a Tempel – Tuttle üstökös darabjai
Az üstökös egy olyan égitest, amit jég és por alkot. A Naphoz közeledve annak hője/sugárzása kezdi el olvasztani magját, aminek hatására gázok szabadulnak fel. Ez és a leszakadó porszemcsék alkotják az üstökös csóváját, fényét. A bennük lévő ilyen módon felszabadult anyagok meg a csóva színét. A testet elhagyó darabok a meteorok (amíg nem érik el a Föld légkörét, tehát az űrben vannak, addig meteoridák – nak hívjuk őket). Nevüket a radiánsuk – hoz eső csillagképről kapják, nem a szülőtestükről. Vagyis a látszólagos kiindulási pontjuk amelyik csillagkép felől látható, annak a nevét kapják meg. Általában.
A Leonida meteorraj a Tempel – Tuttle üstökös leszakadó darabjai. Ernst Wilhelm Leberecht Tempel német csillagász, litográfus és Horace Parnell Tuttle (1837. március 17 – 1923. augusztus 6) amerikai csillagász, polgárháborús veterán egymástól függetlenül, kevesebb, mint 1 hónap különbséggel fedezték fel, hogy periodikus üstökös. Tuttle ismerősen csenghet, a PERSEIDÁK kapcsán.
Egyébként, már a 900 – as évek elejéről maradt fent írásos említés erről a rajról. Az üstökös a Napunk körül kering, 33 évente kerül nagyon közel hozzá. Ilyenkor válik ki belőle a legtöbb gáz anyag, ennek következtében por és törmelék, amibe Földünk „beleszalad” minden év novemberében. =)
A Leonidák maximuma általában november közepe. Nevét onnan kapta, hogy a Leo csillagképben észlelhető a raj középpontja, szabad szemmel is, leginkább a késő hajnali, kora reggeli órákban. Optimális minél kevésbé fényszennyezett helyről kémlelni az égboltot. És minél többet kívánni, ha megpillantjuk őket. =)
Tiszta eget, Mindannyiónknak!
Be a Nerdy Bird!
