a vastag agyagrétegek a Marson stabil helyet biztosítottak az ősi élet számára
from The Starset Society:
http://thestarsetsociety.org/thick-clay-layers-on-mars-may-have-been-stable-place-for-ancient-life/
A Mars bolygó vastag agyagrétegeknek ad otthont, amelyek akár több száz méterre is emelkedhetnek a felszínen. Mivel vízre van szükségük a kialakulásához, ezek a kiemelkedések régóta érdekelik a vörös bolygón múltbeli élet jeleit kereső tudósokat.
A Nature Astronomy folyóiratban megjelent új tanulmányban az austini Texasi Egyetem (UT – University of Texas) tudósai és munkatársaik közelebbről megvizsgálták ezeket az agyagos terepeket, és megállapították, hogy a legtöbbjük állóvíz közelében képződött, amelyek évmilliárdokkal ezelőtt gyakoriak voltak a Marson. Ez a környezet elősegíthette a vastag, ásványokban gazdag agyagrétegek kialakulásához szükséges kémiai mállást, és biztosíthatta a víz, az ásványi anyagok és a nyugodt környezet megfelelő keverékét az élet kialakulásához.
„Ezeken a területeken sok a víz, de nincs nagy domborzati kiemelkedés, így nagyon stabilak” – mondta a tanulmány vezető szerzője, Rhianna Moore, aki posztdoktori ösztöndíjasként végezte a kutatást a UT Jackson Földtudományi Iskolájában. „Ha stabil a terep, akkor nem rontod el a potenciálisan lakható környezetet. A kedvező körülmények hosszabb ideig is fenntarthatók lehetnek.”
A tanulmányt a UT Bolygórendszerek Lakhatósági Központjának keretében végezték, amely a földi és más bolygószerű élet eredetét és feltételeit vizsgálja. Moore jelenleg a NASA – nál dolgozik az Artemis holdmissziót támogató csapat tagjaként.
A kutatók megjegyezték, hogy a vastag agyagrétegek az ősi Marson felborult víz- és szénciklus jelei is lehetnek, ami megmagyarázhatja, miért hiányoznak a karbonátos kőzetek a Marson azokban a környezetekben, ahol a Földön várhatóak lennének.
Évmilliárdokkal ezelőtt a Mars egy „vizes” világ volt. Tavak és folyók voltak rajta, amelyek olyan geológiai képződményeket hoztak létre, amelyek ma a bolygó felszínén húzódnak.
A vastag agyagrétegek ebben a vizes időszakban alakultak ki. A tanulmány előtt azonban keveset tudtak arról a környezetről, amelyben ezek létrejöttek, és arról, hogy a környező terep hogyan befolyásolta fejlődésüket.
Moore 150 agyaglerakódás képeit és adatait elemezte, amelyeket korábban a NASA Mars Reconnaissance Orbiter űrszondája által végzett globális felmérés során azonosítottak. Vizsgálta a topográfiai jellemzőik trendjeit, és azt, hogy mennyire közel állnak más geológiai képződményekhez, például korábbi víztestekhez.
Azt találta, hogy az agyagok többnyire alacsony tengerszint feletti magasságban, tavak közelében találhatók, de távol a völgyhálózatoktól, ahol a víz feltehetően erőteljesebben áramlott a terepen. Ez az egyensúly a kémiai és fizikai mállás között vezetett az időbeli megőrzésükhöz. Tim Goudge társszerző, a UT Föld- és Bolygótudományi Tanszékének adjunktusa elmondta, hogy a marsi agyagkörnyezet hasonló a Földön található trópusi helyekhez, ahol vastag agyagrétegek találhatók.
„A Földön a legvastagabb agyagásvány – szekvenciákat általában a párás környezetben látjuk, és azokon a helyeken, ahol minimális a fizikai erózió, amely eltávolíthatja az újonnan keletkezett mállási termékeket” – mondta. „Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az utóbbi elem a Marson is igaz, míg az előbbire is vannak utalások.”
Az agyagok azonban egy ősi marsi világot is tükröznek, amely nagyon különbözött a mai Földtől.
A Földön az eltolódó tektonikus lemezek folyamatosan friss kőzetet hoznak felszínre, amely könnyen reakcióba léphet a légkörben lévő vízzel és CO2 – vel, ami segít szabályozni az éghajlatot. A Marson azonban hiányzik a tektonikus aktivitás. Amikor a marsi vulkánok CO2 – t juttattak a légkörbe, az új reaktív kőzetforrás hiánya miatt az üvegházhatású gáz megmaradt, ami a bolygó melegedését és nedvesebbé tételét okozta. A kutatók szerint ezek a körülmények hozzájárulhattak az agyagok kialakulásához.
Ráadásul az új kőzet hiánya a felszínen akadályozhatta a karbonátos kőzet kialakulásához szükséges kémiai reakciókat – amely normális esetben a marsi geológia nagy részét megalapozó vulkáni kőzetből keletkezne, a CO2, a víz és az idő függvényében. A folyamatos agyagképződés hozzájárulhatott a karbonátok hiányához azáltal, hogy vizet szívott fel és kémiai melléktermékeket kötött az agyagba, ahelyett, hogy azok kimosódtak volna a tágabb környezetbe, ahol reakcióba léphettek volna a környező geológiával.
„Valószínűleg ez az egyik tényező, ami hozzájárul a Marson található, előre jelzett karbonátok furcsa hiányához” – mondta Moore.
További információ a Phys.org oldalon.
Be a Nerdy Bird!
