Decemberi svédországi utazásomról kezdtem írni múlt héten az Útinapló – SVÉDORSZÁG cikkben. Azonban annyi élmény van, hogy nem fért egy darab cikkbe minden. Íme a folytatás. =)

 

Ami még kimaradt az általánosságból az a svéd húsgolyó, a fahéjas csiga, a glögg, a későn világosodás – korán sötétedés és a fika.

FIKA ÉS TÁRSAI

Dániában ettem húsgolyót, fahéjas csigát, és ittam glöggöt azaz forralt bort is. Így ezek nálam kimaradtak egyszerű indokból: máshol, de ettem, ittam eleget. A másik indok: borzasztó cukros nekem már az ilyen típusú pékáru és forralt bor, a magyar fasírtnak meg nincs párja. =)

A Fika meg az a délutáni tevékenység, amikor egy kávét és sütit fogyasztasz el a barátaiddal beszélgetve. Abban az időpontban múzeumoztam, így nem figyeltem meg, valóban művelik – e. =)

Nagyjából 2 órányival lehet kevesebb a világos az itthonihoz mérve, elosztva reggel – estére. Ám, őszintén szólva ezt nem mértem és néztem annyira. Főleg, hogy nem tiszta egem volt, így ez egy nagyon érzékekre hagyatkozós szám. Engem nem ütött szíven, Dánhonban megszoktam, amennyire lehet, bár ahhoz mérten sokkal északabbra voltam és ezt a fajta különbséget érzékeltem is. Innen tűnt fel, hogy amúgy igen, nincs annyi időm a kinti helyszínek fotózására…

 

LANDOLÁS

A majdnem üres arlandai reptérről kisétálva este fél 11 fele csendesen esett a hó. Már ez maga egy varázslatos élmény volt számomra az esti repülés után (ITT olvashatsz erről). Aztán az a busztársaság, amivel bementünk Stockholm központjába. Európai társaság, nem kimondottan svéd. Zöld led csíkok világítottak az ablakok fölött, emeletes volt, és a sofőrön kívül még egy ember utazott a busztársaság alkalmazottjaként, aki a bőröndöket pakolta a busz hasába. Parti járat, csak így hívtam a zöld fény miatt. Ami egyébként nagyon szempihentető volt és bőven elég volt estére. Még ki is láttam az ablakon, nem volt olyan nagy tükröződése, mint a szemvakító, túlzott fényeknek, amik általánosságban szerte a világban vannak a tömegközlekedési eszközökön kapcsolva sötétedéskor.

Ilyen nyugalommal, le – zen – nelve érkeztem Svédország fővárosába, Stockholmba majd 2 órás késéssel a hátam mögött.

 

STOCKHOLM

Avagy Észak Velencéje, 14 szigetével és (a legfrissebb adatok szerint) 49 hídjával… Nem, nem keltem át sajnos mindegyiken (talán 7 hidat használtam összesen) és csak 5 szigetén jártam.

Minden az arcodba kerül ebben a városban, amit Svédország szerte elszórtan látnál. Történelem, turizmus, svéd konyha, szokások, a legendás öltözködési stílus, a jólét, a nem jólét, a gördülékenység, tenger, erdők, és bizony még a nyugalom is.

Tömény kultúrsokk főleg, ünnepekre készülve. A Minden is kivilágítva lépten – nyomon fényfüzérekkel, különböző installációkkal, mindenhol karácsonyfa szintén kivilágítva és ha ez nem lenne elég: a Nobel – díjátadó hetén Nobel jegyében, ahhoz fűződő fényinstallációk vannak elszórva itt – ott a városban (Nobel Week Lights). Ennek része a városházára kivetített fényjáték amely 16 órától este 22 óráig tart.

 

Egyébként, Svédország 10,5 milliós népességének 1/6 – a él itt. Igen, nagyjából annyian vannak összesen, mint mi azzal a különbséggel, hogy mi 93 022,6 km² – nyi területen szóródunk szét 103 fő/km² – en, míg a svédek 450 295 km² – en 23,5 fő/km² – en. =)

 

Szerintem Kánaán…

A város, ami sohasem alszik?

De bizony. Leginkább reggel és a reggelhez közelítő hajnali órákban (ez Dániában is általános jellemző).

Az északiakra jellemző 6 – 8 órás munkaidő visszaköszön. Vasárnap délelőtt negyed 10 – kor üres belváros. 10 – kor nyíló kávézók és reggeli (!) – ző helyek.

Nem tudom, hol álmodtam, hogy én fél 9kor már egy valamire való espressot vagy cappuccinot fogok legurítani a torkomon egy kávézóban.

Hétvégén.

A turistanegyedben, mellett, szélén, távol tőle, országszerte.

Fél 11re jött össze ez a nagy álmom, de elvitelre, mert addigra már kígyózó sorban álltunk odakint a Nobel múzeum előtt. Akkor viszont már tömeg volt mindenfelé.

Már megint a múzeumok

Itt jegyzem meg, hogy Nobel – napon (egyéb napokon nem tudom ez érvényes – e, vagy esetleg az országszerte aktuálisan emelt fokozott védelmi szint miatt volt/van – e így) a Nobel Múzeum – ba egy maximum A4 – es lapnyi méretű táskát vihetsz csak be. Minden ennél nagyobb táskával esélytelen a bejutás. Érdeklődj, mielőtt nekiindulsz!

És nem, sajnos nem létezik Nobel – díj replika. Legalábbis olyan nem, amit Észak készít és árul. Csupán csokitallérban kaphatod és osztogathatod a Nobel – díjat a szuvenírboltból megszerezve. Ez nagy szívfájdalmam.
Nem, dinamit játékot sem kaphatsz, csupán egy borsos, csípős nyalókaként betekerve. A papír viszont használható a dinamit csomagoló anyagának replikájaként.

 

 

Aztán, egy dolog, hogy minden múzeumban nívós brosúra lehet az útitársad, de hogy ezeket a brosúrákat összeszedheted a különböző turisztikai pontokat leszámítva, a stockholmi vasútállomás körpultjánál… Valami elképesztő. Igen, egy turisztikai körpult található a a stockholmi állomás közepén, ahol minden kérdésedre választ kapsz. Körbe, kívül pedig különböző nyelveken a városban található majdnem összes múzeum brosúráját szedhet össze magadnak. És az egész éves vagy évszakos aktuális programról szóló füzeteket is, turisztikai térképpel. Ingyen.

Turistaszemmel

Szerettem volna erdős részre is eljutni, mert akad nem egy a városban, a város szélén, de idő sajnos nem volt rá. Az óváros részben (Gamla Stan) laktam, ami tele van szuvenír üzletekkel, kávézókkal, kis üzletekkel. Csupa macskakő, dimbes – dombos, és csak keskeny utcákból, apró terekből, sikátorokból áll, a főként a régi, európai építészet jellemző épületeivel (a XV – XVI. századtól kezdve napjainkig).

 

Ezen a területen született 1252 környékén Stockholm városa és innen indult növekedésnek az idő múlásával.

 

Azért én ebbe minduntalan beleborzongok. =)

Alig több, mint egy nap után 3 múzeummal (Viking, Vasa, Historika) a zsebemben, Nobel és karácsonyi fényekkel a szememben, feltűnően sok magyar szót hallva (kint élőkét leginkább), élő történelemmel körülvéve a legutolsó kis utcában is, hömpölygő emberforgatag közt azonban elért a kultúrsokk. Megtelt a minden is, jóból is megárt a sok módon. Pont jó időben szakítottam ki magam kétszer is ebből a zsongásból.

Először Uppsalával a 2. napon, aztán a 4. napon a Nobel – rengeteg és a Smash Into Pieces koncert után Sigtunával.

Így egy magamfajtának is egy folytonosan izgalmas, nem túl sok város maradt mindvégig Stockholm, nem sokalltam be tőle. Ha te is a nyugodtabb fajta vagy, aki alapjában nem vágyik nyüzsire, valahogy hasonlóan intézd a programod. Kelleni fog, hogy még ott helyben kicsit le tudjon csendesedni a rengeteg impulzus, ami ér és értékelni tudd a következő, meg az azutáni adagot.

Ami nálam a Skanzen volt, a Nobel – park, további múzeumok (Nobel, Östasiatiska, Tekniska) …

Az itt található Skanzen 1891 – ben nyitotta meg kapuit. A legelsőként a világon. A XVIII – XIX. századot mutatja be, az ország minden tájáról idehozatott, eredeti épületekkel.

Ami itt leginkább elvarázsolt az a Stockholm Glasbruk kézműves cég, amely 1933 óta készít fújt üveg tárgyakat a Skanzen üvegműves műhelyében.

 

Ha többet szeretnél tudni a városról, egy tuti honlap turistáknak: VISIT STOCKHOLM

 

UPPSALA

Az érkezés utáni 2. nap Uppsaláé volt délelőttől késő délutánig. Az ünnepi fények sokasága, és az emberforgatag után pont jól jött a vasárnapi egyetemváros nyugalma és a szemnek és léleknek nyugalmat adó hófehér, Uppsala régi városnegyedének szélén található Királyi dombok látványa.

Teljesen más, mint Stockholm, főleg hétvégén. Egyetemváros, így nem volt forgatag. A központjától busszal lehet eljutni Uppsala óvárosába, ahol a Királyi dombok találhatóak, múzeummal és ilyenkor ünnepi, hétvégi kézműves vásárral. Ha programos vagy, érdemes tájékozódni, lesz – e valamilyen rendezvény. Szokott lenni ilyen – olyan bemutató.

Vikinges. =) Itt, már nagyobb eséllyel találkozol olyannal, aki őrzi a hagyományokat. Például a kézműves standoknál a bőrös figura: oldalt felborotvált, hosszú varkocsú, rúnatetoválásos (arcon, kézen, nyakon biztosan, és nem csak odafestve) kisvállalkozó a gyűrűs szakállal, korhű öltözékben. És nem, nem megfagyva…

Náluk és világszerte a viking szó valahogy erőt sugároz. Egybeforrt a misztikus északi istenekkel, rúnákkal, a viking hajós, nagy hódításokkal, fejszékkel, és bizony egy letűnt kor brutalitásával.

Míg nálunk az ősmagyarság egy régi, területi országképpel kezdődik, betyáros ostorcsattogtatással, néptánccal és pálinkával. Holott: „a magyarok nyilaitól ments meg ó Uram”… Lovas nemzetről nem beszélve (sajnos, soha nem ültem lovon). Zárójel bezárva.

 

Ennek a helynek is különös a rezgése.

 

Uppsalában tartották például minden évben az isteneknek járó nagy, áldozati ünnepet. Az ember- és állatáldozatoknak helyéül szolgált pogány szentély helyére épült egy XII. századi plébánia templom a Királyi dombok mellett.

 

Ezek a dombok valójában sírhalmok, amik a VI. századból valók. Az egyik legenda szerint a három legnagyobb sírhalom alatt három király nyugszik, akiket Beowulf ölt meg. Egy másik úgy tartja Odin, Thor, Freyr istenek maradványait őrzik. Ami bizonyos, hogy emberi maradványok hevernek a földkupacok alatt. Mellettük található az apró Gamla Uppsala Múzeum.

Jól esett csendben, hóesésben, lábszárközépig érő hóban itt sétálni. Hófehérben úszó táj, és egy pillanatra a nap is előbukkant homályosan a felhők mögül. Itt láttam először és utoljára a nap kicsiny részét ezen svéd utazásom alatt (átutazóban már voltam Koppenhágából Malmöbe a reptérre). Az egyetlen, ami viszonylag könnyedén elszakított innen: az egyre sűrűsödő szombati embertömeg a vásárra. =)

 

az a néhány perces napsütés az egyik legnagyobb sírhalom mögül

 

Az itteni megállóban buszra várva, találkoztam életemben először hókotró konvojjal, ami végezte is a dolgát, nem üresjáratban gurult. Egyikük fel is jött a járdára, megtisztítani a megállót.
Hamar visszaértem a belvárosba, ahol az egyetemi városrész felfedezése volt a cél. Legalább is, egy kis része, mert amúgy hatalmas. Város a városban. A régi főépületben éppen valami rendezvény volt, ahova sikerült észrevétlen belógni pár percre. Egyébként foglalható bárki által, nem kuriózum.

Így, szépen, fokozatos tértem vissza a nyugalomból a nyüzsis civilizációba. Mert estére Stockholma visszatérvén, azért sikeresen kiégettem ismét a szemem a fényekkel (Uppsala általam járt részein közel sem volt harmad annyi ünnepi világítás, mint a fővárosban), rátéve még a városházás fényjáték háromszori megtekintésével egymásutánban. =)

 

Ha többet szeretnél tudni a városról, egy tuti honlap turistáknak: DESTINATION UPPSALA

 

SZERELMEM SIGTUNA

A stockholmi Nobel – napos és Smash koncert utáni hétfő, a 4. nap Sigtunáé, Svédország első fővárosáé volt, ami mindössze 4,5 km² – nyi terültet foglal magába, kevesebb, mint 10 000 lakosra. Hogy, hol volt ez a néhány ezer fő, ne kérdezd, én nem sokkal találkoztam…

Egy mini útikönyvben akadt meg a szemem a városon. Stockholmtól 1,5 óra tömegközlekedésnyire. Az ország legrégebb óta (980 – ban alapította IV. Erik király) fennmaradt települése várromokkal, rúnakövekkel, egy tó mellett. Az ország legrégebbi utcájával, amit a sok kerékről leszállva szinte egyből érintett a talpam…

Az volt az álmom, hogy akkor már ott töltöm az estét – ami sikerült is – , hátha megadatik egy tiszta, felhő mentes éjszaka a tóparton, minimális fényszennyezés mellett. Sajnos, ez nem jött össze. Svédországban tartózkodásom alatt mindvégig fehér felhőtakaró borította az eget (kivétel az uppsalai néhány perc). Emiatt azonban nem vakultam meg a hótól napközben például, úgyhogy nem panaszkodom.

A kis város viszont… A nyugalom. Leszállva a buszról már hatalmába kerített az érzés, amit aztán először a befagyott tó mellett mondtam ki:

„Hazaértem.”

 

Az otthon melege, oltalma, békéje, nyugalma. Halad az élet, mégsem kapkod. Zajos a fiatalság, mégsem tenyérbemászó. Mindenhol ott vannak a nyugdíjasok, mégsem akadályok. Ehhez bőven hozzátett a szállásom is, ami egy hihetetlen kuckós, mégis hatalmas, alagsorban mindennel is, kialakított, teljes értékű lakás volt a város túlvégén, közvetlenül egy, a tó melletti kertes házban.

Leírhatatlan a város rezgése. Talán a „Lecsendesedés” szóval tudnám a legjobban körül írni. Persze, nem akadt sok turista és éppen karácsonyi vásár sem volt (az hétvégente van jellemzően az ilyen típusú helyeken), hó volt mindenfele, amire folyamatosan még rá is esett, így azt hiszem egy utópiába csöppentem.

Két szem főút van a Mälaren tó szűk öblének partjával párhuzamosan, 1 – 1 sávos. A tóhoz közelebbi mellett járva azt konstatáltam: alig van rajta forgalom. A főút mentén kertes házak, akadt néhány emeletes is. Ezek mögött közvetlenül a tó partja mentén végig gyalogos/biciklis út. Vagy éppen futóút. Mert mind a kétszer végigsétálva rajta nem egy futóval találkoztam. Olyan fél órás kellemes séta ez a sigtunai partszakasz.

A legrégebbi utcából egyébként egy aprócska főtér szerű nyílik, ahol az 1744 – ből származó, az ország legkisebb városházája található: Sigtuna Rådhus. Ezen az utcán minden is megtalálható. Egyebek mellett – az eddig látott mindféle alapján – a világ legtutibb kis boltja is, ami nem is annyira kicsi, mert úgy fel van szerelve, hogy az bizony említésre méltó. Csodadíszek itt is odakint az utcákon, olyan ékszerdobozosan.

 

a háttérben a Városháza

 

Templomromot csak egyet tudtam meglesni a négyből, de rúnakövekkel találkoztam. Mindenképp felfedezésre vár. És nem… nem létezik olyan felvétel az interneten, ami visszaadná valódi szépségét.

És, hogy mennyire zúgtam bele?

Valamivel több, mint 1 millió svéd koronától már garzon – szerű ingatlanhoz lehet jutni ( itt rezeg a léc a „nem kell lakás, lakóbusz kell” ügyben =D ). Sorra vettem ám az ingatlaniroda ablakában hirdetett kecókat…

Ott maradt a szívem egy darabja.

 

Ha többet szeretnél tudni a városról, egy tuti honlap turistáknak: DESTINATION SIGTUNA

 

SUMMA

Ha megtehetném, minden telelésem Északon tölteném. És, ha Északból csak Svédország adatna meg, akkor Sigtunát választanám. Így hát igen, tervezek visszatérni az országba, és főhadiszállásom nem Stockholm lesz majd akkor, hanem Sigtuna. Onnan lesek majd be 1 – 1 napra Stockholmba, ahol még nagyon sok múzeum (mint például a Természettudományi és a Tengerészeti) vár felfedezésre, és egy – kettő már látottba is szívesen visszalesnék, hajóra is pattannék, a legendás könyvtárba is bekukkantanék, a királyi palotába is (a fegyverterembe), a városháza tornyába is felmennék, és a többi, és a többi… =)

 

Addig is:

 

2 thoughts on “Útinapló – SVÉDORSZÁG II.

Hozzászólok