Under Pressure

1,5 hónappal ezelőtt 3 pocoktól búcsúztunk alig 5 nap alatt. Családtagok. Minden napjaink szeretet gombócai.

Minden pocok egyedül élt, sosem kerültek kontaktba egymással, és nem nyúltunk egyik után a másikhoz kézmosás nélkül. Egy pocokról nem tudni, mi vitte el, másik kettőnek teljesen más, nem elkapható problémája volt.

Előtörténet

A sort Zizi, szülőm 1 év pár napos pocka indította. Tályog volt a füle alatt, kitisztította hozzáértő egzotikus állatorvos. Az első gyanú, hogy fülgyulladásból keletkezhetett. Aztán, amikor továbbra is be volt dagadva neki (persze kisebb mértékben), de nem jött folyadék a területről, valami komolyabbra terelődött a dolog. Nem derült ki a konkrét ok. Zizi műtét közben eltávozott, leállt a szíve.

Mind eközben Bocs állapota romlott hirtelen. Néhány nap múltára kaptunk időpontot az állatorvoshoz, ahol kiderült, daganat van a hasánál, áttétes. Műthetetlen, ha műthető is lenne, nem lenne elég erős hozzá. Otthon maradtam vele néhány napot, szépen erősödött is, így reméltem, még odébb van a búcsú. Az együtt töltött pár napunk volt az utolsó. Munkába menet még találkoztunk, megette a gyógyiját és napközben valamikor az Örök Szotyimezőkre távozott.

Éppen Bocs ITT olvasható történetét szerettem volna lezárni aznap, amikor a következő tragédia rúgott mellkason: Shackallor, az utolsó akcióhős tragikus hirtelenséggel elhunyt. Shackallor semmi jelét nem mutatta betegségnek, bajnak, fájdalomnak. Előző nap, Bocs halálakor még rajtam nasizott a kicsi. Másnap eltemettem Bocsot, és erre érkeztem haza. ITT olvashatod Shackallor történetét.

A lecke

Azt gondoltam, Bocs halálának nagy leckéje az lesz, hogy döntenem kell, mikor kell távoznia közülünk. Hogy látnom kell, mi az a pont, amikor már ő hiába akar, csak szenved. És végül is, milyen jogon írnám én felül az ő akaratát? Vagy, milyen lelkiismerettel hagyjam szenvedni?

Bocs tanítása végül az ajándék volt. Ajándék, amiért nem lehettem anno Sir Gombóc mellett, amikor eljött az ideje. Ő döntötte el, hogy megpihen, és akkor nem voltam mellette. Bocsnál megkaptam lehetőséget, és éltem is vele. Tudtam, bármeddig is leszünk még együtt, az a 4 nap lesz a mi igazi búcsúnk. Ötödik nap végleg elaludt.

Hogy mi Shackallor leckéje?

Ne akarj többet, mint amire képes vagy. Ismerd fel a határaid. Nem tudsz mindenkit megmenteni, nem vagy szuperhős. Van, amit még Te sem vagy képes észrevenni, kivédeni, nem vagy isteni hatalommal felruházva. Nem vagy élet és halál ura.

Tudtam, mit vállaltam, csak azt nem, hogy el kell búcsúznom mindkét srácomtól, szinte egyszerre, ami annyira hazavágott, hogy azóta sem tértem magamhoz. Összeomlottam, annyi minden rakódott rám. Annyi mindent vállaltam, annyi mindenbe akartam kapaszkodni, hogy magamra rántottam egytől – egyig.

Miközben rájöttem, hogy egyetlen kézzel fogható, e – világi dolog volt az, ami ideköt, ehhez a világhoz: egy háziállat. Vagyis kettő… Meg BoBó, de az belőlem fakad, én helyezem ide, nem e – világon termett, így teljesen másként köt ide. Teljesen másként kapaszkodom belé, építkezem rá.

Emlékszel erre?

„A pockok is itt vannak nekem, addig nem mozdulok, míg ők vannak. Bár, soha nem tudhatom, mégis meg vagyok arról győződve, hogy ez így lesz. Hozzáteszem, nem érzem… Na majd, visszatérünk, ha eldőlt a kérdés, jól éreztem-e.”

Féltem leírni, hogy tudom: idén mindkét pockom eltávozik. Mert indokolatlan lett volna életkort tekintve. Főleg Shacki esetében. Általában az aranyok tovább élnek, 3 év fele tendálnak, míg a törpék 2,5. Ha jó a genetikájuk és megfelelő orvos is van a közelükben. Kell az esetek többségében ez a kombináció ehhez, vagy még többhöz. Azt vallom, hogy:

Ami odakint, a Természetben történik az a Természet dolga, de mihelyt kiemelünk onnan egy élőlényt, a mi felelősségünkké válik.

Tudtam, hogy elmennek, csak azt nem hogy így, hogy ilyen hamar, majdnem egyszerre, ilyen kegyetlenül. Egy borzasztóan mindenileg kimerült időszakban. Tanítok, hát engem is tanítanak, hogy legyek saját élő pro – kontra példám szónoklataimra. Van, hogy csupán így alakul, van hogy okkal. Mindkettőt látom a helyzetben. Ez ilyen is – is történet, úgy hiszem.

Könnyebb volt a pockokkal. Elképesztően nehéz, hogy nincsenek, nem motoszkálnak. Nem mosolyodom el akármilyen hangulatban azon, ha hallom neszelni őket. Üres a szoba, üres életem egy része nélkülük. Nincs az, hogy nézni kezdem őket csak csendben, „titokban”, amikor szöcskéznek. Ilyenkor kikapcsolt az agyam. Ilyenkor az adott pillanatnak tudtam élni. Elveszni benne.

Ezek a kis lények lemostak rólam minden sallangot és rosszat, amikor előbukkantak odúikból, vagy csak hangosabban ropogtattak odabent. Mióta nincsenek, olyan, mintha egy fekete felhő lenne a fejem felett 0 – 24 – ben.

Ekkora hatalma van a tiszta szeretetnek. Azt hiszem.

Nagy erőpróba nélkülük maradni. Egyáltalán, bármilyen állat nélkül azután, hogy több éven keresztül folyamatosan motoszkált pocok a szobában éjjel – nappal.

Dehát, maradok felelős. ITT olvashattad, miért nem állok ki többé a tarts pockot mellett.

Gondoltam én, egészen nagyjából 1 hónappal ezelőttig, amikor is rájöttem:

Ahhoz, hogy életben tartsam e – világi önmagam, szüksége van a szívemnek egy e – világi horgonyra.

Mint például erre a weboldalra, BoBó – ra. A legtökéletesebb. Ezért hoztam létre. És ezért voltak házi állataim. Egy újabb felismerés, melyet a pockaimnak köszönhetek. A hiányuknak.

Szükségem van valamire, ami itt tart. Ami arra érdemes, hogy itt tartson egészen addig, amíg itt van dolgom. És még itt van dolgom, máskülönben nem lennék itt. Az ilyen horgonynak rajtam kívül kell lennie, hogy kapaszkodni tudjak belé akkor is, amikor elvesztem. Mégis belőlem kell fakadnia, mert én vagyok az egyetlen, aki örökké velem lesz. Vagy mi…

Ám, ez nem elég. BoBó másként él, BoBó én vagyok.

Élőlény tekintetében egy saját háziállat az, aki stabil horgonyom lehet.

Hogy ember? Ahhoz nagyon sokat kell még tanulnom, hogy képes legyek annyira szabadon, függetlenül és mindenkori tisztánlátással kezelni egy embert annyira, mint egy állatot. Minden jó és rossz értelemben egyaránt.

A bukás

A neve Orion.

Harmincnyolcadmagával tették ki Dombóváron egy panellakás elé 06.09  – én nagyjából egy huszonpárcenti x tizenpárcentis ketrecben. 36 – an éltek, mire a Hörcsögmentéshez kerültek. Eztán sajnos hunytak el pockok, miközben a létszám 52 – re nőtt és meg is állt végleg a megfelelő tartás végett. Néhány apróság elhunyt vagy halva született.

Orion lakhelye 78 x 48 cm. Egy darab törpehörcsög előírt lakhelye minimum 3 000 cm² (aranynak ez minimum 4 000 cm²).

Nem, nem lett több/közelebbi hozzáértő orvos, mint eddig. Nem, nem tervezek az országban maradni továbbra sem.

Akkor hogy is van ezzel a felelős állattartással, meg a becsületkódex – el?

Jövő héten kiderül. =)

Addig emészd a bukásom, vizsgáld meg minden szemszögből, engedd ki minden ezzel kapcsolatos pozitív, negatív gondolatodat. Aztán, amikor kikerültél belőle vizsgáld meg: miért úgy hatott rád, ahogy. Meséld el, ha van kedved, roppant kíváncsi vagyok!

Búcsúzóul itt hagyom a Btk. 244. paragrafus néhány sorát, amihez kötelessége minden EMBER fajba tartozónak felnőnie:

ÁLLATKÍNZÁS
244. § (1) Aki
a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,
b) gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi,
vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az állatkínzás
a) az állatnak különös szenvedést okoz, vagy
b) több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.