Gerald Durrell könyve /Családom és egyéb állatfajták/ után szabadon
1,5 évvel ezelőtti jegyzetet találtam a telefonban, és olyannyira tetszetősen beszédes, Életírta szituációk, hogy némi magyarázattal megtoldva, most itt hagyom mementónak.
Fogalmam sincs minek kapcsán kívánkozott ki belőlem ez a néhány megtörtént szösszenet. Elolvasva csak annyi rémlett fel, hogy jól esett születésekor leülni ebbe a rendért kiáltó szobába és fellapozgatni dolgokat, amik dühvel már nem, keserédes melankóliával azonban még továbbra is hatnak.
Nem időrendi, nem „fontossági”, hanem felszínre bukkanási sorrend.
Valaki
#1
Ő: – Hát… én nagyon utálom az esőt.
Én: – Nem baj, szeretem én helyetted is.
Ő: – Nem zavar, hogy én nagyon utálom és mindig morgok érte?
Én: – Nem.
Ő: – Tengerpartra is jobban vágyom, mint hegyekbe.
Én: – Akkor Hawaii, Moanakea.
Ő: – Te miért nem akarsz megváltoztatni?
Én: – Egyensúly. Meg, ha elkezdenéd szeretni az esőt, amit zsigerből utálsz, csak mert én vagy más azt akarja, akkor az már nem Te lennél. Én pedig Téged kedvellek.
Valakiegyéb
#1
Ő: – Szilveszterezzünk együtt!
Én: – Biztos? De csak most ismerkedtünk meg. Alig pár nap és itt van.
Ő: – Igen!
Én: – De, nem muszáj. Nekem is van program, te is már leszervezted, nincs abban semmi, ha nem együtt töltjük.
Ő: – De én veled akarok szilveszterezni.
Én: – Hát jó, akkor szólj, ha kiderült merre, mikor, hogy.
A telefon.
Ő: – Mond!
Én: – Szilveszter van. Délután 3. Mikor találkozunk?
Ő: – Hát… Én a haverokkal megyek.
Én: – És én?
Ő: – Hát… Most nehogy azt gondold már, hogy alig pár napja ismertük meg egymást és felborítom a szilveszteri programot!
Én: – Nem kell felborítanod, szakítok. Boldog Új Évet!
Ő: – Most azért, mert pár nap után nem töltjük együtt a…
Én: – Te akartál együtt szilveszterezni. Megmondtam, hogy nem kell, nem lesz belőle gond. Azt mondtad együtt fogjuk tölteni. Most meg lepattintasz. Nekem erre nincs szükségem. Menj, én is megyek, nincs harag, BÚÉK!
Aztán persze nem úgy gondolta. De, vele nem bánt még így senki…
#2
Ő: – Csak arra emlékszem, hogy mindig mosolyogtál.
Én: – Alig mosolyogtam. Nagyon szomorú voltam sok minden miatt. Miattad is.
Ő: – Sajnálom. Bennem nagyon megmaradtál. A feleségem annak köszönhetem, amit tőled tanultam a pár hét alatt. Nagyon megbecsülöm.
Másvalaki
Ő: – Én nem megyek sehova. Nem antiszociális vagyok, tudok viselkedni, nem esik nehezemre betartani a társadalmi normákat, sőt. Csak ezt a világot nem szeretem, és magamat benne. Nem szeretek társaságban enni, egyedül szeretek aludni, ésatöbbi. Ha lenne egy STOP gomb, én megnyomnám. Te mindezzel együtt el tudtál fogadni, én mégis képtelen voltam még olyat is adni, ami egyáltalán nem esett volna nehezemre, és még én is boldog lettem volna tőle.
Újabb valaki
Hajóra készültem dolgozni a naaagy és szabad Amerikába (is), amikor a semmiből összekeveredtem a volt vőlegénnyel.
#1
Ő: – Ha kimész, szakítunk. Nem távkapcsolatozok. Neked kell dönteted, a te életed.
Én: – Döntöttem. Maradok.
[…]
Én: – Valahogy, mindig is külföldön szerettem volna élni.
Ő: – Én sosem, nem akarok véglegesen külföldön élni. Itt van mindenki, akit szeretek és az országot is szeretem.
[…]
Ő: – 3 hónap múlva költözöm egy másik országba.
…
Fél év múlva követtem oda, ahol soha nem akartam élni.
#2
Ő: – Apa elhunyt, most már mindegy, mehetünk bárhova, élhetünk bárhol, a lényeg, hogy együtt legyünk.
Én: – Nem. Ezt így hirtelen felindulásból nem adjuk fel. Várunk, míg lecseng ez az egész, próbálkozunk egy utolsót, és ha továbbra sem szeretem meg, akkor mehetünk.
[…]
Én: – Haza akarok költözni. Budapestre, baristának. Ott van rá kereslet, ott vannak olyan helyek, ahol versenyre való tudást is összeszedhetek és mehetnék versenyekre is. Egy részmunkaidős állás már lenne is. Most én mennék előre, keresnék kijjebb albit magunknak Szentendrén például, vagy a kanyarban, ahonnan még elérhető Pest. 1 – 2 év és költözhetnénk bármerre az országban, csak hegy legyen a közelben. Mire eljön a család alapításra való igényünk, addigra lenne otthon alapunk, és az egy szem nagyszülőjét a gyerek nem csak évente egyszer láthatná.
Ő: – Nem. Utálom Pestet, nem akarok Pesten élni.
#3
Ő: – Most már nincs tétje, igazad volt.
Én: – Miben?
Ő: – Mindenki, akire azt mondtad, nem kedvel téged, az tényleg nem kedvelt téged. És minden lány, akire azt mondtad belém van zúgva, tényleg belém volt/van zúgva, és próbálkoztak is.
Én: – Az megvan, hogy a saját emberismeretemet tiportad a porba azzal, hogy engem néztél hülyének és tagadtad ezeket? Meg én, hogy mondhattam ilyet, meg én vagyok a bolond? Saját magam kérdőjeleztem meg és a végére már elástam volna magam, hogy lehetek ilyen ön- és bizalmatlan hülye. És, hogy hová tűnt az addigi emberismeretem…
Ő: – Nem akartam bajt.
Én: – Mindenkit védtél tőlem, de engem nem védtél tőlük sosem.
Ő: – Sajnálom.
Én: – És betaláltak?
Ő: – Miben?
Én: – A lányok. A próbálkozásban.
Ő: – Hülye!
Én: – Volt, hogy arra sem emlékeztél, hogy hívtalak…
Ő: – Akkor sem.
Én: – Honnan tudod?
Ő: – Tudom.
Én: – És egy ilyen több éves hazugság után ezt most miért higgyem el?
Mégvalaki
#1
Én: – Szerintem tetszel annak a nőnek.
Ő: – Miből gondolod?
Én: – Leste minden mozdulatod, adott a kezed alá mindent, igyekezett komfortba helyezni, nem a saját feladatára figyelt és csak feléd viselkedett így, nem a lényéből fakadóan ilyen. Akkor mindenkivel ilyen lenne.
Ő: – Hát… Nem tudom, hogy elmondjam-e mit csinált.
Én: – Mond el, mert az, hogy ő mit csinál, engem egyáltalán nem érdekel. Az viszont, hogy te hogyan reagálsz arra, amit ő csinál, az nagyon is.
Ő: – Az van hogy bepróbálkozott. Ne haragudj!
Én: – Miért haragudnék?
Ő: – Hogy ez történt.
Én: – Mi történt?
Ő: – Kikezdett velem. A sátrába is áthívott éjszakára.
Én: – És te mit csináltál?
Ő: – Eltoltam. Mondtam neki, hogy te vagy és szeretlek.
Én: – És miért nem akartad elmondani?
Ő: – Megbántalak. És bűntudatom is van, pedig semmit nem csináltam.
Én: – Tudod, milyen boldoggá tettél azzal hogy ezt elmondtad?
Boldogságom okának előzményét az előző etap végén történtekben leled.
#2
Ő: – Megyek én is papád szülinapjára.
Én: – De… Biztosan? Nem muszáj, tudom hogy ilyenkor otthon van dolgod a szülőknél.
Ő: – Akarok menni.
Én: – De, ha nálunk egyszer azt mondod jössz, akkor ha meghalsz is ott kell lenned az asztalnál. Papánál nincs apelláta. Pláne így elsőre.
Ő: – Mondom, hogy megyek! Meg akarom ismerni.
[…]
Ő: – Nem tudok menni, vinnem kell anyut bevásárolni mindenfele.
Én: – De… Azt mondtad jössz.
Ő: – De nem tudok menni, na!
Én: – Vidd el ma, vagy előtte, vagy utána.
Ő: – Jó… Hát megkérdezem.
…
Ő: – Nem jó neki.
Én: – Márpedig jössz. Te akartál jönni, nem kértelek, megkérdeztem rengetegszer, hogy biztos – e, nem baj ha nem jössz, még úgysem voltál bemutatva.
Ő: – Majd megyek máskor.
Én: – Most jössz. Boltba meg elviszed előtte vagy utána anyádat. Vagy adja oda a listát, ha nem ér rá, el lehet intézni úgy is.
Ő: – De gödröt is kell ásni.
Én: – Azt is lehet máskor. 2 órát nélküled kibírnak, ha már megígérted.
…
Ő: – Kössz. Miattad anyám nem fizeti a garázst!
Én: – Miattam?
Ő: – Mert mennem kell a te családodhoz!
#3
Ő: – Mást ez nem zavarna…
Én: – Mindig azt mondod, imádod az agyamat, a logikámat, a következetességemet. Ha ilyen agyú nőt akarsz magadnak, aki mondjuk nem én vagyok, azt hiszed őt nem zavarná? Ez mindenkit zavarna egyébként, maximum nem teszik szóvá.
Tudod ki nem fogja szóvá tenni? Aki a mamánál be akar majd vágódni. Akkor viszont buktad önmagadat is. Az nem fogja még szóvá tenni, aki bambán, tedd ide – tedd oda módon szerelmes beléd, és mindegy mit csinálsz, annyira meg van borulva a rózsaszín ködben. De, azt meg te nem fogod elviselni, mert mindig azt csinálja majd, amit mondasz neki. Attól meg falra mászol. Meg az nem fogja még szóvá tenni, aki majd máshova megy a hátad mögött a boldogságért. Ha nem is leszünk együtt, ezt jegyezd meg. Aki ezt nem teszi szóvá, azzal baj van.
#4
Ő: – De most ez miért baj? Mindig ezzel jössz!
Én: – Addig jó, míg ezzel jövök. Azt jelenti fontos vagy, számít. Ha már nem jövök ezzel, sőt semmivel… Ott a baj már megoldhatatlan.
[…]
Ő: – Olyan jól megvagyunk az utóbbi időben! Nyugalom van, nem is piszkálsz semmivel… Összecsiszolódtunk.
…
És a távolság, mint üveggolyó, legféltettebb kincsem lett, ‘melyet jó ideje megszállottan óvva ölelek.
