A tetoválás szó a tatau, polinéz szóból keletkezett és Tahitiből terjedt el. Joseph Banks botanikus, természettudós jegyezte le először 1769 – ben, aki Cook hajóján, az Endeavour – on utazott.
Marco Polo is említi a tetoválást körül írva már a XIII. században.
Cook tengerészei terjesztették el magát a tetoválást Európában és a szót, amellyel illetjük mai napig.
Nehéz meghatározni maga a tetoválás eredetét, hiszen a felület, amire az alkotások kerülnek élő szövet, ami kezelés nélkül a sejtek elhalásával bomlani kezd. Sokáig, leginkább agyagok ábráiról, kőtáblákról, barlangrajzokról tudtuk, hogy az Őskor óta él ez a fajta művészet, szén alapú festékkel készítve.
Aztán…
Ötzi, a jégember és minden más
Ötzi a legrégebbi, épen megtalált emberi test. Az 1990 – es években az Alpokban fedezték fel gleccserbe fagyva a körülbelül 5 300 éves kőrézkori ( i. e. 4500-3300) múmiát. Vadász volt, megállapították, hogy ízületi kopással, Lyme – kórral küszködött, halála erőszakos volt, nem ezek okozták. Tetoválásai többségét gyógyító jelleggel kapta, néhány közülük akupunktúrás, gyógyító pontokon található.
Az ilyenek általában úgy keletkeztek, hogy a gyógynövényt/-keveréket forró tűvel juttatták a bőrbe, és a növény színe maradt örök mementó. Mondhatjuk, hogy innen indult a tetoválás művészete.
Thébában egy i.e 2 000 körülből származó női múmián is tetoválás nyomai fedezhetőek fel. Írásos emlékek támasztják alá, hogy az ókori Kínában már gyakoriak voltak az egész testet díszítő művek. Itt van még Egyiptom és India, ahol a mehndi avagy a henna örvend mai napig a legnagyobb népszerűségnek.
A görög mitológiában a menádok (mainaszok) anyja, Penelopé nevének jelentése: csíkok az arcon. A trákoknál a tetoválás az előkelőség jele volt, míg a spártaiak nemzetiségük jelképét viselték bőrükön. Katonák rangjelzéseként is használták, rabszolgák, gladiátorok megjelölésére szintúgy.
Az asszírok nyakukon, kézfejükön viseltek „pöttyöket”, jelezve népükhöz tartozásukat.
A különböző törzseknél (afrikai, indián, stb) a rang, hova tartozás bemutatásaként, talizmánként, a felnőtté válás jeleként alkalmazták, varázserőt tulajdonítottak neki.
Röviden: a bőrünkön élő történelem, hitvilág. =)
Vallás
A vallásban többféleképpen értelmezhető a tetoválás megjelenése. Egy időben a homlokra tetovált kereszt elfogadott volt az őskeresztények között, ám Konsztantinosz a X. században betiltatta, mert „arcunk Isten képmása”. Később, a Szentföldről visszatérők gyakran vallási tetoválásokat készíttettek.
Ördög és Yakuza!
A ma ismert, egész testes, színes tetoválás Japánban az 1700 – as években terjedt el. Az idő tájt színes ruhát csak a királyi család tagjai viselhettek, így ez maradt a többieknek, mint színes viselet.
Ugyanakkor az Edo – kor (1603 – 1868) előtt nem volt elterjedt, csupán a bűnözőket jelölték itt is tetoválással. Később ebből fejlődött tovább a Yakuza – ra olyannyira jellemző ruha alatt viselt hovatartozást, életutat, szimbolikák tömkelegét rejtő gyakran szinte egész testes tetoválás.
Külön szakosodnak a Yakuza tetoválásra a tetoválómesterek, persze nincs külön iskola számukra. =) Az ilyen típusú tetoválások még a régi módszer szerint készülnek. Ez is egy lépcsőfoka annak kimutatására, mennyire elszánt, alázatos, akarattal teli a viselője. Némelyik ilyen típusú tetoválás évtizedekig készül.
A módszer neve: iruzumi. Acélból vagy bambuszból készült „ecsetet” használnak. Ezt mártják a festékanyagba és kézzel „pontozzák” a bőrbe. Sokkal lassabb és fájdalmasabb, mint a modern kor tetováló pisztolyaival készült rajzok. =)
Maori, a ma is menő
Új – Zélandon őshonos polinéziai csoport. Olyan kapcsolatban maradtak gyökereikkel, ami irigylésre méltó. Sikerült magukkal hozniuk őseik hagyatékát a modern társadalomba. Gondoljunk csak a haka harci táncokra, nem csupán a jellegzetes tetoválásaikra. Mindkettő a mai napig nagy becsben tartott örökségük része.
A maori tetoválásokat ta moko – nak hívják. Formájuk, mintájuk, elhelyezkedésük mind mind jelentéssel bírnak. A maorik szerint az arc a test legszentebb része. A férfiaknál elterjedt a karok, combok, fenék tetováltatása is, míg nőknél az ajak és álltetoválás.
Hagyományosan albatroszcsontot, köveket, vasat használtak tetováló eszközként. Ám ők előbb „vésték”, vágták a bőrt, és ezeket a sebeket festették.
Ez nem összekeverendő a hegtetoválásokkal. Itt a sebeket hagyták begyógyulni, a hegtetoválásoknál viszont minél tovább tartották nyitva a látványosabb eredményért, különféle módszerekkel.
A mai módszer kezdete
A „modernkori” világban hasonló módszerekkel tetováltak, mint a fent említett népek egészen 1890 – ig, amikor is Samuel O’Reilly (1854. május – 1909. április 29) tetoválóművész feltalálta a tetováló gépet.
Ennek ötletét Thomas Alva Edison (1847. február 11 – 1931. október 18) amerikai feltaláló (fonográf, mikrofon, elektromos izzó) elektromos tolla szolgáltatta, ami a távíró „nyomtatója”, üzeneteinek sokszorosítója. =)
Itt a vége, zümmögj végre
Ma még mindig él az a néhány évszázad alatt belénk sulykolt előítélet, hogy a tetováltakkal szemben bizalmatlanok legyünk. A másik véglet ugyanakkor, hogy ma már fű – fa tetováltat, ilyen – olyan rafináltan elrejtett még személyesebbé varázsolt, vagy akár sablon mintát, divatból.
A két véglet. A mi földrajzi területünkön viszont nem tisztünk ez alapján eldönteni, hogy kiféle, miféle a tetovált ember, bőrrajzai alapján.
Szóval, csak okosan!
Be a Nerdy Bird!
