LYRIDÁK

C/ 1861 G1 Thatcher üstökös darabjai

Az üstökös egy olyan égitest, amit jég és por alkot. A Naphoz közeledve annak hője/sugárzása kezdi el olvasztani magját, aminek hatására gázok szabadulnak fel. Ez és a leszakadó porszemcsék alkotják az üstökös csóváját, fényét. A bennük lévő ilyen módon felszabadult anyagok meg a csóva színét. A testet elhagyó darabok a meteorok (amíg nem érik el a Föld légkörét, tehát az űrben vannak, addig meteoridák – nak hívjuk őket). Nevüket a radiánsuk – hoz eső csillagképről kapják, nem a szülőtestükről. Vagyis a látszólagos kiindulási pontjuk amelyik csillagkép felől látható, annak a nevét kapják meg. Általában.

A Lyridák az egyik legrégebben megfigyelt és lejegyzett, általunk ismert meteorraj: a kínai csillagászok már időszámításunk előtt 687 – ben megfigyelték őket, ám hivatalosan csak 1835 – ben készült feljegyzés róluk. A Lyridák szülőteste a C/1861 G1 (Thatcher) nevű üstökös törmelékéből jött létre, amelyet A. E. Thatcher amatőr csillagász fedezett fel 1891. április 5 – én. 415 évente tér vissza körülbelül. Legutóbb 1861 – ben járt hozzánk közelebb, ismételt felbukkanása 2283 környékén várható.

A Lyridák meteorrajra jellemző a fényességük. Az ionizált gázok miatt hosszabb ideig megmaradó fénycsíkot húznak maguk után, és az úgynevezett tűzgömbök előfordulása is gyakori.

A Lyra, avagy a Lant – csillagképben van a radiánsuk. Könnyű megtalálni a tiszta, éjjeli égbolton, ugyanis a csillagkép legfényesebb csillaga a Vega. Ebben a csillagképben található az M57 Gyűrűs – köd, a legismertebb planetáris köd.

A Lyridák maximuma általában április 3. hetének vége felé van. Szabad szemmel észlelhető, éjfél után, leginkább a hajnali órákban. Optimális minél kevésbé fényszennyezett helyről kémlelni az égboltot. És minél többet kívánni, ha megpillantjuk őket. =)

Tiszta eget, Mindannyiunknak!

Be a Nerdy Bird!