avagy igazából a tesztre adott reakciók pszichológiája
Tudod, a rajzolj egy fát, vagy házat, és a rajzból következtetek néhány dologra. A fa gyökere milyen mély, a törzse milyen vastag, a lombkoronája, van – e levele, mennyi, vagy csak a korona. Van – e ablak a házon, kilincs az ajtón, kémény és a többi.
Az én fám mindig gyökértelen volt, a törzse vastagabb, a lombkoronája hatalmas, lerajzolt levelek nélkül, néhány ággal. A kertes házamon mindig volt vagy 4 – 5 ablak, kémény, ajtó, kilincs, van hogy az ajtón is ablak. =) Izgi lenne, de nem dobom ide az elemzést, üsd fel a guglit, de előtte rajzolj.
Amúgy, szerintem senkinek nem újdonság, mit figyeljen meg ennél a két rajznál.
Vannak felszínesebb tesztek. A valamire valók is leginkább azért azok, mert nincs hozzájuk csatolva egy szakember, mégis jó buli elvégezni ezeket.
Számomra egyébként nem is a végeredmény a lényeges az ilyen típusú, bárki által „elemezhető” teszteknél, hanem az, mit hoz felszínre. Na, és a reakció, amit kivált belőlem, másokból akár csak az elvégzésének gondolatára. Szkeptikus vagyok saját részről, mert sok ilyet megcsináltam, ugyanakkor vezet tovább a kíváncsiság, hogy vajon tud – e újat mutatni?
Igazából azonban az ilyeneknek nem az a lényege, hogy mit mond el rólam a nagykönyv mindenféle szaktudású nélkül, hanem hogy én hogyan látom magamat, hogyan állok önmagamhoz, a világhoz az adott állapotomban.
Mit piszkál meg idebent a gondolata annak, hogy valami talán kiderülhet, vagy igazolódhat.
És ez, szerintem mindig érdekes. Elgondolkodni azon, éppen mi, milyen mértékben foglalkoztat. Mert aztán pöröghetsz a miértjén is. Arról nem beszélve, hogy ha újat tudsz meg magadról, legalább megtudod. Ha meg semmi újat sem, legalább önigazolást kapsz önmagad ismeretének helyességéről.
Na, nem kell vérkomolyan venni, de megfontolni, átgondolni érdemes lehet.
Másokat tekintve
A munkahelyen végre felkavarta az álló vizet az elsősorban immáron jó barátnőm, a kolleginám.
Jött egy 6 ábrás teszttel (többféle is van). Az volt a feladat, egészítsük ki az ábrákat. Bárhogyan, ami eszünkbe jut róla. Rajzoljunk hozzá, alkossunk belőlük valamit. Volt egy üres rublika, oda azt rajzolhattunk, amit csak szerettünk volna. Aztán mind a 6 rublikához legalább 3 szóban fejtsük ki, mire gondolunk, mit indít el bennünk a magunk képére formált rajz.
Végül az elemzés megadta, hogy melyik rublika az ami a belső lényünk, amit gondolunk magunkról, amit lát a külvilág, és a többi.
Már ez, hogy gondolkodsz, hogy mennyire rugaszkodsz el, hogy tornáztatod az agyad… Szerintem már ennyiért megéri a dolog.
Feltette a kérdést az embereknek, van – e kedvük egy ilyenhez.
– Én ismerem magam.
– Én h@lye vagyok hozzá.
Az egyik az ego, a másik a félelem.
Félelem. Leginkább megfelelésből. Mert mi van, ha rontok? Mi van, ha rosszat rajzolok, gondolok? Ha sok időbe telik, ha kinevetnek? Ha valamivel netán szembesülök?
Nincs ilyen. Ez nem egy népszerűségi, vagy akármilyen verseny. Itt nincs jobb, egyáltalán jó vagy rossz. Egyébként a legkreatívabb, legszínesebb rajzokat készítette az illető. Minden kétsége, félelme a leírásokban mutatkozott meg. A leírások teljes elvonatkoztatásban születtek. Nem érzetek, cselekvések, hideg tények lettek a papírra vetve a rajz által kiváltott első érzelmek, gondolatok helyett.
Ez is sokat elárul.
Az ismerem magam rész
Szeretném kijelenti, hogy ismerem magam, de a pontos kifejezés: elég jól ismerem magam. Nem gondolom, hogy bárki is kijelenthetné: a teljes önismeret birtokában van, és már nincs és nem is lesz új a nap alatt, nem tanulhat semmiből.
A változás örök. Amiből következik, hogy a világ, a Természet, a környezetünk folyamatosan változik. Amiből következik, hogy mi is. Az alap, a legbelső énünk persze mindig is az marad, ami, hiszen attól vagyunk mi mi.
Alkalmazkodunk, fejlődünk. Ha nem tesszük, megragadunk, míg minden más körülöttünk továbbfejlődik.
Itt a vége, fuss el véle
„Hülyeség. Nevetséges, spirituális katyvasz” állhat még a teljes elzárkózás hátterében. De, hogyan tudhatunk bárit is ennyire biztosan, az egyik legsokrétűbb élőlény tudományosan megmagyarázhatatlan ÉN – jéről, ha nem vizsgáljuk meg minden oldalról, minden szemszögből újra és újra?
Ahhoz, hogy két lábbal tudj állni a földön, mocskos jól kell ismerni magad és a téged körülvevő világot.
Azzal ez nem fog működni, ha mindent élből kizárunk, mert nem szájunk íze szerint való. Vagy ki tudja? Lehet pont nekünk való lenne, de meg sem hallgatjuk…
A 6 ábrás tesztet egyébként egy pszichológiai hallgató tárta a nagyérdemű elé.
