A Kínai Népköztársaság létrejötte polgárháború, a két világháború, valamint a Japán elleni harc eredményeként jött létre 1949 – ben. Kikiáltója és tejhatalmú vezetője: Mao Ce-tung (Saosan, Kína, 1893. december 26 – Peking, 1976. szeptember 9 ) politikus, tanár, író. Az ország a Szovjetuniótól kért segítséget a gazdaság és a hadsereg modernizálásához.
És bizony az űrprogramjuk elindításához. És, hogy miért pont a Szovjetunió?
A II. Világháborút követően a Szovjetunió és az USA is lecsapott a német rakétafejlesztő tudósokra, mérnökökre (is). Politikai szembenállás, ideológiai különbségek, titkos fejlesztések, a világűr elérése. Megkezdődött a két nagyhatalom között több oldalról is a hidegháború, melynek egyik színtere a világűr volt.
A kezdetek
Az űrtudomány szerteágazó. Például a kínai geofizikusok már vizsgálták egy ideje a Föld mágneses mezejét, bolygónk légkörét, főként a legfelső réteget, az ionoszférát. Egy űrprogram elindítása így közel sem a semmiből jött.
Az 1950 – es években a szovjetek által megkezdődött a tudósok, mérnökök speciális képzése, rakétabázisok, és az ezekhez szükséges infrastruktúra kiépítése.
Qian Xuesen (Hangcsou, Kína, 1911. december 11 – Peking, Kína, 2009. október 31) kínai repülőmérnököt, kibernetikust tartják a modern kínai rakétatechnológia és űrprogram atyjának.
Amerikában tanult a Caltech – en, Kármán Tódor (Theodore von Kármán, született Kármán Tivadar Mihály; Budapest, 1881. május 11. – Aachen, 1963. május 6.) magyar gépészmérnök, alkalmazott matematikus, fizikus tanítványaként, később az egyetem professzora lett. Alapítótagja volt a NASA – Jet Propulsion Laboratory – nak, és tagja volt annak a tudós csoportnak is, aki a II. Világháború után kihallgatták Wernher Magnus Maximilian Freiherr von Braun (Németország, 1912. március 23. – USA, 1977. június 16.) német tudós – t, a német rakétatechnológia atyját, aki később a NASA – nak kezdett dolgozni (és egyebek mellet a Saturn V rakétát köszönhetjük neki az Apollo küldetésekhez).
Qian Xuesen – t az ’50 – es években vélt kommunista kapcsolatai miatt letartóztatták, majd házi őrizetbe helyezték, mert attól tartottak, a megszerzett tudást hazaviszi szülőföldjére. 1955 – ben, 5 évnyi házi őrizet után végül egy fogolycserének köszönhetően sikerült hazavinni Kínába, és dolgozni kezdett a kínai űrprogramon.
1956 – ban létrejött a Nemzetvédelmi Minisztérium Ötödik Akadémiája, mai nevén: a Kínai Repüléstudományi és Technológiai Társaság (CASC). A rakéta- és űrkutatás legnagyobb részét ez az intézmény végzi.
1957. október 4 – én, a Szovjetunió sikeresen útjára indította Szputnyik – 1 – et, az első űreszközt az emberiség történelmében, ami sikeresen földkörüli pályára állt. Ennek hatására Mao Ce-tung elnök kijelentette, hogy Kínának is műholdat kell küldenie az űrbe.
1965 – ben elfogadásra is került a műholdprogram.
A kínai és a szovjet (később orosz) együttműködés első és legnagyobb törése 1960 – ban történt. Politikai és ideológiai nézetkülönbségek miatt egy fajta szankcióként a Szovjetunió kevesebb, mint 3 hónap alatt minden területről kivonta szakértőit Kínából.
Ez erősen visszavette az űrprogram (és minden más) fejlődését, azonban az ismételt együttműködésig eltelt 30 év alatt sem tétlenkedett Kína. Sem Amerika…
Önállósodás – a kínai űrkorszak kezdete – a Jelen alapja
A szovjetek „kivonulása” után, a hidegháború, a hiányos technológia és a gazdasági helyzet miatt ebben a 30 éves korszakban bár lassan haladt az ország a fejlesztésekkel, mégis sikerült saját lábra állniuk és megteremteniük a biztos alapokat a továbbiakhoz.
Kína első, saját, három fokozatú rakétája Chang Zheng – 1 – Hosszú Menetelés néven vált ismerté, ami a szovjet R – 2 ballisztikus rakéta módosított változata és a majdani Hosszú Menetelés rakétacsalád alapja.
Kifejlesztéséhez egyébként a kiindulási alapot a saját, Dongfeng – Keleti Szél, katonai ballisztikus rakétájuk adta. Ennek későbbi verziója a DF – 2 önálló fejlesztés volt, melyet 1964 – ben sikeresen teszteltek. (Felvonulásokon ennek a rakétának az aktuális, legújabban fejlesztett változatát mutatják be)
1970. április 24 – én indult útjára az első kínai műhold.
A műhold az általa sugárzott dalról kapta a nevét. A sikeres felbocsájtás és pályára állás napja a kínai űrtörténelem kezdete.
Később részecskedetektorokat sikerült elhelyezni hasznos teherként néhány felbocsájtáskor és a kísérőrepülési lehetőségek révén a tudósok és mérnökök elsajátították a nagy energiájú részecskedetektorok és a légkörsűrűség – detektorok felépítésének alapjait. Ezek szilárd alapot teremtettek saját projektjük újabb szintjeihez. Rengeteg javaslat született például röntgen teleszkópról, további részecskedetektorokról, egyéb tudományos űrkísérletekről, ám a megfelelő technológia hiányában ennek töredéke sem valósulhatott meg, vagy nem olyan formában, ahogyan szerették volna.
1975 – ben sikerült pályára állítás után visszairányítani egy műholdat, ami a későbbi felderítő műholdak és emberes küldetések egyik legfontosabb technológiai eleme. Ezzel a technológiával egyben lehetőség nyílt a mikrogravitációs, anyag- és élettudósoknak a kísérleteik feljuttatására tovább alapozva a nemzet önállósodását.
1984. április – ban az első távközlési műholdjukat is sikeresen a magasabb, geostacionárius pályára állították, ami mérföldkő volt a belső kommunikáció és műsorszórás szempontjából is.
Továbbá a Dongfeng és Chang Zheng rakétáik fejlesztésein dolgoztak és űrkereskedelmi szempontból, gazdasági okok miatt nyitottak a külvilág felé:
Az első, nemzetközi kereskedelmi indítás 1990. április 7 – én történt. Ez volt az AsiaSat – 1, az első kínai bérfuvar.
Az AsiaSat 1 egyébként egy amerikai műhold volt (Westar 6), ami nem a megfelelő pályán keringett, és a Space Shuttle program keretében visszahozták. Megvette az amerikaiaktól a kínai AsiaSat vállalat, ilyen formában jutott fel végül. Egy brit távközlési és két kínai vállalat volt a megrendelő.
Az emberes küldetéseket azonban a magas költségek, és politikai akarat híján újra és újra törölték, hiába voltak tervek már 1968 – tól ezzel kapcsolatban.
Amerika és Kína közti egyezmény
Ebben a korszakban született egy tudományos és űrkutatási egyezmény 1978 – ban Amerika és Kína között, egyfajta diplomáciai gesztusként Amerika részéről. A két ország közti kapcsolat enyhülése Richard Milhous Nixon (Kalifornia, 1913. január 9 – New York, 1994. április 22) amerikai elnök ’72 – es látogatásával kezdődött. Kínának a technológiára volt szüksége elsősorban, míg Amerika stratégiai érdekből (hidegháború) és a tudományos haladás céljából közeledett az ország felé.
A Landsat földi állomás létrehozásában és egy polgári hírközlés, műsorszóró rendszer kiépítésében segített Amerika az egyezmény megerősítése kapcsán. A két ország egyre kiterjedtebb együttműködése a közös szovjet katonai fenyegetésnek volt köszönhető a ’80 – as évektől. Feltételekkel és nagy fokú bizalmatlansággal ugyan, de a tudományos cserék egész sokáig zajlottak, még a hidegháború után is.
Újrakezdés, tajkonauták és a többi
A hidegháború végével (a berlini fal leomlása) és a Szovjetunió felbomlásával újra felvette egymással a kapcsolatot Kína és Oroszország. Az orosz gazdaság súlyos nehézségekkel küzdött, így technológiát és szakértelmet adott el ismét Kínának a ’90 – es évektől.
Az ismételt együttműködés hozta el végre Kína emberes űrrepülési, a Shenzhou programjának a megvalósulását. 1992 – ben indították újra a projektet hivatalosan, melynek célja, hogy 10 éven belül embert küldjenek a világűrbe. Oroszország ismét megkezdte a kínai tudósok, mérnökök speciális képzését, e mellé társult a tajkonauták képzése is, és a technikai segítség az űrruhák és a Szojuzhoz hasonló űrhajók tervezéséhez, építéséhez.
A kapcsolat gyümölcsöző: Oroszország bevételhez jutott, Kína űrprogramja pedig rohamos fejlődésnek indult. Számos kormányzati megállapodás is született például a mélyűri kutatások, műholdas navigáció, űrszemét megfigyelése, stb terén, melyek mai napig tartanak, és kiegészültek.
1993. április 22 – én jött létre a CNSA – Chinese National Space Administration, a Kínai Nemzeti Űrügynökség.
Az ügynökség elsősorban a polgári űrprogrammal, nemzetközi űrpolitikával és ezek vonzataival foglalkozik. A fejlesztést és a gyártást a CASC – China Aerospae and Technology Corporation állami vállalat végzi a hadsereg irányítása alatt.
De, vissza a Shenzou – hoz, azaz az Isteni Hajó – hoz, ami a Szojuz orosz űrhajókhoz hasonló felépítéssel lett tervezve és megépítve.
Az első kínai űrhajó az 1999. november 19 – én indult Shenzou – 1 személyzet nélkül, 14 – szer megkerülve bolygónkat. Őt még 3 társa követte ugyanígy különböző teszteket végrehajtva (a Shenzou – 2 – t élő állatokkal indították) a repülések során, míg végül:
2003. október 15 – én sorra került az első emberes űrrepülésre a Shenzou – 5 – el. Ezzel Kína lett a harmadik nemzet, aki embert küldött a világűrbe.
Az első tajkonauta Yang Liwei (Kína, 1965. június 21 – ) űrhajós, vadászpilóta több, mint 21 órát töltött „odakint”, 14 – szer megkerülve bolygónkat, kisebb tudományos feladatokat elvégezve, majd sikeresen landolt visszatérő moduljával Mongóliában.
Ezután már a csillagos ég sem volt határ.
2005 – ben már 5 napos küldetése indult 2 tajkonauta, és 2007 – ben Kína első holdszondája a Csang’e 1 Hold körüli pályára lépett. 2008 – ban megtörtént az első űrséta, 2012 – ben az első kínai űrhajósnő is küldetést teljesített.
Wolf – módosítás, a kínai – amerikai kapcsolat vége
Mindezek közben a hidegháború után, a ’90 – es évek közepétől kezdett elharapózni a viszony Amerika és Kína közt. Volt egy időszak, amikor sorozatosan felrobbantak az amerikai műholdak a kínai hordozó rakétákon. Ez magával vonta az amerikai mérnökök Kínába küldését kivizsgálás céljából, ami aztán odáig vezetett, hogy érzékeny adatokat osztottak meg a rakéták pontosságára, megbízhatóságára vonatkozóan. Kína űrprogramja pedig része a a katonai rakétaprogramnak is, így ez sértette az amerikai nemzetbiztonsági érdekeket.
Ennek vizsgálatára létrejött a Cox – bizottság 1999 – ben. A vizsgálódás eredménye szerint Kína az elmúlt időszakban jelentős mértékben tett szert az amerikai rakéta- és űrtechnológiákra, amik nagy mértékben javították a katonai, hírszerzési képességeit, mindemellett a nukleáris fegyverek terveinek ellopásáról is szó esett.
A Cox jelentés bár titkosított volt, nyilvánosságra hozták.
Első lépésként Amerika a műhold technológiát az ITAR, Külforgalmi Fegyverszabályzat alá rendelték. A szervezet sokkal szigorúbb ellenőrzést, megfigyelést és jóváhagyást követelt. Ezzel gyakorlatilag ellehetetlenítették az amerikai – kínai kereskedelmi műholdindítási együttműködést.
2011 – ben pedig létrejött a Wolf – módosítás, amely kimondja:
Tilos a NASA – nak és az USA Fehér Ház Tudományos Politikáért Felelős Hivatalának (OSTP) kormányzati forrásokat használnia közvetlen, kétoldalú együttműködés céljából a kínai kormánnyal vagy kínai tulajdonú cégekkel.
Az egyezmény röviden: lezárta a kapcsolatot a két ország között. Az amerikai tudományos konferenciákon, projektekben innentől kezdve Kína csak akkor vehetett részt, ha az FBI igazolta: nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot.
Kínát kizárták az ISS nemzetközi programjából is, ami elvezetett: a Tienkung – ig.
Kínai Űrállomás, Hold, Űrverseny
A stratégiai partnerség az oroszokkal szorosabbra fűződött a nyugati szankciók hatására, később ehhez még hozzájárult az ukrajnai háború is. Ma már egyenrangú partnerek közös tervekkel: mélyűri felfedezések, Holdkutató Állomás, stb.
2011. szeptember 29 – én már útnak is indította Kína első kísérleti űrlaboratóriumukat a Tienkung – 1 – et (Mennyei Palota – 1). Novemberben már sikeresen dokkolt hozzá egy személyzet nélküli Shenzou űrhajó. 2016 – ban utánaküldte az újabb modult, a Tienkung – 2 – t. Ezek a tesztállomások azóta vissza lettek irányítva és elégtek a Föld légkörében, nagyobb darabjaik pedig a Csendes – Óceánban landoltak (a Tienkung – 1 ellenőrizetlenlenül tért vissza).
2013 – ban először, landoltak pilóta nélküli űrhajóval a Holdon. 2019 – ben pedig sikeresen landoltak elsőként a Csang’e – 4 szondával a Hold általunk nem látható, túlsó oldalán.
Második nemzetként 2020 – ban a Mars felszínére sikeresen eljuttatták a Zhurong mars járót. Ugyanebben az évben negyedik országként mintákat hoztak a Holdról. 2024 – ben pedig a Hold túlsó oldaláról is, elsőként.
2021 – ben pedig megkezdődött a Tienkung Űrállomás moduljainak felbocsájtása, amely 3 modulból áll. A másik 2 modult 2022 – ben csatolták a főmodulhoz.
Folyamatos emberi jelenlét az űrállomáson 2022. június 5 – e óta van 3 fővel, kivétel ez alól a legénység csere időszaka, amikor 6 fő tartózkodik az állomáson. A küldetések 6 hónaposak szoktak lenni egy – egy legénységnek. Bár kész van az űrállomás, tervezik bővíteni, és pályájára egy űrteleszkópot is küldenének a tervek szerint 2026 – ban, ami karbantartás céljából dokkolhat az állomáshoz is.
Az elmúlt évek alatt Kína a legtöbb indítást végző országok közé emelkedett. Tudományos publikációik az űrszektorban ugrás szerűen megnőttek. A Hold meghódítását hasonló koncepcióval tervezik, mint az Apollo – programban volt. A célt 2030 – ra tűzték ki.
A kínai űripar rohamos fejlődésével újabb űrverseny van kialakulóban. A két főszereplő ezúttal azonban Amerika és Kína.
Be a Nerdy Bird!
