Története
Richard P. Binzel, amerikai csillagász, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) egyetem Föld, Légkör és Bolygótudományok szak professzora dolgozta ki a Torino – skála legelső verzióját. Legelőször 1992 – ben beszélt ötletéről a The Planetary Society 2 alapítótagjának, Carl Edward Sagan (1934. november 9 – 1996. december 20) – nek és Lois Dill Friedman (1941. július 7 – ) – nek. A The Planetary Society támogatásával tovább tökéletesítette ötletét, amit aztán az 1995 – ös ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete – United Nations) konferencián mutatott be és 1999 – ben ismert el a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU – International Astronomial Union) egyik munkacsoportja egy, a The Planetary Society által társszervezett torinói ülésen. 2005 – ben a csillagászok felülvizsgálták a skálát, hogy a nyilvánosság számára még inkább közérthetőbbé tegyék azt.
Na, de mi is ez?
A 0 – tól 10 – ig terjedő skála besorolja a bolygónkat potenciálisan veszélyeztető, úgynevezett földközeli objektumok – NEO (Near Earth Object) – k – becsapódásának kockázatát.
NEO, azaz Near Earth Object – üstökös vagy aszteroida, kisbolygó, olyan objektum, ami 1,3 Csillagászati egységen belül keresztezheti bolygónk pályáját
Csillagászati egység – CsE vagy AU (Astronomical Unit): 1 csillagászati egység a Nap és a Föld átlagos távolsága. A csillagászati egységről ITT már olvashattál.
1 CsE = 149 597 870 700 m
A skála alapul veszi a becsapódás valószínűségét egy adott időintervallumon – 100 éven – belül, ami általában 100 évnél nem több, és a lehetséges pusztítás mértékét, vagyis a becsapódáskor felszabadult energiát megatonnában számolva. Ezen két adat alapján sorolhatóak be a NEO – k.
Felosztás
fehér zóna – a veszélytelen zóna
egy rutinfelfedezés, amelyben egy Föld közelében lévő útvonalat jósolnak, amely nem jelent szokatlan veszélyt
zöld zóna – az általános zóna
a csillagászati megfigyelések rutin része; a becsapódás esélye a majdnem 0 – hoz közeli
sárga zóna – csillagászok számára érdekes zóna
A 4 – es szintű objektumok esetében a nyilvánosság és a köztisztviselők figyelme akkor indokolt, ha a találkozás kevesebb mint egy évtized múlva történik. A becsapódási esély valamivel több, mint 1 %.
narancssárga zóna – veszélyes zóna
A becsapódás esélye jelentős valószínűségű, ami regionális, de akár globális katasztrófát is okozhat.
A skála nem lineáris, viszont dinamikus, ami azt jelenti, hogy a magasabb értékek nagyobb valószínűséget és pusztítást jelentenek és, hogy NEO – k a folyamatos megfigyelések alapján feljebb vagy lejjebb sorolhatóak az addig meghatározott kategóriájából.
vörös zóna – biztos becsapódási zóna
Szinte biztos a becsapódás, ami a lokálistól a globális katasztrófáig terjedhet.
A mai teleszkópjainknak, megfigyelési rendszereinknek köszönhetően, egyébként az 1 és 5 közötti besorolások lényegében átkategorizálhatóak lennének az úgynevezett fehér zónába, a nullára.
Az eddigi legmagasabb besorolást a 99942 Apophis (2004 M24) aszteroida kapta, amit 4 – es szintre soroltak. Akkoriban kb. 2 % esélyt láttak arra, hogy 2029 – ben a Földbe csapódik. Azóta átsorolták 1 – es kategóriába.
Bolygóvédelem
A Nemzetközi Aszteroida Figyelmeztető Hálózat (IAWN – International Asteroid Warning Network) és az Űrküldetések Tervezési Tanácsadó Csoportja (SMPAG – Space Mission Planning Advisory Group) két olyan szervezet, amelyet 2014 – ben hoztak létre az ENSZ által jóváhagyott ajánlások eredményeként, és fontos mechanizmusokat képviselnek globális szinten a bolygóvédelem területén a koordináció megerősítésében. Az ENSZ Világűrügyi Hivatala (UNOOSA – United Nations Office for Outer Space Affairs) együttműködik az IAWN – el, amely egy nemzetközileg elismert központot tart fenn a világ minden tájáról származó obszervatóriumokból gyűjtött összes NEO – megfigyelés fogadására, visszaigazolására és feldolgozására, elősegítve a NEO – kal kapcsolatos információk tagállamoknak történő terjesztését. ITT találsz bővebb információt.
„Nem nőtt az aszteroidák száma odakint, és az sem, hogy milyen gyakran találkoznak bolygónkkal” – mondta Binzel. „Ezek az objektumok mindig is ott voltak. A Hold, sőt a Föld kráterképződési adatai is azt mutatják, hogy mindig is ott voltak. Ami megváltozott, az a róluk való tudatosságunk. Most már tudjuk, hogy ott vannak, és tudjuk, mikor haladhatnak el a közelünkben, és ha a csillagászok rendelkeznek ezzel a tudással, a kihívás az, hogy hogyan adjuk tovább ezt a tudást.”
„A cél most az, hogy a Torino – skála az emberek kezébe, fiókjaiba vagy akár csak az ujjaik közé kerüljön, hogy minden alkalommal, amikor egy új aszteroidát felfedeznek, azt mondhassuk: »Ez egy 1-es, 2-es vagy bármi a torinói skálán« – és az emberek, valamint az általános tudományos újságírók utánanézhessenek, és tudják, mit jelent ez, és tudják, hogy semmi szokatlan nincs benne. Azt akarjuk, hogy ez eszközként álljon az emberek rendelkezésére az új felfedezések értelmezéséhez.”
Be a Nerdy Bird!
