az Artemis program első, emberes küldetése
2022. november 16 – án az Artemis I küldetés indulásával megkezdődött az Artemis – korszak. Ez a sikeres küldetés első sorban az SLS – rakéta (szupernehéz hordozórakéta, Space Launch System), a földi kiszolgáló egység és a még legénység nélküli Orion űrhajó rendszereinek teszteléséről szólt, Hold körüli pályán.
Az Artemis II immár személyzettel induló küldetés volt. Az Orion létfenntartó rendszereinek éles tesztje, egy sor más mérési, kísérleti, és a Hold túloldalát feltérképező feladattal.
Az asztronauták
Gregory Reid Wiseman (Baltimore, Maryland, 1975. november 11. –) amerikai haditengerészeti pilóta, űrhajós. Az Artemis II parancsnoka a küldetés előtt már 5 hónapot töltött összesen odafent a Nemzetközi Űrállomáson, az ISS – en.
Victor Jerome Glover (Pomona, 1976. április 30. –) amerikai űrhajós a SpaceX Crew – 1 (Crew Dragon) pilótája volt. Afroamerikai férfiként az első, aki az ISS – en teljesített küldetést, és hagyta el az alacsony Föld körüli pályát /az Artemis II küldetésben/.
Christina Hammock Koch (Grand Rapids, 1979. január 29. –) mérnök és űrhajós. Repülési mérnökként az ISS – en is volt küldetése, és részese volt az első, csak nőkből álló űrsétának. Ő az első nő, aki a Holdat megkerülte /az Artemis II küldetésben/.
Jeremy Roger Hansen (London, 1976. január 27. –) kanadai vadászpilóta, fizikus, űrhajós. Az első kanadai, egyben nem amerikai, aki körberepülte a Holdat /az Artemis II küldetésben/.
Az eredeti indítási dátum – jó pár éves csúszással a program háta mögött – 2024. májusa volt, ami azonban az Orion űrkabin felújítása miatt tolódni kényszerült. Az Artemis I küldetésprofilban alkalmazott kacsázó (skip entry) légkörbe léptetés ugyanis különösen megterhelte az Orion hőpajzsát. A vizsgálatok után azonban zöld utat adtak az Artemis II – re is, ugyanezen típusú hőpajzsok használatára, hagyományos légkörbe lépési profillal.
Az Artemis III – ra viszont már az Orion módosított hőpajzsot kap, ami ezt a fajta extrém terhelést is az elvárásoknak megfelelően bírja, így a kacsázó légkörbe lépés is megfelelő biztonsággal választható.
A következő tervezett időpont, immár a személyzet karanténba vonulásával, időablakot megjelölve 2026. február volt.
A tankolási, szimulációs teszteket azonban február 2 – án le kellett állítani.
Az Artemis I SLS szimulációs teszteknél jelentkező problémák itt is kiütköztek: folyékony hidrogén szivárgás, hélium áramlási hibák, emellett kommunikációs és technikai zavarok is felléptek. A következő szimuláció február 20 – án sikeresen zárult, ekkorra azonban az időablak bezárult (a Hold nem volt megfelelő pályán, a biztonságos visszatérés nem volt biztosított és egyéb égi mechanikai, operatív korlátok akadályozták az indítást). Viszont ekkor már biztossá vált, hogy az Artemis II leghamarabb április elsején elindulhat. És így is lett.
2026. április 1 – én elindult az Artemis II.
Az SLS rakéta tetején az Orion űrkabinnal, annak fedélzetén a 4 asztronautával a Kennedy Űrközpont – ból (Florida, Cape Canaveral) indult útnak a NASA égisze alatt. Utoljára emberes küldetés a Holdhoz több, mint 54 évvel ezelőtt, 1972 decemberében indult, ez volt az Apollo – 17 küldetés.
Az Artemis első, emberes űrrepülése kulcsfontosságú lépés a Holdra való hosszú távú visszatérés és a jövőbeli Mars – küldetések felé. Az asztronauták még a Holdon való landolás nélkül tértek vissza, megkerülve azt a Földre 2026. április 10 – én sikeresen, óceáni landolással.
A Küldetés
Az Artemis I pilóta nélkül repült, így maga az Orion is teszt alannyá vált az emberi jelenlét miatt: az életfenntartó rendszerek finomhangolása és a kézi vezérlés tesztelése is a küldetés részét képezte. Teljes szimulációt hajtottak végre az asztronauták, hogy vészhelyzet esetén megfelelően tudnak – e manőverezni az űrkabinnal, emellett folyamatosan monitorozták az űrhajó rendszereit: hőmérséklet szabályozás, oxigén szint, stb. Szimulálták a dokkolás folyamatát a leendő holdkomphoz.
Az új, modern kommunikációs és navigációs technológiák tesztelése is lezajlott. Ilyen volt a Holdi GPS – rendszer tesztelése és az úgynevezett Deep Space Optical Communication – DSOC. Utóbbi egy lézeralapú adatátviteli rendszer, előbbi egy, a földi jeltől független navigációs rendszer.
Először a történelem folyamán kommunikált egymással, közvetlen, kétirányú kapcsolattal a világűrben két, különböző küldetés személyzete: az Orion és az ISS űrhajósai.
Sugármérési vizsgálatokat is végeztek, nem csak az általuk felvitt és kibocsájtott CubeSat műholdakkal. Az Orion belsejében elhelyezett szenzorok és az űrhajósok által viselt doziméterek pontos képet adtak a sugárterhelésről. Vizsgálták különböző tesztek elvégzésével, hogy milyen hatással van mentálisan s fizikailag is a Földtől való távollét. Ezek leginkább a Mars – missziókhoz elengedhetetlen vizsgálatok. Vizsgálták továbbá az immunrendszer működését, különböző mozgás és alvásfigyelő eszközöket is viseltek az asztronauták.
A küldetésben az oktatási és PR feladatok is szerepet kaptak.
A Hold túloldala és a napfogyatkozás
És a kép a Földünkről, amely 1972 óta – az ikonikus The Blue Marble címet viselő fotó – ilyen formában nem készült:
A Holdhoz közeli elhaladás alatt rengeteg felvétel készült égi kísérőnkről. Különösen annak déli sarkvidékéről, ahová a Holdbázist tervezik. A déli sarkvidék vízjégben gazdag, melyet ivóvízként, oxigénforrásként és rakéta üzemanyagként is hasznosítani lehet. Ezek feltételei a Hold bázis kialakításának, és a jövőbeli Mars – misszióknak.
Ahogyan az Apollo korszak alatt, úgy az Artemis korszakban is az elkészült képek elemzései alapján választja majd ki a NASA a legalkalmasabb leszállóhelyeket a további küldetésekhez.
Az áprilisi indításnak köszönhetően ráadásul egy különleges égi esemény is adódott az Orion űrhajósainak: napfogyatkozást figyelhettek meg és rögzítettek is.
Az űrvécé probléma
Probléma csupán a toalett működésében lépett fel, pontosabban a szívórendszer ingadozásával volt gond, aminek következtében az űrhajósok a küldetés második felében vészhelyzeti üzemmódban, korlátozva használták a mellékhelyiséget. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy csökkentett folyadék és rostbevitellel folytatták a küldetést, aminek veszélye az amúgy is terhelt fizikai teljesítőképesség romlása. A javítások alatt tartalékmegoldások álltak az asztronauták rendelkezésére: vizeletgyűjtő zacskó, pelenka, speciális elnyelő ruházat.
Az űrvécé légáramlásos, szívórendszert használ, ez a rendszer nem mindig tartotta fent a megfelelő nyomáskülönbséget, melynek eredménye, hogy a végtermék nem került megbízhatóan a gyűjtőedénybe. Ez komoly higiéniai kockázatot jelentett. Emellett a helytakarékosság miatt sokkal szűkebb helyre kellett zsúfolni az ehhez kapcsolódó csöveket, amikben lerakódások keletkeztek. Előfordult az is, hogy apró cseppek szivárogtak a kabin levegőjébe, ami szintén veszélyes az egészségre.
Az Artemis II technikai kiértékelése során ez volt a legfőbb oka annak, hogy az életfenntartó rendszer kapta a legtöbb kritikát. Nem csupán az egészséget veszélytette, hanem a javítások értékes időt vettek el az egyéb feladatok elvégzéséből.
Hogyan tovább?
Az Artemis III asztronautái alacsony Föld körüli (LEO) pályán hajtanak majd végre tesztrepülést az Orionnal, ahol dokkolási és integrációs teszteket végeznek. A rendszerek, technológiák próbája először a Föld körül nem újdonság: az Apollo 9 küldetés mintáját veszi alapul.
A küldetés startja 2027 – re van ütemezve.
Űrtörténelmi korszakban élünk. Szemtanúi lehetünk annak, ahogyan ismét visszatérünk a Holdra, elkezdünk kiépíteni ott egy állandó bázist, mely’ a leendő Mars missziók előszobája.
További elképesztő médiatartalmakért less IDE vagy csak üsd fel a keresőt.
Be a Nerdy Bird!
