Tértelenné omlik a világ

Időtlen burokban gondolok rád.

 

Összeolvadnak a síkok,

Meglelve a választ nevetve sírok.

 

Mindannak, mire vágyom, én adok otthont.

Táncolva a Mindenséggel atomjaimra hullom.

 

 

/2010.01.01/

 

 

Tags :

Hozzászólok