Nem megyek el én sem a szomszédban zajló háború mellett. Sokak felszólaltak ilyen-olyan módon.
Nem értek a politikához – sajnos – és, mint legtöbben, ódzkodom is tőle. Ez a kötelező rossz tantárgy az Életünk iskolájában. Mert muszáj figyelemmel kísérni mi befolyásolja a környezetünk, életterünk. Mondanám, hogy rajtunk kívül álló ok ez, de nem. Nem, mert mi választjuk a vezetőket. Papíron. Már, ahol lehet. De, ezt is mi döntjük el. Ha nem választunk, az is választás. Ha nem is akarunk tudni róla, az is. Ha van rajtunk sapka, ha nincs rajtunk…
Ördögi köröket szeretünk generálni, mi emberek. A vérünkben van, hogy egyre mélyebbre hajszoljuk magunkat és egymást a saját tehetetlenségünk érzet!ébe. De, elkalandoztam.
Ezer felől olvasom a híreket, hallgatom a podcasteket, és igyekszem kitalálni, mi is a valóság. Az én fókuszom csak nyár környékén terelődött Kelet felé. Gyanús volt a csend, a nemtörődömség bizonyos esetekben a Nagyhatalom részéről. Aztán, itt van ez a Deep Adaptation „teória”, ami gyönyörűen felvázolta, mi fog és jelenleg mi zajlik a világban. X ideje itt van a pandémia is. Hatalmas pofonok az Emberiségnek. Főpróbák. Mert ezek azok. Felváltva a Természettől és az Emberektől. Ébresztők. Okuljunk, tanuljunk, lépjünk!
Ugyanakkor már az előszobája a legnagyobb pofonnak, ami felé dalolva rohanunk még mindig, ami által még jobban fog fájni az arcon csapás: itt a vége, elbuktunk.
Tiszta lelkiismeretet, józan észt, és a végsőkön túli kitartást kívánok Mindenkinek! És segíts! Egy mosollyal, a közvetlen környezetedben bármivel, adománnyal, bármivel, amivel pozitív energiát generálsz. Kollektív tudat, működik!
