Év végén volt egy kisebb összesítőm, egy fajta széljegyzet arról, hogyan is jött BoBó, mi történt aznap, amikor indult és néhány címszó arról, miket is köszönhetek neki. Nagyon nem ismételném magam, ITT olvashatod.
Furcsa megállni, hátradőlni és végigvenni az elmúlt egy évet. Mintha évek, életek teltek volna el. Mind a saját, mind a weboldal életben. Ez ilyen, vegyesvágott visszatekintés lesz. Néhány eseményt kizárólag a weboldal létének köszönhetek, és néhány embert is. Kellenek a friss témák, ötletek, kell a folyamatos mozgás, tapasztalás, amihez ki kell mozdulni, új, régóta vágyott, semmiből jött dolgokat kipróbálni.
Például:
– sosem fotóztattam volna magamat
– nem megyek Pestig fát csiszolni (Zero Waste Workshop – Tetovált Asztalos), amikor itthon is ezt teszem
– nem biztos, hogy lett volna teleszkópom (hacsak rám nem szakad a bank)
– nem szántam volna ennyiszer időt arra, hogy önmagamat vizslassam
– nem szántam volna rá figyelmet, és nem lett volna ekkora türelmem, számomra irreleváns dolgokat végighallgatni, amik tőlem nagyon távol álló emberek minden napjait teszik ki
– nem lettek volna olyan írásaim sem, amik felkerülhetnek tudományos oldalakra
– és a többi
Tele a polc emlékekkel, eseményekkel az elmúlt 1 évből, mindet nem sorolom fel. Némelyikről csak eztán fog cikk születni, némelyikről talán soha, vagy x idő múlva jön el az idejük.
BoBó kiváló táptalaja a fejlődésnek: ugyanúgy a tudományos – furmányos oldalról, mint az élet kis és nagy dolgain elmélkedősről. Ő az én Kalandmesterem én meg az övé. =)
Mjó, hát ezt a titulust csak a szerepjátékos társadalom ismeri.
Kalandmester (KM)/Dungeon Master (DM) az a személy, aki végigvezeti a csapatot a történeten, amit ő talált ki, és/vagy a játékosai. Együtt formálják az egész történetet, viszik messzire, vagy mennek még inkább a mélyére.
This is the Beginning of the Beautiful Friendship
Túléltem egy fotózást. Szín józanul… Ez nálam nagy szó.
…
Mármint a fotó alanyának lenni, nem józannak =D
Szép kollaboráció született, és egy értékes embert ismerhettem meg. Nem emlékszem, hogyan is indult a mi kommunikációnk Timivel. Megfordult a fejemben, hogy visszakeresem, de feleslegesnek találom, így azóta sem tettem meg. Hogy a képei, vagy versei… Mert verseket is ír. =)
Akad néhány fotós ismerősöm, de akkor valamiért hozzá húzott a szívem arra a gondolatra, hogy képeket szeretnék a tetoválásaimról, mert egy félig kész cikkem van a tetoválás témában (EZ ni). Imádta az ötletet, idővel összefésültük az ő egyik koncepciójával. Maga a fotózás több, mint 6 hónapot váratott magára, viszont minden mellettünk volt aznap.
Tiszafüred – Augusztus 20. Kora délelőtt nehéz esőfelhők, szemerkélő eső, jó idő, alig néhányan a strandon. Később a nap is kisütött, az emberek is megérkeztek, de addigra végeztünk is. Rengeteg mindenről beszélgettünk és olyannyira egy hullámhosszon vagyunk, hogy ki merem jelenti: barátság született.
Az a fajta, ami nem minden napos/hetis kommunikációs, mégis ugyanott tudjuk folytatni, egymás szavába vágva, ahol előzőleg abbahagytuk.
Jövőre meg: lagzizunk. Én az övén. =)
Hazai alkotók
CROOOCUS Zsófit is BoBó – nak köszönhetem. Közös legnagyobb szerelmünk a világűr. A nagy, személyes találkozásunk még várat sajnos magára, de ami késik nem múlik. SmoozY – nak köszönhetően van velem fizikailag BoBó. A Tetovált Asztalos megismerése is BoBó érdeme. És van még a tarsolyomban, de mindent és mindenkit nem lövök le, lesznek cikkek szép lassan. =)
Keresem az oldalhoz és szívemhez passzoló alanyokat folyamatosan, most már abszolút tudatosan, ezen célból.
Barátok – Idegenek – Munkahely
A Bolyongó részhez belőlük, általuk nyertem, nyerem a legjobb, elgondolkozni való témákat.
Azt hiszem, a munkahelyet kimaxoltam, nincs új a nap alatt. Újra és újra az emberek ugyanazokat a köröket futják, nem mutatnak újat, esetleg arról tudnék írni, milyen típusú idő -, érzelem – és eseményhurkokat állítottak fel maguknak, de ezt általánosságban is össze tudom szedni, ha késztetést érzek rá.
Meglepetés onnan azonban egy barátság. =) Hihetetlenül építő jellegű, energetizáló, és tart ameddig tart, élvezzük minden pillanatát, álarc nélkül, egy ideje falak nélkül. Teljesen új, sosem volt élmény, mivel a Besztivel sose éltünk egy városban, így most tudom először milyen az, ha egy nagyonnagyonnagyon hasonszőrűvel bármikor találkozhatok.
Besztiék által a Csodababa tanított leginkább. A világról, a rácsodálkozásról, a pillanatban élésről, és a már nem mumus gyermek témáról. Besztiék pedig a következetes gyermeknevelés élő, működő, tökéletes példái lettek számomra.
Idegen az utcán, tömegközlekedésen, boltban. Néha el – elkapok egy beszélgetést, egy mozdulatot, ami elindít valami agyalást. Vagy a velük való interakcióból születik valami.
Törpe
Hát… ő sem lenne. Mivel, azonban a világűr a központi téma leginkább a Bolygó rovatban – ami az oldal erőssége, húzóereje – adta magát, hogy márpedig beszerzem életem első teleszkópját, hiába egy brutálisan fényszennyezett városban élek. Besztiéknél voltam, amikor megrendeltem. Azzal a kikötéssel, hogy ha Medvebocs idimamija át tudja venni, mert esetleg hóm offiszban lesz még, csak akkor rendelem meg. Ha nem, akkor el van felejtve 2022 – re. Hóm offisz volt. Törpe érkezett. Tudod mikor?
2022. 07.12
Tudod mi történt aznap?
Megjelentek a James Webb Űrteleszkóp által készült első bemutatásra szánt képek. =)
Törpe miatt került eddig fel néhány égi objektumos cikk az oldalra. És még fog is… Hogy mit jelent és mit tanított, ITT olvashatod. Életem cikke ilyen témában azt hiszem.
Planetology – Agóra
Nem, itt sem tudom, hogyan történt a kapcsolat felvétel, egyszer csak lett a Planetology tudományos szakportállal. Egyszer csak kiderült, hogy a debreceni Agóra Tudományos Élményközpont csillagásza az, akivel beszélek. Tudod, a jógázó Jedi Csillag – Ász, aki egyszerre több helyen van egy – egy bemutató alkalmával, és… Hát, menj el egy ilyen távcsöves bemutatóra és megtudod a többit. =)
Meg a Kutatók Éjszakájára országszerte bárhová. Meg az ilyen élményközpontokba, csillagvizsgálókba. Ott a pesti CSOPA Élményközpont például, amit nagyon ajánlani tudok.
Az Agóra többször is játszóterem volt; ott bújok el a világ elől arra a néhány óra kukkerolásra, amikor garantáltan (már, amikor egyedül megyek…) semmi és senki nem vonja el a figyelmem. Menedékem.
Böszörményben a Bakonyi Csillagászati Egyesület Tapintható Univerzum és gyermek rajzpályázat kiállításának keretében kezet foghattam az első magyar űrhajóssal, Farkas Bertalan nyugalmazott dandár tábornokkal.
Ideje meglesnem lassan, megvan e még a fa, amit ültetett. Egyébként itt és ekkor született meg a Tetoválás cikk tudományos része, egy kávézóban a rendezvény előtt.
Saját cikkek szakportálokon – A legnagyobb büszkeség
Hát, amúgy na. Számomra ezek a legnagyobb dolgok az oldal eddigi történetében. Főleg, hogy semmi edukációm tudomány terén.
Tudod, hogyan született az egyik cikk? Egy könyv (The Prox Transmissions) és egy sorozat (X – Akták) adta szinte egyszerre, szimultán az ötletet.
Talán tavaly májusban. Akkor még fogalmam nem volt arról, hogy bármit is kezdek vele TSS téren. Végül, ilyen vissza a feladónak módon elküldtem az ihlet adónak angolul decemberben, és januárban megjelent az oldalukon (HERE it is). Elvileg a NASA által is finanszírozott STEM programja keretében működik a The Starset Society, de hiteles infóval nem tudok szolgálni, úgyhogy nem élem bele magam. Annyira…
A másik onnan jött, hogy szerettem volna meteorkövet. Nagyon nem kellett kutakodnom, mert elsőre megvett a Campo del Cielo. Annyi idős lehet, mint a mi galaxisunk. Medálként lóg bőrszíjon a nyakamban, mióta megvan. Adta magát a dolog, hogy írjak róla. A róla szóló cikk megjelent a Planetology oldalán is. ITT ni.
Mindezek előtt azonban december 22 – én a Planetology partnerlistájára került a Bolygón Bolyongó. Ildomos volna nekem is ezt jeleznem valahol az oldalon, jut eszembe.
És amúgy egyszer majdnem BoBó is elszállt. Vagyis azt hittem, hogy elszállt, ami arra figyelmeztetett, ne ragaszkodjak hozzá sem, ha már ezt az elengedős dolgok okítom (ITT volt róla szó).
Egyszerűen imádok tanulni általa, fejlődni, fejleszteni magam, folyamatosan ébernek lenni, figyelni a nagyvilágot, miből mi fakadhat. Milyen történet, milyen fejlődés, tudományoskodás, amiket idevethetek élő példaként arra, hogy kellő alázattal (ez a legfontosabb szerintem), odafigyeléssel megtalálhatjuk a saját utunkat ebben az általunk teremtett zord világban anélkül, hogy bármitől is megfosztanánk egymást, kizsigerelnénk Kis Kékünket. Tökéletes szimbiózisban élve mindennel.
És talán hajlandóak leszünk elhinni végre:
Mi teremtettük a Jelent, mi teremtjük a Jövőt.
Hogy aztán a következő év überelni fogja – e ezt az elsőt… egyáltalán kell – e neki. Alig várom, hogy kiderüljön! =)
[…] BoBó egy éves […]