III.
hajtépés, véknyítás
A fodrászos módon, ollóval. 3 fodrász és jóanyám, meg én (bárcsak le tudnám venni a skalpom…) képes kerek eddigi világon erre a fajta technikára, mégis akárhányszor tálalom egy frissen, vagy évtizedek óta szakmában dolgozónak, néznek rám, mint borjú az új kapura és nem, még csak nem is kíváncsiak annyira rá, hogy utána nézzenek, vagy tovább hallgassanak.
Az első fodrászt elhagytam még tizenéves koromban, mert bizony rútul összekeverte a szezont a fazonnal olyannyira, hogy azóta rettegve ülök minden ilyen székbe. De, a hajtépése, véknyítása (az egész hajon, nem csak a végén) még akkor is első osztályú lett.
A második egy vidéki tanulólány volt, így sajnos sokáig nem élvezhettem kezei által alkotott patent manga hajam: avagy 220ba nyúlt ezerfele álló.
A harmadik egy jóbarátom lakótársa volt. Jó messzire költözött persze…
És jóanyám, aki tizenéven keresztül vágta a mangahajam. Amúgy most is olyasféle van, a GITS ihlette. Kusanagi őrnagyos.
Sőt, Vikingföldön, amikor 8 hónapig nem jutottam haza, magam vágtam, téptem, és nagyon patent lett. Csak akkor, hosszabb volt a hajam, így meg tudtam csinálni anélkül, hogy számított, vagy nagyon látszott volna, itt – ott nincs szintben.
Lábjegyzet: ha nincs egy kicsit könnyítve a hajadon – ergo tépve, véknyítva főleg a fejtetőn -, akkor a hajad súlya lehúzza saját magát, aminek következtében a fejedre lapul. Amennyiben ez a fajta könnyítés megvan, egy sima hajszárító, az ujjaid és hab/lakk roncsolása nélkül is képes valahogy állni a hajad.
Ehhez azonban tudni kell hajat vágni. Profin.
Vérprofin…
Hajszárítás, csak úgy?
A másik tuti, amikor elmondom a fodrásznak: az esetek 90% – ában megmosom a hajam, megfésülködök, és csak megszárítom bele a nagyvilágba az ujjaimmal „fésülve”. Nincs lakk, hab, kiskefe, nagykefe, csavaró, vasaló, estébé. Szóval, nekem úgy kell levágni a hajam, hogy ki – be szárítgatás nélkül is álljon valahogy. És a szárítás is így kell, hogy lássam helyben, azonnal a végeredményt.
Mert akkor már korrigálni is lehetne, ha valami valahol nem jó.
Ismételten megjegyzem: velem együtt 5 ember erre képes volt, nem is egyszer.
Válaszok teljes döbbenettel:
– Te nem szoktad egyáltalán beszárítani a hajad???
Dehogynem! Főleg, ha 5 re járok dolgozni. Reggel 5 – re. Egy poros műhelybe. Ahol csiszolni is szoktam teljesen random szerűen, ahogyan a munkák haladása követeli.
Csak csendben jegyzem meg, hogy emiatt még smink sincs…
– Muszáj beszárítanom, hogy lássam a formát. Utána, hogy otthon mit kezdesz a hajaddal, az már nem az én dolgom! Hahaha!
De az a te dolgod lesz, ha nem fizetem ki a munkád, mert nem azt teszed, amire megkértelek.
És soha, de soha nem szárítom be a hajam a bizonyos körkefével, rosszul vagyok attól, úgyhogy nem igazán értem miért kell egy olyan formát adni a további teendőkhöz, amilyenre sosem fogom megcsinálni, ergo tökmindegy, hogy úgy mit mutat.
…
Olyan alapvető dolgokba már bele sem megyek, hogy egy sallang mentes, egyszerű fazont, egyértelmű képről mutatva, miért is nem sikerül a fejemre varázsolni?
Vágást szoktam kérni, nem növesztést vagy dúsítást.
Szóval: fodrász kerestetik. Olyan, aki alázatos, aki nem önmagát alkotja a fejemre, hanem amit én szeretnék. Mert ezt a hajat én hordom 0 – 24 – ben nem ő.
„Kiborul a bili…” – Csillagles
Amennyiben tetszett a cikk és van Instagram fiókod, kérlek nyomj egy szívet visszajelzésként az alábbi posztra. =)
[…] „Kiborul a bili, mert…” – Fodrász […]
[…] „Kiborul a bili…” – Fodrász […]