Tetoválás

egy tetovált nézőpont

A nem tetováltak többsége, nem érti a tetováltakat.  Pontosabban, ha a miérteket kezdem magyarázni. Mert megkérdezik. Inkább azért, mert zavarja őket, nem feltétlen, mert valóban kíváncsiak lennének a válaszra.

Na, de… Miért is vagyok tetovált?

Sosem borzadtam el az örök tinta látványától, gyerekként sem. Inkább kíváncsisággal töltött el, hogy hogyan, és miért. Aztán már jött a: kell!

De még várnom kell, mert gyerek vagyok még ehhez. Majd, ha nagy leszek, ha már nem növök, ha már néhány évet agyaltam egy vágyott mintán, hogy valóban akarom-e. És, ha megkerestem a rávalót. Mert ha már elmúltam 18, és képes vagyok örökre nyomot hagyó döntést hozni felelősségem teljes tudatában (mert én már felnőtt vagyok, ugye…), akkor saját zsebből megvalósítani is legyek képes azt (társadalmi fricska: check).

Sokáig húzódott ez a dolog. Bár az első, mai napig vágyott minta még mindig nem került fel rám. Tizensok éve agyalok azon hogyan is szeretném kivitelezni, na és kivel. A második vágyott minta sem először került fel, úgyhogy az időrendiség nem döntő tényező esetemben. A felépítés, az összhang viszont annál inkább.

Mindegyiknek van jelentősége, nem csupán egy mutatós darab. Némelyiknek több is. Az egyiknek konkrétan 5. =)

Többségéről külső szemlélőként megmondhatatlan, hogy mihez kötődik, milyen jelentőséggel bírhat. Például, egy minimalista hegy van a csuklómon. A hegyek szerelmese vagyok. Mellette van egy fenyő, fölötte egy csillag. A fenyő a nagyszüleim, mert velük jártam kicsi koromban néhány nyaranta a hegyekben, ahol mindig fenyőt gyűjtöttünk az utolsó ott töltött nap giga tábortüzéhez. A csillag édesanyám, akitől mindig a Szép csillagos az éj dalt kértem esténként, hogy énekelje, mikor kicsi voltam.
Alatta a geozmin nevű anyag molekulaképe található, ami többek közt az eső illatát adja. ITT olvashatsz erről bővebben.

Az összes többinek is hasonló mélysége van. =)

Mindet magam méreteztem, terveztem, rajzoltam, ami alapján rám varrták őket. Egyik munka sem tökéletes és ez esetemben így van jól. Mert nem az a tökéletes, ami hibátlan. A tökéletesség megfogalmazhatatlan.

Huszonéve ez az egyik megmagyarázhatatlan jelmondatom. Csak később találkoztam a japán kultúrában a kifejezéssel, világnézettel: Wabi – Sabi (nagy vonalakban: szépség a tökéletlenségben).

Mindegyik tetoválás egyfajta felszabadítás, bilincslevedlés. Egy memento a templomnak, amiben élek és Önmagam e – világi részének, ami a templomban lakik. Hajlamos vagyok elfelejteni apró és nagy igazságokat, így a bőrömbe vésve emlékeztetem magam, a sejtjeimet. Mert a gondolatoknak, az akaratnak van teremtő, fókuszáló ereje.

Nem szerettem beszélni, amikor készültek. Arra fókuszáltam, amit éppen felvarrtak rám. Mintha… Mintha akkor tölteném fel mágiával, jelentőséggel. Akkor ölt fizikai formát az adott jelkép.

– Jó, jó. De, miért?

– Ömm… Most mondtam el?

És továbbra sem érti. Így visszaveszek a magasságból, és a többség által elfogadható, befogadható sablon választ adom:

– Mert szép és menő. – sóhajtom lemondóan.

– Jó, hát ezt el tudom fogadni. Csak nem értem…

…

Aztán vannak azok, akik azt nem értik, hogy a nagy közönség számára nem látható, vagy ritkán látható helyen van a tetoválás, és ennek így mi értelme van. Vagy azt gondolják, mekkora menőzés ez az ágyba bújásnál.

…

V – A – T – D – Ö – H – E – L – L

…

Igen, ilyet is szóvá tettek. Eszembe nem jutott ebből a szemszögből vizsgálni a tetoválásaim. Pláne az, hogy ezért jön létre bárkinél is egy életre szóló minta, legyen az bármennyire is menő, akármilyen szituációban. =D Pedig hát, nagy az I… Nevermind!

Fordítsuk visszájára a dolgot. Te miért nem vagy tetovált? Miért jó neked a rajztalan bőr?

Nem találkoztam olyan válasszal, amit ne tudtam volna elfogadni. Persze, azt is értem miért nehezebb nekik, mint nekünk. Hisz érintetlen bőrrel születünk e-világra, ez a természetes.

Viszont, ha génjeink hordoznák a bőrrajzot, én ezekkel a tetoválásokkal születtem volna. =)

Meg azzal az egyel, a legelsővel, amit még mindig nem tudom, hogyan is kivitelezzek… Talán azért, mert azt, ha a génjeimbe kódolva hordoznám, nem egy bőrrajz lenne, hanem letört szárnyaim csonkjai, hegei, amit éppen visszanöveszteni igyekszek. =)

A sorozat egyéb képeiért klikkelj a posztra:

View this post on Instagram

A post shared by Bolygón Bolyongó (@bolygon_bolyongo)

Fotós: Kertész Tímea; munkáit ITT találod, ezer köszönet neki!

TUDOMÁNYOS KEDD BŐRRAJZ MÓDRA

És egy kis történelem rendhagyó módon. =)

A tetoválás szó a tatau, polinéz szóból keletkezett és Tahitiből terjedt el. Joseph Banks botanikus, természettudós jegyezte le először 1769 – ben, aki Cook hajóján, az Endeavour – on utazott.

Marco Polo is említi a tetoválást körül írva már a XIII. században.

Cook tengerészei terjesztették el magát a tetoválást Európában és a szót, amellyel illetjük mai napig.

Nehéz meghatározni maga a tetoválás eredetét, hiszen a felület, amire az alkotások kerülnek élő szövet, ami kezelés nélkül a sejtek elhalásával bomlani kezd. Sokáig, leginkább agyagok ábráiról, kőtáblákról, barlangrajzokról tudtuk, hogy az Őskor óta él ez a fajta művészet, szén alapú festékkel készítve.

Aztán…

Ötzi, a jégember és minden más

Ötzi a legrégebbi, épen megtalált emberi test. Az 1990 – es években az Alpokban fedezték fel gleccserbe fagyva a körülbelül 5 300 éves kőrézkori ( i. e. 4500-3300) múmiát. Vadász volt, megállapították, hogy ízületi kopással, Lyme – kórral küszködött, halála erőszakos volt, nem ezek okozták. Tetoválásai többségét gyógyító jelleggel kapta, néhány közülük akupunktúrás, gyógyító pontokon található.
Az ilyenek általában úgy keletkeztek, hogy a gyógynövényt/-keveréket forró tűvel juttatták a bőrbe, és a növény színe maradt örök mementó. Mondhatjuk, hogy innen indult a tetoválás művészete.

Thébában egy i.e 2 000 körülből származó női múmián is tetoválás nyomai fedezhetőek fel. Írásos emlékek támasztják alá, hogy az ókori Kínában már gyakoriak voltak az egész testet díszítő művek. Itt van még Egyiptom és India, ahol a mehndi avagy a henna örvend mai napig a legnagyobb népszerűségnek.

A görög mitológiában a menádok (mainaszok) anyja, Penelopé nevének jelentése: csíkok az arcon. A trákoknál a tetoválás az előkelőség jele volt, míg a spártaiak nemzetiségük jelképét viselték bőrükön. Katonák rangjelzéseként is használták, rabszolgák, gladiátorok megjelölésére szintúgy.

Az asszírok nyakukon, kézfejükön viseltek „pöttyöket”, jelezve népükhöz tartozásukat.

A különböző törzseknél (afrikai, indián, stb) a rang, hova tartozás bemutatásaként, talizmánként, a felnőtté válás jeleként alkalmazták, varázserőt tulajdonítottak neki.

Röviden: a bőrünkön élő történelem, hitvilág. =)

Vallás

A vallásban többféleképpen értelmezhető a tetoválás megjelenése. Egy időben a homlokra tetovált kereszt elfogadott volt az őskeresztények között, ám Konsztantinosz a X. században betiltatta, mert „arcunk Isten képmása”. Később, a Szentföldről visszatérők gyakran vallási tetoválásokat készíttettek.

Ördög és Yakuza!

A ma ismert, egész testes, színes tetoválás Japánban az 1700 – as években terjedt el. Az idő tájt színes ruhát csak a királyi család tagjai viselhettek, így ez maradt a többieknek, mint színes viselet.

Ugyanakkor az Edo – kor (1603 – 1868) előtt nem volt elterjedt, csupán a bűnözőket jelölték itt is tetoválással. Később ebből fejlődött tovább a Yakuza – ra olyannyira jellemző ruha alatt viselt hovatartozást, életutat, szimbolikák tömkelegét rejtő gyakran szinte egész testes tetoválás.

Külön szakosodnak a Yakuza tetoválásra a tetoválómesterek, persze nincs külön iskola számukra. =) Az ilyen típusú tetoválások még a régi módszer szerint készülnek. Ez is egy lépcsőfoka annak kimutatására, mennyire elszánt, alázatos, akarattal teli a viselője. Némelyik ilyen típusú tetoválás évtizedekig készül.

A módszer neve: iruzumi. Acélból vagy bambuszból készült „ecsetet” használnak. Ezt mártják a festékanyagba és kézzel „pontozzák” a bőrbe. Sokkal lassabb és fájdalmasabb, mint a modern kor tetováló pisztolyaival készült rajzok. =)

Maori, a ma is menő

Új – Zélandon őshonos polinéziai csoport. Olyan kapcsolatban maradtak gyökereikkel, ami irigylésre méltó. Sikerült magukkal hozniuk őseik hagyatékát a modern társadalomba. Gondoljunk csak a haka harci táncokra, nem csupán a jellegzetes tetoválásaikra. Mindkettő a mai napig nagy becsben tartott örökségük része.

A maori tetoválásokat ta moko – nak hívják. Formájuk, mintájuk, elhelyezkedésük mind mind jelentéssel bírnak. A  maorik szerint az arc a test legszentebb része. A férfiaknál elterjedt a karok, combok, fenék tetováltatása is, míg nőknél az ajak és álltetoválás.

Hagyományosan albatroszcsontot, köveket, vasat használtak tetováló eszközként. Ám ők előbb „vésték”, vágták a bőrt, és ezeket a sebeket festették.

Ez nem összekeverendő a hegtetoválásokkal. Itt a sebeket hagyták begyógyulni, a hegtetoválásoknál viszont minél tovább tartották nyitva a látványosabb eredményért, különféle módszerekkel.

A mai módszer kezdete

A „modernkori” világban hasonló módszerekkel tetováltak, mint a fent említett népek egészen 1890 – ig, amikor is Samuel O’Reilly (1854. május – 1909. április 29) tetoválóművész feltalálta a tetováló gépet.

Ennek ötletét Thomas Alva Edison (1847. február 11 – 1931. október 18) amerikai feltaláló (fonográf, mikrofon, elektromos izzó) elektromos tolla szolgáltatta, ami a távíró „nyomtatója”, üzeneteinek sokszorosítója. =)

Itt a vége, zümmögj végre

Ma még mindig él az a néhány évszázad alatt belénk sulykolt előítélet, hogy a tetováltakkal szemben bizalmatlanok legyünk. A másik véglet ugyanakkor, hogy ma már fű – fa tetováltat, ilyen – olyan rafináltan elrejtett még személyesebbé varázsolt, mégis sablon mintát, divathelyen, divategyediségből.

A két véglet. A mi földrajzi területünkön viszont nem tisztünk ez alapján eldönteni, hogy kiféle, miféle a tetovált ember, bőrrajzai alapján.

Szóval, csak okosan!

Be a Nerdy Bird!