Teleszkóppal a Világ

többet mutat, mint amit a szemeiddel érzékelhetsz

Hogy, miben segít Törpe, a teleszkópom? Vagy bármilyen más (csak meg ne hallja) teleszkópba lesés?

Közelebb kerülni a felfoghatatlanhoz. Ösztönzés a Jelenben, a Pillanatban éléshez.

Azon túl, hogy leírhatatlan csoda mindaz, amit a lencséin át láthatunk velük. Persze, nem olyan, mint a sztár képeken. Saját szemünkkel rásegítés nélkül sosem láthatjuk úgy a Teremtés Oszlopait például, ahogyan a Hubble, vagy a Webb össze- és kidolgozott képei mutatják. Emlékszel a látható tartomány kifejezésre? ITT volt arról szó, mi is az amit érzékelünk, és miket nem, vagy másként.

Az emberi szem által érzékelhető tartomány ez, ami borzalmasan kicsiny részre az ilyen – olyan módon érzékelhető különböző sugárzásnak, avagy fénynek.

Másként lesz szebb, örömujjongós a saját szemmel kukkerba lesés által megfigyelt objektum. Attól, hogy Te magad látod. Te tapasztalatod. Első kézből. A Jelenben, a Múltat. Lehet, pont olyat, ami már nem is létezik. Vagy olyat, ami egyszer majd nem fog.

Nem olyan, mint a szobádban a monitor előtt, egy téglalapba zárva. Igen, itt kisebb lesz, talán fekete – fehérnek tűnő, vagy homályosnak. De csak ez teríti be majd a látómeződ. És ha elszakadsz tőle, felnézve nem a plafonnal találkozol, hanem a gyönyörű, éjszakai égbolttal.

Látni tiszta égen a Tejút karját, az ikerhalmazt, csillagködöket…

Először szabad szemmel, majd a teleszkópon át. Kiugrani a bőrödből, amikor a kis szürkés ködöt, szöszmöszt meglátod, mint a Napunk jövőjét a múltban.

Megszámlálhatatlan fehér, villódzó pöttyöt a látómezőben: a csillagokat. A Cassini rést a Szaturnusz gyűrűin, a csíkokat a Jupiteren és a gyermekként őt követő, vele együtt mozgó 4 nagy holdját, a Galilei holdakat. A Mars foltjait. Elkapni az Uránuszt a ragyogó kékes – zöldes fényével, a Vénuszt, mielőtt a Nap levilágítaná az éjjeli égbolt összes kincsét.

A Holdat, majdnem időtlen sebeivel, avagy a tengereknek hívott krátereivel. Telibe vílágítva a Nap sugaraival, árnyékolva a Kis Kékkel, amin élünk, még jobban kiemelve dimbjeit – dombjait…

A “képbe szállingózó” műholdakat, repülőket. Megpillantani az ISS – t, mégha csak egy apró másodpercre is…

A Nap, a Hold előtt elsuhanó madarak, lassan kúszó, de nem teljesen takaró felhők látványa ezen égitestekkel mögöttük…

Látni a Napot pezsegni, a foltjait vándorolni… A számunkra legnélkülönözhetetlenebb, legveszélyesebb csillagot.

Ez az élet. A Minden eredete. Jelenből a Múltat figyelni. Hogy mi azért lehetünk, mert ők is létrejöttek mindabból az anyagból, amik által született újabbakból mi is kreálódtunk. Semmivé, jelentéktelenné válik minden. Ugyanakkor Mindenné is. Furcsa, összeolvadt érzés.

Ez az Élet.

Ekkor érzed igazán, hogy élsz. Hogy, érzel. Hogy mit?

Félelmet, rettegést.

Mert ez a felismerés bizony ezt hozza magával: hogy milyen parány vagy.

És ez rémisztő.

Aztán jön a mosoly, a végtelen hála és öröm: milyen csoda pont ezért a létünk. =)

Azért, mert ennyire illékony semmik vagyunk és mindezt felfoghatjuk. Ezáltal megkapjuk a lehetőséget a döntés szabadságáról: hogyan is éljünk, mit is kezdjünk mindennek tudatában.

Felfoghatjuk?

Nem, szerintem nem lehet. Azt gondolom, testbe zárva, évezredes tanításokat követve, berögződésekkel a vérünkben nagyon sok korlátunk van. Ez az egyik.

Akkor, mit lehet?

Emlékeztetni önmagunk minderre, hogy megadatott a Tudat, mégis határok közé helyeztük. Mert ragaszkodunk a véges dolgokhoz. A – tól – ig – ot tudjuk kezelni, a végtelent nem.

Mégis úgy élünk, mintha lenne időnk a holnapokra. Mintha a Végtelenség adatott volna meg. Mégis vágyunk a boldog pillanatok időtlenségére.

Örökké semmi sem tart és van, hogy a holnap sosem jön el.

Akkor, hát mit teszel?

Visszasüppedsz a boldog tudatlanságba. Ismét határok között vágysz továbbra is az elérhetetlen végtelenségre, mert ezt ismered. Megszoktad. Biztonságos, felfogható. Földi. Emberi.

Vagy új perspektívát tanulsz. Megpróbálod kezelni a felismerés súlyát. Tisztelni és elfogadni az illékonyságunkból fakadó félelmet. Erőt kovácsolni mindebből. Tudatosabban jelen lenni, megélni, átélni, elengedni, változni. Hagyni a változást. Engedni mindennek.

Felszabadítani Önmagad.

Tudod: (a kék vagy a piros kapszula) a Tudatlanság Rabszolgaság, a Tudás Szabadság.