a keleti építészet imádott „festéke” a karmazsinvörös néven fut
A cinóber vagy cinnabarit egy vörös színű ásvány. Első sorban magas pigment tartalma és tartóssága miatt alkalmazták előszeretettel az ókori Kínában és Egyiptomban.
Na meg, azt is megfigyelték, később bizonyítottá is vált, hogy az ezzel az anyaggal kevert, festett faanyagokat nem támadják meg a bogarak, rágcsálók, kártevők. Mindez a higanytartalmának köszönhető.
A cinnabarit ásvány alkotóeleme a higany – szulfid. Vízben oldhatatlan, savban alig oldódó.
Innen a legenda, hogy ez a szín, távol tartja a gonoszt, és minden rosszat.
Misztikum megtörve, magyarázat vége. =)
Hogy ne csupán ennyit okosodjunk, említsük meg a csapolás – t, mint a csavarok, szegek nélküli összeillesztés technikáját. Ha már Japánnál tartunk, itt is maradunk: a földrengések elég gyakoriak náluk.
Fából épült, készült épülethez nem használtak fémet az illesztésekhez, összefogatáshoz, összetartáshoz. A fát faragták, gyalulták, csiszolták hajszálpontosan egymásba illeszthetőre.
Hiszen a fa rugalmas, valamennyire vezeti a rengéseket, mozgásokat. Mihelyt megtörjük a rengés, rezgés útját egy fémmel, ami elnyeli, nem vezeti ezt, reccsen, törik a fa, nagyobb eséllyel omlik össze a szentély, toori kapu…
Nem mellesleg a náluk fellelhető kőzetek nem megfelelőek a tartós építészethez, vagy csak nagyon kevés van belőlük.
A másik ilyen oka a sintó vallásban keresendő. A shinto a megújulásról, örök körforgásról szól. Nagyjából 20 évente szétkapják a shinto szentélyeket és újra felépítik. Mivel csapolással dolgoztak, nem sérül semmi, néhány elemet, amit nem evett meg az idő, visszaépítenek. Így egyszerre ősi és új az épület.
Nem utolsó sorban, ezzel tartják fent az ősi, építészeti technikát.
Be a Nerdy Bird!
