Megfagyott idő
Hogy voltak-e szirénák? Már senki sem mesélheti el.
Ha voltak is, hangjait a rémület démonai falták fel.
Furcsa tárgy zuhant az égből,
Senki sem gondolta, hogy halál születik a fényből.
A nehéz-gomolygó füst, gomba alakot öltött,
Enola Gay – re pedig a Nagyhatalom ezred ennyit sem költött.
„Ez csak a kezdet!” súgta a beteg szél,
Alig három nap múlva máshol szűnt meg ugyanígy a lét.
De, vissza az elsőhöz, hol már csak a régi iparkamara csonka teste elmélkedhet,
Minden mást a természettel karöltve, szorgos kezek évek alatt felépítettek.
Az atom-dóm az egyetlen, ami emlékeztet,
S a múzeum, hol ezer élet tárgyai hevernek.
Egy vitrin őrzi a megfagyott időt,
Nem tagadhatják a csodás malőrt…
„Moeris.” olvasom a zsebóra számlapján a betűket,
A város nagyjából fél perccel negyed kilenc után szűnt meg.
Minden nap az újjászületést és a felemelkedést hirdetik,
Még Sadako nincsezer darvai is a bosszúszomjast kérlelik.
De, eljön egy adott nap minden évben egyszer,
Nagyjából negyed kilenc után fél perccel.
Némán emlékezünk a fényből születő halálra,
Moeris mutatója visszaugrik, miközben letisztul számlapja.
Az atom-dóm iparkamarává lesz, s eltűnnek az új házak,
A papír nincsezer darvak kicsi Sadako – vá válnak.
Majd ismét elég minden, felperzseli a fény,
Főnixet játszik a csalfa – vak remény.
S a már jégidőbe zárt szellemtelen helyre,
Csak egy dolgot adhat az újkor embere…
Örömmel nyújtom át lelkem egy darabját,
Mert e régi-szörnyű tett bosszúért már nem kiált.
/2009.08.21/
De, mire gondolhatott a költő?
1945. augusztus 6 – án és 9 – én dobták le a világ első atombombáit Hiroshimára és Nagasakira.
Hiroshima az ismertebb. Ő volt az első. Little Boy – ra keresztelték az urán töltettel bíró bombát, és Enola Gay – re a B – 29 – es bombázót a pilóta édesanyja után.
Nagasaki bombája a Fat man nevet kapta. A második katonai célpont nem Nagasaki lett volna eredetileg, hanem a katonai ipari komplexumokkal bíró Kokura városa. Ám kedvezőtlenek voltak az időjárási viszonyok, ráadásul az előző napi gyújtóbombázás füstje is bezavart. Alkalmatlanná vált a város, mint célpont. A távolság döntött, az üzemanyag. A pilótának a bomba ledobása után vissza is kellett térnie. Nagasaki, a keresztény japánok, katonailag jelentéktelen városa így lépett elő fő célponttá.
Hiroshimában, a robbanás középpontjában az egyetlen épület, aminek a váza megmaradt, az iparkamara kupolás épülete volt. Az egyetlen, amihez nem nyúltak, meghagyták mementónak. A világörökség része. Atomdóm.
A vele szemben lévő kis szigeten épült egy emlékmúzeum, ahol emléktárgyakat, képeket őriznek. Az egyik ilyen – nem az egyetlen – tárgy egy zsebóra: Moeris a márkája. A becsapódás pillanatában állt meg.
A Seiko japán óragyár egy 3,1 méter magas órát adományozott a múzeumnak. A rendes idő mérése mellett számolja az első atombomba ledobása óta és az utolsó, napjaikban is tartó nukleáris kísérletek óta eltelt napokat.
A múzeum egy szegletét darvak százai, ha nem ezrei lepik el. Ezek Sadako darvai. Sasaki Sadako 13 éves volt, amikor a bomba által sugárzás érte.
Van egy legenda Japánban, miszerint ha ezer darvat hajtogatsz, és mindegyiknél ugyanazt kívánod, a kívánság teljesül.
Sadako hajtogatni kezdett, és minden egyes madárnál azt kívánta: gyógyuljon meg.
Nem jutott el az ezredik papírmadárig. A sugárzás legyőzte a szervezetét. A látogatók hajtogatnak helyette, neki, érte, a világért, a békéért, a megbocsájtásért.
Örök seb ez – sok egyéb mellett – történelmünkben, Anyaföldünk testén. Minden oldaláról tanulságos mindannyiunknak.
Akkor, most és mindörökké.
A MANHATTAN TERV
Amennyiben tetszett a cikk és van Instagram fiókod, kérlek nyomj egy szívet visszajelzésként az alábbi posztra. =)
