondolás után. Aztán itt szokott jönni az a rész: az idő meg majd igazolja, hogy ezt sikerült tényleg elengednem, avagy sem.
Ehhez a felismeréshez, elengedéshez viszont kellett, hogy besokalljak. Nagyjából, mire megoldódott a gond, addigra lettem tele BoBó – val. Hogy, minek is csinálom? Mi értelme van?
Hiszen, ahhoz képest, hogy lassan 1 éve menetel cikkekkel, alig vannak olvasói itt, követői a szociális felületeken, arról nem beszélve, hogy megosztói, terjesztői, lájkolgatói, bejegyzések mentői.
Jött a „Bezzeg a…”
Tudod, a nóném idézetek önmagukban, vagy szelfikkel, vagy szelfik emojikkal, vagy az ezt meg azt mutogató, ám emberi test szépségén kívül mélyebb tartalmat nem rejtő képek, amik bezzeg tarolnak. Azokhoz hozzászólnak. Mentik. Azokat sokan lájkolják, terjesztik, utánakeresnek. Vagyis minden olyan dolgot „megkapnak”, amik által még jobban terjednek anélkül, hogy a mögötte állónak tetemesebb energiát kellene belefeccölnie tartalmaiba, akármilyeibe.
Ilyenem volt már egy BoBó létezése óta, tudom hogy megy ez. Picsogok néhány napot, aztán elszontyolodom, végül magam csendességében folytatom tovább, alázattal, mea culpa – zva kiborulásomért. Mert az enyém, szeretem. Mert, ha magam maradok is az oldallal, engem tanít, nyugtat, feltölt. Szerintem jó, pöpec, bár sosem vagyok maradéktalanul elégedett a cikkekkel.
És ez a lényeg végtére is, nem?
Arra felettébb büszke vagyok, hogy ez szinte alig néhány órányi morcoskodás, és világutálat után lepörgött az agyamban, felfogtam ép ésszel, hogy mi is történik, zajlik idebent. Aztán: tudatosan maradtam a mufurc állapotban. Mert arra volt szükségem. Ki kellett engednem az ego – t a játszótérre, hogy mihamarabb lecsendesedjen.
A Karma azonban nem hagyta sokáig vergődni. =)
Az a bizonyos horgolt Holdpárna, amit sztoriban már láthattatok, picsogásom 2. napján kelt útra meglepetésként. 3. napján meg meg is érkezett CROOOCUS Zsófitól.
Ahogyan a nagyjából tiszta ég is pont arra az estére, és még sikerült is egy eddig sosem látott nyílt halmazt górcső alá vennem Törpével: az M44 – et a Rák csillagképben.
Másnap meg még a Jupiter – fogyó Hold – Vénusz triójához is volt szerencsém szabad szemmel, ami nagy kincs, mert az égbolt azon része sajnos nem otthonom kilátásának tartozéka.
Tudatos JELEN -létem tehát nem maradt jutalom nélkül.
Maradok továbbra is figyelő, engedő, holtig tanuló. Ajánlom neked is, beválik. =)
