European Space Agency
A II. Világháború után egy maroknyi tudós, egy európai atomfizikai laboratórium létrehozását vizionálta. Egy ilyen laboratórium nem csupán az európai tudósokat egyesítené, hanem lehetővé tenné számukra a nukleáris fizikai létesítmények növekvő költségeinek megosztását is. Így jött létre az Európai Részecskefizikai Laboratóriumként emlegetett CERN 1952 – ben először csupán, mint ideiglenes tanács (1954 – ben hagyta el az ideiglenes titulust és kapott új nevet).
A Világháború utáni tudósvándorlás az Egyesült Államokba és a Szovjetunióba a tudomány minden területén érzékelhető hiányt hagyott, így az akkor már létező űrkutatást is érintette. 1958 – ban Pierre Auger (1899. május 14 – 1993. december 24) francia és Edoardo Amaldi (1908. szeptember 5 – 1989. december 5) olasz fizikus, a nyugat – európai tudományos közösség két kiemelkedő tagja azt javasolta, hogy az európai kormányok hozzanak létre egy „tisztán tudományos” közös űrkutatási szervezetet, a CERN mintájára. A két tudós egyébként a CERN megalapításában is részt vett. Felismerték, hogy a pusztán a nemzeti projektek ebben az ágban sem lesznek képesek versenyezni a nagyhatalmakkal. Folyamatos lobbizásba kezdtek nemzetközi szinten.
Az ESA – ig vezető út
A fentiek hatására első hivatalos lépésként 1960. június 23 – án Párizsban 10 európai ország tudósai létrehoztak egy bizottságot, amelyben a kormányok képviselői dönthettek az európai űrkutatás együttműködés lehetőségeiről. Ez volt a Groupe d’etudes europeen pour la Collaboration dans le domaine des recherches spatiales, avagy a GEERS. Elnöke Sir Harrie Massey (1908. május 16 – 1983. november 27) brit fizikus, titkára Auger volt.
A bizottság, egyfajta tervező bizottság volt és, amit Auber és Amaldi elkezdett, az immár hivatalos, szervezeti formában folytatódhatott. A GEERS lényegében összefésülte a tudományos érdekeket a politikai megvalósíthatósággal. Megfogalmazta, mit és hogyan lenne érdemes kutatni a világűrben, megteremtette a jogi és pénzügyi feltételeket a kormányok közötti közös munkára és 1961 – ben létrehozta Az Európai Előkészítő Bizottság az Űrkutatásér – t, a COPERS – t (Commission préparatoire européenne de recherches spatiales). A COPERS feladata olyan intézményrendszer létrehozása, kidolgozása volt, amelyek később már ténylegesen a világűrbe való feljutással foglalkozhatnak.
A fő irányvonal: az európai államok közötti űrkutatási és technológiai együttműködés biztosítása és előmozdítása, kizárólag békés célokat szolgálva.
Két különböző ügynökség létrehozása mellett döntöttek. Az egyik az Európai Rakétafejlesztési Szervezet, az ELDO – European Launcher Development Organisation, amely feladata egy indítórendszer, míg a másik az Európai Űrkutatási Szervezet, azaz az ESRO – European Space Research Organisation, aminek feladata az űrhajók fejlesztése. A két ügynökségről szóló egyezmények 1964 – ben léptek hatályba (ELDO február 29 – én, ESRO március 20 – án jött létre hivatalosan), ezzel együtt a COPER hivatalosan is megszűnt, elvégezve feladatát. Az ESRO pedig olyannyira jó alapokkal rendelkezett, hogy belőle nőtte ki magát a későbbiekben az ESA.
Kutatóközpontokra is szükség volt, ezeket még a COPERS jelölte ki. 1966 – ban hozták létre az ESRIN – t Olaszországban, ami a ’70 – es években kezdte meg a környezeti műholdak adatainak gyűjtését. Ma az ESA Földmegfigyelési Központ egyik központjaként ismerjük.
1967 – ben megalakult az Európai Űrműveleti Központ, az ESOC – European Space Operations Centre, vagyis az irányítóközpont Németországban.
A műholdak technikai fejlesztésének központja pedig 1968 – ban Hollandiában a European Space Research and Technology Centre, az ESTEC lett.
1972 – ben annak ellenére, hogy az ESRO vezető szerepet töltött be az űrkutatásban, az ELDO technológiai problémákkal, költségtúllépésekkel és politikai vitákkal küzdött. Először került szóba egy új, egységes európai űrszervezet ötlete.
1973 Az ESRO és a NASA megállapodnak a Spacelab, egy moduláris tudományos csomag megépítésében, amelyet az űrsikló-repülőgépek repülésein használnak. Az építkezés 1974 – ben kezdődik, és az első modult a NASA kapja meg az európai űrhajósok repülési lehetőségeinek cserébe. A Spacelabot 25 űrsikló-repülésen használták 1983 és 1998 között.
1975. május 30 – án az ELDO és ESRO összevonásával létrejött a jelenlegi formájában is ismert Európai Űrügynökség, azaz az ESA.
10 alapító tagállam – Belgium, Németország, Dánia, Franciaország, az Egyesült Királyság, Olaszország, Hollandia, Svédország, Svájc és Spanyolország – írta alá az ESA – egyezményt, amely azóta 23 tagállamra, három társult tagra és 6 együttműködő államra bővült.
1978 – ban Kanada együttműködő állammá vált, és az ESA csatlakozott a NASA – hoz és az Egyesült Királysághoz az IUE, a világ első nagypályás teleszkópjának felbocsátásában, amely 18 éven és 7 hónapon keresztül működött.
Az ESA főbb küldetései
Az első, önálló európai űrmisszió az ESRO – 2 alá tartozó 2 műhold volt. Mivel saját hordozórakétával még rendelkezett az ügynökség, Amerikából indultak (Scout rakétákkal). Az ESRO – 2A műhold 1967. május 29 – én indult, ám a rakéta hibájából fakadóan nem tudta elérni pályáját és visszatérve a légkörbe, elégett. Az ESRO – 2B azonban az 1968. május 17 – i indítását követően sikeresen elérte a tervezett pályát, ahol megkezdte munkáját: a nap- és kozmikus sugárzás, valamint a Földdel és magnetoszférájával való kölcsönhatásuk tanulmányozását.
Az első nagyobb mérföldkő azonban a COS – B műhold volt az ESA életében. A COS-B feladata az volt, hogy feltérképezze a Tejútrendszer gamma sugárzását. A gamma sugarak a legmagasabb energiájú fotonok, és például szupernóva robbanásokról vagy fekete lyukak körüli folyamatokról árulkodnak. 1975. augusztus 9 – én indult és bár 2 évre tervezték, a műhold egészen 1982 – ig küldte az adatokat a Földre.Az egyik legsikeresebb űrküldetés, amely több mint hat évig működik, négy évvel tovább a tervezettnél. A műhold által sikerült elkészíteni a Tejútrendszer első teljes gamma sugárzási térképét.
Ezáltal a küldetés által bizonyosodott be, hogy az újonnan alakult ügynökség képes kezelni egy komplex, hosszú távú tudományos missziót.
1979 – ben sikeresen tesztelték az első, saját fejlesztésű rakétát, az Ariane – 1 – et. Mivel, azonban az ügynökség feladata első sorban a kutatás, így a logisztika, kereskedelem, szállítmányozás, és minden ezzel járó dologra alapították meg 1980 – ban az első kereskedelmi űrrepülési céget, a francia Arianespace – t. A vállalat az ESA Ariane programjának részeként gyártja, üzemelteti és forgalmazza az Ariane 5 rakétát. Az ELDO utódjaként az ESA megkezdte a pilóta nélküli tudományos és kereskedelmi hasznos teher rakéták építését. Az Ariane 1984 – től kezdve főként kereskedelmi hasznos terheket juttat pályára továbbfejlesztett rakétáival, ezáltal az ESA – t a kereskedelmi űrhajózási felbocsátások világelsőjévé téve az 1990 – es években.
1983 – ban az első ESA űrhajós, a német Ulf Merbold (1941. június 20 – ) az amerikai Columbia űrsikló fedélzetén repül az STS – 9 Spacelab küldetés során.
1986 – ban az ESA első mélyűr – küldetése során a Giotto szonda elrepült a Halley – üstökös magja mellett és elsőként készített felvételeket egy üstökösről.
Az 1990 – es években közös küldetéseket indítottak a NASA – val: a SOHO – Solar and Heliospheric Observatory, ami azóta – 1995 – is folyamatosan figyeli a Nap tevékenységet, és elengedhetetlen az űridőjárás előrejelzésében. A közös tudományos küldetések közé tartozik az 1997 – ben indult Cassini – Huygens, amelyhez az ESA hozzájárult a sikeres Huygens szondával.
Az ESA Huygens szondája leszállt a Titánra, a Szaturnusz legnagyobb holdjának felszínére – ez az első ember készítette tárgy, amely valaha is leszállt egy külső Naprendszerbeli bolygóra.
2003 – ban indult Európa első marsjáró küldetése: Mars Express keringő űrszondát és a Beagle – 2 leszállóegységet küldtek Vörös Bolygóhoz. A szonda a mai napig kering a Mars körül, és óriási szerepe volt a bolygó vízkészletének és geológiájának feltérképezésében.
2008 – ban az ESA első automatizált szállítójárműve, a Jules Verne ATV létfontosságú ellátmányt szállított az ISS – re. Ugyanebben az évben az ESA Columbus laboratóriumi modulját is felbocsájtották az Atlantis űrsiklóval és a Nemzetközi Űrállomáshoz csatolták.
Az ESA felelős partnerré vált az ISS üzemeltetésében és hasznosításában, és így jogosult saját űrhajósait hosszú távú küldetésekre küldeni az ISS legénységének tagjaiként.
2009 – Herschel és Planck űrtávcsövek, melyek a világ két legfejlettebb infravörös és mikrohullámú távcsöve. A Planck az ősrobbanás utáni kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást térképezte fel olyan részletességgel, amit korábban lehetetlennek tartottak. Ugyanebben az évben Frank De Winne (Belgium, 1961. április 25 – ) pilóta, dandártáborok, az ESA űrhajósa csatlakozik az első hatfős ISS legénységhez, és októberben ő lesz az első európai ISS – expedíció parancsnoka.
2010 – ben felbocsájtották az európai Node – 3 – at és a Cupolát az ISS-re, és útnak indult Európa első, a Föld jégtakarójának tanulmányozására szánt CryoSat – 2 – t.
2014 – A Rosetta űrszonda az űrkutatás egyik legnagyobb sikere. Az első űreszköz, amely pályára állt a 67P/Csurjumov – Geraszimenko üstökös körül, majd a Philae egység történelmi leszállást hajtott végre annak felszínén.
2018 – ban indult a JAXA – val közös a BepiColombo űrszonda – együttes. A Merkúr átfogó vizsgálata a feladata: a bolygó összetétele, geológiája, mágneses terének kialakulása. Jelen állás szerint 2026. novemberében áll a Merkúr pályájára.
2023 – JUICE (Jupiter Icy Moons Explorer): A jelenleg is úton lévő szonda célja a Jupiter jeges holdjainak (Ganymedes, Callisto, Europa) vizsgálata. A szonda fedélzetén magyar kutatók által fejlesztett berendezések is működnek. Útnak indult az EUCLID űrteleszkóp is, ami a Világegyetem szerkezetét vizsgálja, annak a 95 % – át alkotó sötét anyagot és sötét energiát kutatja.
Készül az ARIEL, exobolygókra szakosodó űrteleszkóp is, ami vizsgálja majd azok légköri összetevőiket, a felhők jelenlétét, valamint figyelemmel kíséri az időjárási viszonyok időbeli változását. Jelenlegi indítási terv: 2031.
Mindezek mellett az ESA különböző területeken kutat és fejleszt: űrruhák, életfenntartó rendszerek, anyagtechnológia, Föld megfigyelés, környezetvédelem, űrszemét eltakarítása, mikrogravitációs kísérletek. Sok úgynevezett spin – off kutatásuk van, ami a földi életet is megkönnyítette, megkönnyíti (vízszűrő rendszer, orvosi képalkotás, stb).
Az ügynökség hitvallása szerint az űr mindenkié, a kutatások pedig a Földön élő emberek életminőségét javítják.
Tagállamokra jutó költségvetés, ESA űrhajósok és Magyarország
A történet nagyon egyszerű: amennyit a tagállam bead a közösbe, annyit fordít vissza rá az ESA. Az ügynökség arra törekszik, hogy a befektetett pénz az adott ország iparába és tudományos szférájába térjen vissza megrendelések formájában.
Az űrhajós képzés és világűrbe juttatás az ESA égisze alatt valamennyire elkülönül. Az ESA – nak van saját, állandó űrhajós csapata (Europen Astronaut Corps). Globális felvétel hirdetéskor csupán 5 – 6 embernek adatik meg, hogy az ESA űrhajósa lehessen (legutóbb 2021 – 2022 – ben hirdettek felvételt). Maga az űrhajós képzés ellenben folyamatos , amennyiben egy tagállam szeretné kiképezni saját űrhajósát, űrhajósait. Ilyen volt például a HUNOR program keretében a magyar űrhajósaink képzése: nem ESA, hanem HUNOR űrhajósokat képeztünk, az ESA – nál.
Magyarország 2015 – ben csatlakozott az ESA – hoz, azóta a magyar szakemberek, kutatóintézetek (pl. HUN – REN intézetek a JUICE, Hera – misszióban) és magáncégek (REMTECH, Admatis, C3S) egyaránt ott vannak a legnagyobb projektekben. A sugárzásmérésben világhírű Pille műszer örököseitől kezdve a legmodernebb műholdalkatrészekig, a magyar mérnökök keze nyoma ott van a nemzetközi űrállomásokon és a távoli bolygók felé szálló szondákon is.
Az ESA története során számos olyan küldetést hajtott végre, amelyek nemcsak Európát, de az egész emberiség tudományos tudását alapjaiban változtatták meg.
Be a Nerdy Bird!
