828 millióan alszanak el éjjel éhesen: Így dolgozik a tudomány a globális élelmiszerhiány megoldásán
Írta/by: Rhodilee Jean A Dolor
eredeti cikk/original article: http://thestarsetsociety.org/828-million-sleep-hungry-at-night-heres-how-science-is-working-to-solve-the-global-food-shortage/
Antonio Guterres ENSZ-főtitkár ( Egyesült Nemzetek Szervezete – United Nations – UN ) a júniusban Berlinben tartott nemzetközi élelmiszer-biztonsági konferencia résztvevőinek küldött videóüzenetében arra figyelmeztetett, hogy a világ katasztrófa előtt áll a súlyosbodó globális élelmiszerhiány miatt.
Guterres szerint az éhezési válság súlyosbodhat, és a jelenlegi élelmiszer-éhségproblémák 2023-ban globális élelmiszerhiánnyá válhatnak.
„Valós a veszélye annak, hogy 2022-ben többszörös éhínségeket hirdetnek ki. És 2023 még rosszabb is lehet” – mondta, figyelmeztetve, hogy Ázsiában, Afrikában és Amerikában hatással lesz a betakarításra a műtrágya- és energiaárak emelkedése.
„Egyetlen ország sem lesz immunis egy ilyen katasztrófa társadalmi és gazdasági következményei ellen.”
Guterres figyelmeztetését a Világélelmezési Program ( World Food Program – WFP) adatai támasztják alá, ami a legnagyobb humanitárius szervezet, amely világszerte élelmiszersegélyt nyújt. A WFP szerint akár 828 millió ember feküdhet le éhgyomorral éjszaka. Az élelmezésbiztonsággal szembesülő emberek száma is növekszik, a 2019-es 135 millióról 345 millióra.
A Föld felmelegedése befolyásolja az élelmiszerellátást
Számos tényező okozza az élelmiszer-ellátás bizonytalanságát és az éhséget, de a bolygó felmelegedési hőmérséklete jelentős mértékben hozzájárul. A WFP szerint az éghajlatváltozás, amely gyakoribb és intenzívebb szélsőséges időjárási eseményeket okoz, a globális éhezés egyik vezető oka.
2020-ban például az olyan szélsőséges éghajlati események, mint az árvizek, viharok és aszályok, 15 országban voltak az akut éhínség fő okai.
„A szélsőséges éghajlati viszonyok szabálytalan csapadékmintákat és vetési időszakokat, kártevőfertőzéseket, betegségeket és intenzív hőmérsékletet idézhetnek elő” – mondta a WFP.
„Ezek a stressztényezők mind a növényeknek, mind az állatállománynak ártanak, és annyira bizonytalanná teszik a megélhetést, hogy a legkisebb zavarok is súlyos éhséghez vezethetnek.”
A Nature food folyóiratban 2021 novemberében megjelent tanulmányban Jonas Jägermeyr, a NASA Goddard Űrkutatási Intézetének munkatársa és munkatársai azt vizsgálták, hogy az éghajlatváltozás hogyan befolyásolhatja a világ főbb növényeit a jövőben.
Az elemzés kimutatta, hogy már 2030-ban az előrejelzések szerint a kukoricatermés 24 % – al csökken a földmelegítő üvegházhatású gázok kibocsátása miatt. A kutatók szerint a klímaváltozás a szójabab és a rizs terméshozamát is csökkenti.
„Az eredmények a kukorica, a szójabab és a rizs terméshozamának markánsan pesszimistábbra utalnak az eredeti együtteshez képest. A századvégi kukorica átlagos termőképessége +5%-ról -6%-ra (SSP126) és +1%-ról -24%-ra (SSP585) tolódott el – ami a melegebb éghajlati előrejelzésekkel és a terménymodell javult érzékenységével magyarázható” – számoltak be a kutatók.
Tudomány és élelmezésbiztonság
Az éghajlatváltozás okozta szélsőséges időjárási események gyakorisága és intenzitása közepette a kutatók az élelmezésbiztonság javításának módjait kutatják, mivel a szélsőséges hőség, az elhúzódó aszályok és az áradások veszélyeztetik a növénytermesztést és az élelmiszerellátást.
A Plant Physiology című folyóiratban szeptember 22-én megjelent tanulmányban a Boyce Thompson Intézet és a Cornell Egyetem kutatói a paradicsom molekuláris mechanizmusát vizsgálták, amely lehetővé teszi a gyümölcs virágzását, ha nem jut elegendő vízhez.
Carmen Catalá, a BTI és a Cornell-i Integratív Növénytudományi Iskola (SIPS) munkatársa és munkatársai számos vízstresszben szerepet játszó gént tudtak azonosítani. Az eredmények keményebb gyümölcsfajtákhoz vezethetnek, amelyek túlélik az ellenséges környezetet.
„Most már elkezdhetjük kiválasztani azokat a jelölt géneket, amelyek segíthetik a nemesítőket olyan gyümölcsök kifejlesztésében, amelyek alkalmazkodni tudnak az aszályos körülményekhez, és nem csak a paradicsomot, hanem általában a szőlőt, almát és általában húsos gyümölcsöket is. Ez ezeknek az adatoknak a hosszú távú lehetséges alkalmazása” – mondta Catalá. A kutatók azt mondták, hogy egy módszert is felfedeztek, amellyel a paradicsom ellenállóbbá válik a jövőbeni vízi aszályokkal szemben.
„Amikor elvetettük a kezelt növények magjait, azt találtuk, hogy a stresszes paradicsom palántái jobban felépültek a vízstresszből, mint a kontrollparadicsomokból származó palánták”
– mondta Philippe Nicolas, a BTI kutatója.
Egy másik tanulmányban, amelyet a Plant Molecular Biology június 22-én tettek közzé, a RIKEN Fenntartható Erőforrás-tudományi Központ kutatói azt is megvizsgálták, hogy a növények hogyan képesek ellenállni a hőstressznek annak érdekében, hogy a növények ellenállóbbá váljanak a globális felmelegedéssel szemben.
Motoaki Seki és munkatársai salátát és lúdfüvet használtak kísérleteikben arra a következtetésre jutottak, hogy ha etanolt, egy közönséges alkoholt alkalmaznak a növényekre a hőhatás előtt, azok jobban tolerálják a hőstresszt. „A kémiai alapozás biztonságos szerek felhasználásával, amelyek rugalmasan aktiválhatják a kedvezőtlen körülményekre adott adaptív szabályozó válaszokat, a stressz-adaptáció genetikai fejlesztésének kiegészítő megközelítése” – írták a kutatók.
A szaúd-arábiai Abdullah Király Tudományos és Technológiai Egyetem (KAUST) kutatói arra is módot találtak, hogy javítsák a növények szárazsággal és sótartalommal szembeni tűrőképességét. A módszer javítja a növények növekedését, hozamát és tápértékét is.
A Metabolic Engineering – ben márciusban közzétett tanulmányban Juan Moreno, a KAUST munkatársa és munkatársai azt találták, hogy a karotinoid útvonal egyetlen génjének paradicsomba történő bejuttatása akár 77 százalékkal növelte a gyümölcstermést, és 20 százalékkal a gyümölcs béta-karotin tartalmát.
„Eredményeink megnyitják az utat a növények új generációjának kifejlesztéséhez, amelyek egyesítik a magas termelékenységet és a megnövekedett tápértéket a klímaváltozással összefüggő környezeti kihívásokkal való megbirkózás képességével” – írták tanulmányukban a kutatók.
Egyéb éhséget okozó tényezők
Míg az éghajlatváltozás nagymértékben hozzájárul a világ éhezéséhez, érdemes megjegyezni, hogy vannak más kulcsfontosságú tényezők is. A logisztika például olyan probléma, amely nagymértékben befolyásolja az emberek élelmiszerhez jutását. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) szerint a fogyasztásra előállított összes élelmiszer 14 százaléka elvész, mielőtt eljutna a fogyasztókhoz.
Az UNEP fenntartható élelmiszer-hideglánc-jelentése szerint a fejlődő országok évente 144 millió tonna élelmiszert takaríthatnak meg, ha ugyanolyan szintű élelmiszer-hideglánc-infrastruktúrával rendelkeznek, mint a fejlett országokban.
Más tényezők, amelyeket a WFP a globális éhezés mozgatórugóiként említ, a konfliktusok és a szegénység, amelyek kompetens politikai beavatkozást igényelnek.
Lehet, hogy a tudomány nem találja meg a választ ahhoz, hogy megetesse a milliókat, akik éjszaka üres gyomorral alszanak. Mégis szerencsés, hogy a kutatók olyan megoldásokat keresnek, amelyek a világ élelmezésével kapcsolatos elsődleges aggodalmat – az elegendő élelmiszer előállításának biztosítását kezelik.
Az élelmezési rendszer irányításának átvétele
A kormányok és a vállalatok nagy beruházásokat hajtanak végre a mezőgazdaságban, és olyan rendszereket dolgoznak ki, amelyek hatással vannak a gazdákra és a fogyasztókra.
Hollandiában a holland kormány felvásárolja a gazdálkodókat, hogy beszüntesse az állattenyésztést, csökkentse az állati hulladékok nitrogén-kibocsátását. Kína más országok termőföldjeit is felvásárolja. 2020 elején a kínai cégek már 192 000 mezőgazdasági hektárt birtokolnak az Egyesült Államokban 1,9 milliárd dollár értékben.
A nagyvállalatok szintén monopolizálják az ipart és központosítják az élelmiszertermelést. Jelenleg például a globális piacon a vetőmagok 60% – át csak négy vállalat ellenőrzi.
Sajnos a gazdálkodók és az élelmiszer-fogyasztók nem mindig profitálnak abból, hogy a kormányok és a nagyvállalatok átveszik az irányítást az iparág felett. A holland gazdálkodók tiltakoznak a kormány lépése ellen, azt állítva, hogy ez sokukat kivonja az üzletből.
A külföldi termőföldvásárlások is mesterségesen növelhetik e földek értékét, ami megfosztja a helyi pályakezdő gazdálkodókat attól, hogy ezeket a földeket megműveljék.
A monopólium és a központosított működés emellett a lakosság nagy részét nagymértékben a nagy, központosított gazdaságokra támaszkodik, így a hangsúly eltolódik a kistermelőktől.
Az UNEP szerint az állatállomány ipari termelése elősegítheti az antimikrobiális rezisztenciát.
A nagyüzemi gazdálkodás a peszticidektől való függéssel és a talaj leromlásával is összefügg, ami tovább veszélyeztetheti az élelmezésbiztonságot és az emberi egészséget.
„Nagy mennyiségű műtrágyát és növényvédő szert használnak fel a mezőgazdasági hozamok növelésére, és az emberek az elfogyasztott élelmiszereken keresztül ki lehetnek téve ezeknek a potenciálisan mérgező rovarirtó szereknek, ami káros egészségügyi hatásokat eredményezhet.”
A vetőmagok és növények szabványosítása ugyancsak profitot hozhat termelőiknek, de a végfelhasználók számára is újabb problémákat eredményezhet.
„Ez az élelmiszerek és az erőforrások nagyon kiegyensúlyozatlan ellenőrzését eredményezi” – magyarázta a non-profit Non-GMO Project.
„Ez a monopolizálás azt jelenti, hogy élelmiszerrendszereink – és az általuk támaszkodó ökoszisztémák – korlátozott számú növényen alapulnak. Minél inkább támaszkodunk erre a korlátozott számú termésre, annál inkább kötődik a sorsunk az övékhez. Mivel a gyomirtószer-tűrő és kártevő-rezisztens növények hatékonysága kudarcot vall, eljött az idő, hogy diverzifikáljuk élelmiszer-rendszerünk portfólióját.”
